Blogok

A reménytelenséghez

Beküldte Csilla - 2018, január 19 - 17:24
 
Te birtokolni vágysz, bús szörnyeteg,
s az éhedtől magam ne védeném?
Az álmokat, hogy meg ne szökjenek,
elásod ott, a föld sötét felén.
 
Mégis nevelsz, hiszen tőled tudom,
hogy többé már sosem hazudhatok, 
reménnyé érnek s visznek vállukon
a fájdalomtól fellazult napok.
 
Mint könnyű pára ring a felszínen
a fényen át kipergetett zsivaj,
szabaddá válik, dallá, s elhiszem,
hogy szép az élet, nincsen semmi baj.
 

Marék föld és déli harangszó

Beküldte Juci - 2018, január 19 - 14:19

Tolókocsiját az ablakhoz gurította, és csak bámészkodott. Eukaliptusz fák meredtek rá némán. Magában a napokat számolgatta. Mire barátja beszerzi, amit kért, az legalább 2 hét. Postára adja, elküldi… talán egy hónap múlva ideér. Nem, semmiképpen nem kaphatja meg előbb!

Éhes nyomor

Beküldte kékszem - 2018, január 18 - 22:18

      
Éhes nyomor tátongott körülöttem,
sütött a nap, mint trópusi szigeten.
A nyomorral találkoztam máskor is,
koplaltam éppen eleget magam is!

Ott bujkált a szekrényekben, lábasban,
hogy enyhítsem az éhemet: kutattam.
Szőttes kendőből  szólított egy morzsa,
nem tartott túl sokáig a lakoma.

Fáradtan érkezett haza az apám,
tarisznyájában hozta a vacsorám.
Vele jött a Pincsi kutya, s azt várta:
legyen neki bőséges a vacsora!!!
 

Januári profán éjszakában

Beküldte lnpeters - 2018, január 17 - 23:18

Januári profán éjszakában
Pityókásan ballag a hideg.
Azt képzeli, hogy a valóságban
Soha senki nem kell senkinek.

Azon töpreng zsebre dugott kézzel,
Hogy mért lehetetlen a nyár,
Hogy entrópia a végső igazság,
És minden lét abortuszra vár.

Pedig télen is zajlik az Élet,
S mindig nyitva Isten ajtaja;
Nem fog látni, aki képtelen rá...
Szegény,
Szegény
Profán éjszaka...

Papírvitorláson

Beküldte Sztancsik Éva - 2018, január 17 - 20:54
 
mint lyukas dézsából
surranó vízcseppek,
úgy törnek szabadba 
összegyűlt szavaim -
 
kiszikkadt anyaföld
szomjazó mezején
papír-vitorlásból
dobálom javaim
 
.....
 
döng a szél, vihar jön,
árbócrudam reszket -
hol lehetsz, merre jársz...
múlt szeled bizserget
 
(2017. december)

Mi a neve?

Beküldte kékszem - 2018, január 17 - 20:10

  Mi a neve?
            T                                                           G    S  Z  E  R
           A                     S     V  Ö  R  Ö  S     N                       
         R                      A                            A
        J                      K                        H
       Á                    A                     A 
      S                 K                     T      
        BÜSZKE               ,      T               JÁTSZOM VELE
                                          I

Hajós

Beküldte Haász Irén - 2018, január 17 - 16:04
 
 
Utolsó bejegyzett kikötője
egy öregotthon volt. A kapu őre
nem emlékszik tán vitorlájára, 
melynek szárnyai köntösként dagadtak
a folyosón átfutó keresztszélben,
de más még emlékszik rá, mindenképpen,
ki itt futott zátonyra, itt lelt dokkra,
akár ide kormányozta magát,
akár a hatóság kormányozta, 
hogy végül felszivárogjon
a csillagokba.
Nem hagyott maga után mást, 
a dúlt helyszínen,
tengernyi zavart minden lakóban

Havas estén, tél derekán

Beküldte lnpeters - 2018, január 15 - 23:29

Havas estén, tél derekán
Fagy sziszeg a vén körtefán.

Hajdan volt kísértet-telek
Emlékeket gerjesztenek.

Dideregnek a friss frigyek,
Csikorog a profán hideg.

Az Akarat Jövőt érlel;
A Tél mindig - próbatétel.

A világ tengelye recseg;
A gyanútlan profán fecseg.

Fény az Isten ablakában;
Havas téli éjszakában.

 

"Hétszer!"

Beküldte Mysty Kata - 2018, január 15 - 21:23

Dísz-hó, faág-virág,
Nem jó ez a világ!
 
Dér-ült a táj. - Szitál,
Pelyhes kis tánc, mi más?!
 
Fagyos a vágy, dermedt,
Jege sír a csendben.
 
Jöjj el, - Holnap! - Emelj!
Szárnyra kelni, - Te merj!
 
Kell a szent szó, szép vers,
Óda, románc, "hétszer!"
 
 
*****
 
 
Hét ága van a napnak,
A fagy mindet bekapta!
Halvány a fény alatta,
Titkon rügyét fakasztja.
 
Hét ágra nem süt már ma,
Magamagát magában,

A gyakorlati materializmus korában

Beküldte lnpeters - 2018, január 14 - 23:58

Gazdasági hatékonyság
Trónol mindenek felett,
Fontos kérdésre ilyenkor
Alig terem felelet.

Az emberi cél se lehet,
Csupán individuál;
Kisstílű gondolkodáshoz
Kis igényű lét dukál.

Egydimenziós világban
Anyag-teremtés pereg,
Embert dolgok teremtenek,
Istent pedig emberek.

Egydimenziós életmód;
Ördögi páncélos ék;
Hogyha ragaszkodunk hozzá,
Nem lesz újabb nemzedék...

Zuhanás

Beküldte titus56 - 2018, január 14 - 14:15
Zuhanás
 
Át úgy zuhan lelkünk a hallgatásba,
miként karunkba kedvesünk zuhan,
és a végtelen legmélyére ásva
feloldódik az örök alkuban.
 
Se kezdete, se elvárt vége nincsen,
csendjeinkre hangtalan csodát hoz,
földi magunkból kitaszít majd Isten, 
nincs jogunk egy még méltóbb halálhoz.

Miskolc

Beküldte Csilla - 2018, január 13 - 23:08
 
Tél van, zimankós, szürke-kék napok,
te nem szólsz, én is inkább hallgatok.
A villamos alig csilingelő,
mögüle gyárak füstje ring elő.
 
Aprókat lépve, szinte félszegen
megyünk az úton, járdaszéleken.
A fény kopottas délután ötig,
olyan erőtlen, érzem, eltörik.
 
Aztán kigyúl a város, izzanak
a Szinva-partig elcipelt szavak.
Kezem kezedben, s mint a gyermekek,
egy padra szívet rajzolok neked.
 
 

Alig egy hónapra az ötvenhatodik

Beküldte lnpeters - 2018, január 13 - 00:14

Alig egy hónapra az ötvenhatodik,
A Múlt egyre szélesebbre gombolyodik.

Munkától frissül meg naponta az Erő,
Köd mögül mosolyog hetvenféle Jövő.

Életem legszebbik hónapjait élem,
Van százezer tervem,
Drága Feleségem.

 

Oldalak