26. Rész
A császárság nem tudta maga alá gyűrni a német államokat, de ehhez még a kontinens legerősebb hatalmának, Franciaországnak is ringbe kellett szállnia. Megtörtént a látszólag lehetetlen: egy katolikusok és protestánsok közt zajló „vallásháborúba” a katolikus Franciaország, amelyet ráadásul egy bíboros, Richelieu irányított, a protestánsok oldalán lépett be.
Amíg a végzet nem múlt ki -
Tart az Időn túli ulti.
A félelem szakadt varsa,
Indul a pénz tök durchmarsa.
A fátum kártyáját rázza,
Csupán az Élet kontrázza.
Hogyha a durchmars sikerül -
Atlantisz nyugdíjba kerül.
Tán már gyermekre se futja;
Buktassa el, aki tudja...
26. Rész
A lírai mű alkotója abban a szent pillanatban, amikor személyisége mintegy örök időkre „belekövül” a versbe, nem sérülékeny, nem esendő, nem téved, nem hibás, nem bűnös. Akkor sem, ha a verse éppen ilyesmiről, sérülékenységről, esendőségről, tévedésről, hibáról, bűnről szól. Mindig tiszta emberi érzéseket közvetít, éppen saját tiszta emberi érzéseit önti szavakba, rendezi ritmusba.
Mint csillagot az éj,
Mint a napot az ég...
Mint a tengert a kék,
Mintegy rózsafüzért,
Őrizlek, őrzöd még
Szívügyünk nagy tüzét,
Kis apró örömét...
Életünk értelmét;
A kezdet , s a vég
Lelkünkben összeér.
Nincs soha feledés,
Őrizlek, őrzöd még...
Barátom , testvérként...
Éveink emlékét.
Mint mézek jó ízét...
Rózsakert nyár-színét,
Őrizlek, őrzöd még...
MystyKata: Őrizlek
Volt egyszer - egyszer volt,
egy szál lágy gitár szólt.
Nagy gondban van egy hajadon,
ki még sosem dolgozott,
mert hirdetést lelt a padon,
amit a szél hordozott.
Új titkárnőt alkalmazna
az egyházi tanoda,
nem kell díszpinty vagy mihaszna,
ki a flancért van oda!
Önéletrajz s néhány papír
alapvető feltétel,
ajánlás is, amit pap ír,
nagy, egyházi pecséttel.
Érettségi bizonyítvány,
mely jeles volt ”viszonylag”,
s hogy büntetlen az a kislány,
egy erkölcsi bizonylat.
Amíg ebédünkhöz kondul,
Sorsunk rosszabbra nem fordul.
Okát sokan nem is sejtik,
Az ostobák - elfelejtik.
Évszázadok óta kondul,
A megszokás rá se mordul...
Valamikor nagyon régen
Fellegek jártak az égen.
Magyarország vaskapuján
Dörömböl a török szultán.
Vele "az iszlám serege",
Országot foglalna vele...
Ördög már a táncát ropja,
Véres Duna, Száva habja.
Kékek a távoli hegyek,
Bécsben kamasz király remeg.
Kapisztrán - egykori zsoldos,
A vers személyes, a propaganda pedig mindig személytelen. Utóbbi az esetek többségében kiindulópontjául olyan gólyaperspektívát választ, ahonnan látszólagos igazságait kinyilatkoztathatja. Az igazán erős propaganda ebből a nézőpontból szemlélve általában igazsághalmaznak tűnik. Hazug mivolta csak akkor lepleződik le, amikor a hétköznapi élet konkrét és valóságos tényeivel, történéseivel egybevetjük.
Ötvenhatodik nyaram
Teljesedni készül,
Ötvenöt a tarsolyomban
Soha el nem évül.
Terveim lábasában
Friss Remények főnek,
Van még elég üzemanyag
A múló Időnek.
Valami szerelmi mágia
zsongítja viharra lelkemet.
Bolondos, hangos kis lázadás
tombol e szívben most legbelül.
Megújuló tavaszi Remények,
Napsugárban zuhanyzik a Lélek.
Ahogy csendül a Kikelet húrja,
Belevágunk évről évre - újra.
Minden vérmes Remény újra éled,
Kikeletkor mindig szép az Élet.
Megújuló tavaszi Remények,
Nem bocsát el egykönnyen az Élet.