lnpeters blogja

Mindig olvasok valamilyen könyvet...
Néha többet is.
Van a táskámban,
Van a gépem mellett,
Meg egyebütt;
Hiszen könyvre szükség van
Mindenütt.

Az unalom társas veszedelem,
Nagyon sajnálom a betegeit,
Egyedül nem unatkozom soha.
Van munka,
Van könyv
Ameddig csak élek.

Gyerekkoromban lett a szenvedélyem
Az olvasás.
Lekötött,
Felemelt,
Rossz végzetem örökre
Elszelelt.

Mindig olvasok valamilyen könyvet...
Betűk éhsége lett az életem,
Meg Béke,
Család,
Írás, Szerelem.

Öregedik a Nyarunk,
Hevét visszafogja,
Pedig amit eltékozolt,
Vissza sose kapja.

Kánikula-készletét
Morzsáig felélte,
Teljes hosszú esztendőt kell
Dolgoznia érte.

Lusta szelek újra
Szolgálatba állnak,
Éles foga nőtt az eddig
Enyhe éjszakának.

Öregedik a Nyarunk,
Krumpli helyett lencse,
Rövidebb a fiatalság,
Hosszabb a szerencse.

A Lélek fázékonyabb,
Hűvösebb a szándék,
Minden új napra ébredés
Királyi ajándék.

Olimpia idején
Kézfogásokat teremt
A Szent Öröm,
A Szép Remény
Az utca közepén...
Olimpia idején...

Büszke vagyok,
Magyar vagyok!
Gyerünk Lányok,
Gyerünk, Fiúk,
Hajrá Magyarok!

Olimpia idején
Közszájon a győzteseink neve
S egy ország forró szeretete
Segíti Őket
A Föld másik felén...
Olimpia idején...

Büszke vagyok,
Magyar vagyok!
Gyerünk Lányok,
Gyerünk, Fiúk,
Hajrá Magyarok!

KÉTSZÁZHATVANHETEDIK RÉSZ

Innen továbbkormányozni is nehéz a verset. Parti Nagy azonban ebben korábban is jeleskedett.

Most is:

„kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.”

Ha egybenézzük, érdekes eredményre jutunk:

Nemzedékek élettánca
Csörömpöl
Az Idő lánca...

Monoton szó,
Idő dobja
Száz generáció ropja.

Apáinknak rádió szólt,
Sírós, háborús világ volt...

Nemzedékek élettánca;
Takarja Múlt
S Jövő sánca.

Saroglya, meg
Szénaboglya;
Jelen a
Múlt kezét fogja.

Nagyapáink fojtó korban,
Cselédsorban,
Don-kanyarban.

Nemzedékek élettánca,
Száll a Jelen
Szoknyaránca.

Utópia-démon sereg,
Gólemek
Testet öltenek.

Gyermekeink
Jelen hátán;
Külföldre suttog a sátán...

HATVANHATODIK RÉSZ

MÁSODIK KÖNYV

NYILAK AZ ÉGEN

6. Fejezet

Élet-Inga
Nemz és öl;
Völgybe le és
Hegyre föl.

Most Nyár van,
Majd jön a Tél;
Aki fél - keveset él.

Tavaszra Nyár,
Őszre Tél;
Idő-arccal mendegél.

Élet-Inga
Meg nem áll,
Perdül születés,
Halál.

Hidegre - kánikula,
Arra meg fagy agyara.

Zivatarra jön aszály,
Szabadságra meg
Szabály.

Élet-Inga
Búg, zörög;
Csupán az Élet örök.

Békességre vad tusák,
Elmúlásra
Ifjúság.

Tavasz volt,
Most itt a Nyár,
Jelen a por,
Múlt a sár.

A magyar tudomány kiváló képviselője volt az autodidakta Herman Ottó. Közhely, hogy ő volt az utolsó magyar polihisztor. Számos tudománnyal foglalkozott az ornitológiától a régészetig.

Úgy tűnik, a házba
Kiskutya kerül,
Hogy ne legyen tovább Zoe
Egyedül.

Réka, Lilla lelkesedve
Nekilát
Nézegetnek sok képet,
Sok kiskutyát.

Sorra néznek különféle
Ebeket,
Vajon hozzánk közülük
Melyik jöhet?

Egy kiskutya várakozik
Valahol,
Zoe néz, csak időnként egyet
Csahol.

Szedelődzködik aztán
A lánybrigád,
Kutyanézőbe indul a
Kis Család.

Gyorsan száll a kép, a Facebook
Nem buta,
Réka Lányom ölében egy
Kiskutya.

Egy vár - mindannyiunkért...
Valaha...
Mint ma egy sporttelep -
Tán akkora...

Derék kis vár...
Emlékek büszke őre,
Valaha fittyet hányt
A gyilkos túlerőre...

Ódon kövei közt
Szellemek járnak,
Miattuk van itt
Nyár-íze a Nyárnak...

Egy vár - mindannyiunkért...
Negyedfél-évszázadnyi messzeségből
Tör át az Idő falain
A Szó:
"A Haza nem eladó!"

Ilyenkor vette éppen kezdetét,
Augusztus elején,
A döntő szigetvári viadal...

KÉTSZÁZHATVANHATODIK RÉSZ

Visszatérek a vershez.

„s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt,”

Ami új, a határozatlanság. Mélyről jövő tanácstalanság. Eddig ebben a versben ilyet még nem tapasztaltunk.

„s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt,”

Némi kapkodás. A „csattog”, mint a törmelék igéje, nem nagyon szerencsés.

„s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt,”

Szerelmes nyári napok,
Áldott Békét hoztatok.

Nyári napsütés-kabát,
Együtt az egész Család.

Pillanat-kereveten
Tán az Idő is pihen.

Szerelmes nyári napok,
Szent Örömöt hoztatok.

Intim, meghitt Pillanat
Ezer meg ezer akad.

Az év pihenni leül,
Sose vagyunk egyedül.

Szerelmes nyári napok,
Hitet, Létet adtatok.

HATVANÖTÖDIK RÉSZ

Feltették a szokásos kérdést: van-e olyan nő, aki igényt tart a halálraítéltre. Általános meglepetésre előállt egy huszonnégy éves özvegyasszony, és nyakamba kötélhurkot hajítván elemelt a hóhér elől.

Augusztus hónapja
Az év csúcsos orma.
Örökké szépséges marad
Az egyszerű forma.

Forró nyári  napok
Vidám népre várnak,
Reklám nélkül is mindig lesz
Vevője a Nyárnak.

Hiába morcos a
Képe a világnak,
Múlt és jövő évek között
Nyár-szigetek állnak.

Augusztus hónapja
Emléket kovácsol,
Mindenki még utoljára
Habzsolhat a Nyárból.

Emlék-kompót kerül
A lélek polcára,
Jól jön majd, amikor téli
Nyomorúság járja.

Vitéz szabólegényről sokat olvashattunk, vitéz szabómesterrről kevesebbet. Pedig akadt ilyen, méghozzá Budapesten.

Ráth Károly (1821-1897) volt Budapest székesfőváros első főpolgármestere.Itt azonban nem róla lesz szó, hanem a fiáról, ifjabb Ráth Károlyról.

Ifjabb Ráth Károly (Ráth Karcsi) a korabeli pesti kocsmák közismert alakja volt. Már régen középkorúnak, sőt éltesnek számított, amikor még mindig naphosszat a Korona-kocsma teraszán üldögélt.

Ifjú Nyár a régi
Szerelemben,
Befelé mosolyog bennünk
Az Isten.

Nyár, Szerelem -
Roskatag időben,
Baj is, Boldogság is
Akad bőven...

Bent: házas Szerelem lángja
Éltet;
Kint: éhesen kóborol
A végzet.

Ifjú Nyár a régi
Szerelemben,
Csak Boldogságtól Ember
Az Ember.

Pillanatok nyári
Lobogása
Szebb jövőnek csatornáját
Ássa.

Ami anyag, gyorsan
Sírba téved,
Ami szellem - túlél
Ezer évet.

Ifjú Nyár a régi
Szerelemben,
Egy mozaik a nagy
Égi Rendben.

KÉTSZÁZHATVANÖTÖDIK RÉSZ

Nézem tovább a művet.

„A hajnal már a sarkon áll,
köztisztaságimunka kezd.”

Megértem. Itt elég nehéz volt folytatni a verset.

„A hajnal már a sarkon áll,
köztisztaságimunka kezd.”

Mint a régi írásokban a szóelválasztó jel…

„A hajnal már a sarkon áll,
köztisztaságimunka kezd.”

Egy pillanatnyi szünet.

„A hajnal már a sarkon áll,
köztisztaságimunka kezd.”

(A gyulai vár néhai viadalának emlékezetére)

Hatvanhárom napig...
Ország szélén,
Alföld szélén,
A néhai Magyarhon közepén.
Király? - távolban, Bécsben aluszik,
A közelben?
Hódoltság,
Pasalik,
De harcoltak
Hatvanhárom napig...

Palánk mögött vagy kétezer magyar,
Körülöttük
Túlerő,
Zivatar...

Egy összeomló keresztény világ,
Aprócska bástyák,
Hosszú kurtinák,
Már minden remény nyugaton lakik,
S kitartottak
Hatvanhárom napig...

HATVANNEGYEDIK RÉSZ

Idő-tenger...
Partok nem látszanak,
Csak Múlt fehérlik túl a horizonton,
Mögöttünk, amerre nem látja szem;
Alattunk lustán suhan
A Jelen...

Megyünk előre,
Ki tudja, hogy merre,
Miféle partnak,
Sorsnak,
Idő-foknak,
S a főárbocon
Emlékek lobognak...

Emlék-vitorlák lobognak a szélben,
Még alig hullámzik
A vén Idő,
Múlt unokája
A távol Jövő,
Elérhetetlen végtelenbe nő.

Idő-tenger...
Az Isten hallgat,
És fecseg
Az ember...