Shakespeare: CX. szonett
Beküldte hubart - 2018, július 15 - 10:28(fordítás)
Beismerem, bolyongtam erre, arra,
bejártam úgy a fél világot tán,
csalódva, fittyet hányva színvonalra,
loholtam új szeszélyek nyomdokán.
Bevallom én, tükörbe félve néztem,
de égre szálljon érte hálaszó,
hogy ifjú lettem újra testben, észben,
a bájad egyre többre méltató.
Lezárt a múlt, borítsa köd homálya,
kalandra már hiába intene,
nem kell a léha vágy, a próbapálya,
te légy a hű szerelmem istene!
Fogadj megint igaz gyönyört epedve
az Ég után a tiszta, szép szemedbe!