lnpeters blogja

Hidegvérrel a hidegben;
Aki jól fél,
Sose retten.

Annak, aki sokat megél,
Elkerülhetetlen a Tél.

Ha Létünkre van Felelet,
Tavasz követi a Telet.

Istennek szeme se rebben;
Hidegvérrel a hidegben...

Januári éjszakán
Dér az Idő ablakán.

A szobában bödönök,
A Múlt azokban nyüzsög.

A vén erdőkerülő,
Meg a csecsemő Jövő

Emlékek hegyoldalán
Januári éjszakán...

Januári profán éjszakában
Pityókásan ballag a hideg.
Azt képzeli, hogy a valóságban
Soha senki nem kell senkinek.

Azon töpreng zsebre dugott kézzel,
Hogy mért lehetetlen a nyár,
Hogy entrópia a végső igazság,
És minden lét abortuszra vár.

Pedig télen is zajlik az Élet,
S mindig nyitva Isten ajtaja;
Nem fog látni, aki képtelen rá...
Szegény,
Szegény
Profán éjszaka...

Havas estén, tél derekán
Fagy sziszeg a vén körtefán.

Hajdan volt kísértet-telek
Emlékeket gerjesztenek.

Dideregnek a friss frigyek,
Csikorog a profán hideg.

Az Akarat Jövőt érlel;
A Tél mindig - próbatétel.

A világ tengelye recseg;
A gyanútlan profán fecseg.

Fény az Isten ablakában;
Havas téli éjszakában.

Gazdasági hatékonyság
Trónol mindenek felett,
Fontos kérdésre ilyenkor
Alig terem felelet.

Az emberi cél se lehet,
Csupán individuál;
Kisstílű gondolkodáshoz
Kis igényű lét dukál.

Egydimenziós világban
Anyag-teremtés pereg,
Embert dolgok teremtenek,
Istent pedig emberek.

Egydimenziós életmód;
Ördögi páncélos ék;
Hogyha ragaszkodunk hozzá,
Nem lesz újabb nemzedék...

Alig egy hónapra az ötvenhatodik,
A Múlt egyre szélesebbre gombolyodik.

Munkától frissül meg naponta az Erő,
Köd mögül mosolyog hetvenféle Jövő.

Életem legszebbik hónapjait élem,
Van százezer tervem,
Drága Feleségem.