A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
Miért nem jöttél…
Beküldte Vaskó Ági - 2014, november 10 - 13:13Miért nem jöttél
rügybontó tavasszal,
aranyló nektárban
hempergő szavakkal,
orgona illatú,
ölelkező estén,
szirmot feslő csókkal
vágyam édes kelyhén...
Miért nem jöttél
lenge léptű nyárral,
csillámporos, karcsú,
ledér lepkeszárnnyal,
nyurga csikó szélnek
sörényébe fonva,
elröppenő napok
szekerébe fogva.
Szavakat rágok
Beküldte Vaskó Ági - 2014, november 10 - 13:10Sokszor vajúdtam verset éjjelente,
mécsvirágon nyílt- megfáradt magányon,
jajongva lüktetett a rím erembe',
s éltem' kapaszkodott, egy szalmaszálon.
Sokszor daloltam csipke-fehér álmot,
múlt ölében ringó gyermekéveket,
verssorokba bújt vonószíjas jármot,
szívfalamra vésett, sajgó képeket.
Szavakat rágok,csordul lelkem vére,
harmatos hajnal vállamon pityereg,
színes álmaimnak vers lett a bére,
dicsőséget koldul, érte didereg.
Csípős már a hajnal
Beküldte Vaskó Ági - 2014, november 10 - 13:08Csípős már a hajnal, fűszál könnyet gyöngyöz,
csurranó napsugár arannyal sző köntöst.
Hulló rózsaszirmok táncolnak a széllel,
szorgos méh keringőz kacér százszorszéppel.
S’ lám, a föld sóhaja köddé csendesülve,
oltalmaz és takar, vállunkra terülve.
Kerti pad rejtekén árnyunk eggyé olvad,
vágy íze ajkunkra mézes mámort csorgat.
Féltelek
Beküldte Vaskó Ági - 2014, november 10 - 13:03Földszagú hajnalon csurran a fény,
harmatos gyöngysál a fűz levelén.
Pázsitnak selymén egy új nap oson,
fázós virágokat ringat a som.
Bársonyos álmaim űzi a gond,
sajduló lelkemre félelmet fon.
Gyermekem testére karcol a kór’,
féltésnek rémsége sejtig hatol.
Imára kulcsolom kérges kezem:
Szánjál meg, tégy csodát, Jóistenem!
Bármikor indulok hozzád, ha kell,
fiamat gyógyítsd! Ő kérni nem mer.
Alkonyat
Beküldte barnaby - 2014, november 1 - 14:54Csend, tücsöknóta,
álmodó libikóka
bíborhomokkal...
Sovány holdkaréj,
vöröslő égi paplan
szemnyitó csillag...
Regölő...
Beküldte barnaby - 2014, október 19 - 11:16Lelkembe égett kép
Beküldte ermi-enigma - 2014, október 10 - 19:37Rejtsd a szerelmet nékem,
maradjon örök titkunk a szép,
futó felhők az égen fenn,
itt lenn árnyék és Te,
egy lelkembe égett kép.
Halkan mondd, amit most érzel,
csak simítsd reám a szót, a jót,
csillag szemeden ott ég a jel,
mosolyod beszéljen,
ígérj igazat, valót.
Nézd, hulló-futó pillanatok
lebegnek a végtelen időkben,
mint fényben ezüst esőcseppek
Felhő az arcon
Beküldte barnaby - 2014, október 8 - 08:03Elviszlek
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2014, szeptember 27 - 17:41Őszváró
Beküldte baramara - 2014, szeptember 21 - 20:25Őszi vers
Beküldte barnaby - 2014, szeptember 21 - 18:47Merülj a mélyre
Beküldte Schvalm Rózsa - 2014, szeptember 11 - 21:30Hamis a felszín, merülj a mélyre,
kutasd, hol rejlik a való szentélye!
Igazság gyöngye tündöklő gyémánt,
törje föl kezed gyöngykagyló héját!
Benne a csodát, hogyha meglelted,
Isteni öröm tölti be lelked.
Szappho éneke
Beküldte barnaby - 2014, augusztus 12 - 22:47Nézd, ahogy csak pengeti Szappho lantját
dalban árad szelleme, égi fénye.
Hív Szerelmest, csókjai néki égnek,
hívja magához...
A tenger
Beküldte barnaby - 2014, augusztus 11 - 13:09Halk morajjal súgva igéz a tenger.
Körbe hallik hűs szava. Jár a földön,
völgyek mélyén, szikla magánya-fészken,
égi hegyekbe,
majd aláhull köd-szita fátyla szárnyán,
zúgva zengőn elfedi lenn a völgyet,
suttogását szerte szalajtja szél is
csendbe kövesztve...
Külvárosi nyár
Beküldte Főnys - 2014, augusztus 4 - 15:03Pincehideg dinnyét majszoló gyerek,
nyúlós aszfaltba beragadt cipő.
Jobb időket megélt úrinő, kezében cekkerek,
bennük bor és vécéöblítő.
Itt szoba-konyhára szűkült az élet,
szombaton csirkepörkölt nokedlival.
Sramlidal jutott eszébe Weisznének,
ring a segge, ahogy ingeket vasal.
Dudálnak, megjött a szódás,
boldogan felkacag pár másnapos gyomor.
Jézus szobor a kézben, este lottóhúzás,
még mindig "álmodik a nyomor".
Kiskabátban
Beküldte Főnys - 2014, július 28 - 17:50Ezerkilencszázhatvannyolc
december huszonnegyedikén
hátratolva a széket
felállt, és lopva szétnézett apám
(láttam rajta, mindent megértett),
majd poharát a falhoz vágta
(szerteszóródott szilánkja),
úgy ahogy volt, kiskabátban,
mintha csupán a boltba menne,
csendben kiosont a kertbe,
és megmosakodott a hóban
(talán zavarta az élet szennye).
Aztán hurkot lógatott az almafaágra,
s a szürke köd vásznára lépve,
nekivágott a messzeségnek.
Most itt állok kiskabátban,
a szeptemberi égbolt alatt,
Külvárosi szél
Beküldte Főnys - 2014, július 27 - 18:17Hamburgeres zacskót pofoz,
akár macska az egeret.
Majd fut tovább, s egy ócskás
telepén karikává rendezi a port,
és dédelget lopott rézcsöveket.
Megtorpan. József Attila tér. Így
hívják. Kit érdekel, miért. Sokadik
megállója ez a busznak.
Hátrébb, a sövény mögött,
egy kapualjban kölykök szipuznak.
Megkerget néhány vonaljegyet,
lebegteti őket, majd leejti, s nézi,
amint a tócsán, lila csónakokban
bogarak szelik a földre hullt eget.
Mert
Beküldte Főnys - 2014, július 27 - 17:15Édeni krepp
Beküldte Szépia - 2014, július 19 - 10:33Búzatáblát szellő ringat,
körtáncolnak benne tündék,
mézlő tallér égre pirkad,
földet szántják aranytüskék.
Öblösödnek tarka színek,
Istennek szivárványujja
nagyvilágot rajzol íznek,
érzéseknek, hallelúja.
Nyári hajnal, mondd, van-e szebb?
Van-e ennél jobb és élőbb?
Kiszakított édeni krepp,
a világon nincsen fénylőbb.