Blogok

Baj van a kánonnal?

A fenti tünetcsoport láttán óhatatlanul felmerül bennünk, nincs-e valami igen súlyos probléma a „hivatalos” irodalmi értékítélettel. Miféle kánon van érvényben? Valóban olyan abszurd helyzetről beszélhetünk, hogy ugyanaz a mű, ha brancsbeli írja, irodalmi érték, ha meg brancson kívüli, alkotja meg, dilettáns fércmű?

Lehet értékmérő egy ilyen szemlélet? Lehet bármit is valódi értékké kanonizálni ilyen alapokról? Miféle teória áll mögötte?

Ahogy az évek szaladnak,
Egyre szebbet, többet adnak.

Test öregszik,
Lélek éled;
Évről évre szebb az Élet.

Múlt ölében ül a Jelen,
Jövő növekszik szüntelen.

Ahogy az évek szaladnak,
Rossz félelmek elmaradnak.

A becsvágynak bealkonyul,
Végleg nyugalomba vonul.

A fényes ballaszt esendő;
Elviszi mindet az Idő.

Ahogy az évek szaladnak,
Múlik heve a haragnak.

Fiatal türelmetlenségek
Szép, türelmes véget érnek.

Ahogy az évek szaladnak,

Ötvenötödik ádventem;
Isten kék ege felettem.

Az alkony fekete bársony,
Közeledik a karácsony.

Boldogság a nagykabátom,
Lelkiekben sose fázom.

Ötvenötödik ádventem;
Céljaim jövőmbe mentem.

Van Család,
Szerelem,
Lélek;
Ameddig érdemes -
Élek.

A liberális rombolás után,
Ha a ripacs, képmutató profán
A ködös semmibe menekül el,
Egyszer majd újra...
Építeni kell...
Egyszer majd újra építeni kell!

A benti fény szatén,
de már nem álmodom
lidércnyomásra rosszat én,
ma félni sincs okom.

Kitárom ablakom,
akár a Bibliát,
a testi-lelki abrakon
nyerek szentenciát.

A nap nevetve süt,
az arca oly vidám,
a szürke földre hint derűt
az égi szőrszitán.

Ma csak szerencse ér,
az élet oly csodás,
a munkakedv a szent kenyér,
a fény az áldomás.

Mi is történt Zrínyivel?

Nézzük a “hivatalos” álláspontot:

Perjés Géza:

“Halálának körülményeit elég pontosan ismerjük…. A történeti kutatás… mind a mai napig semmi olyan adatot nem talált, amely akár csak valószínűsíthetné ezt a feltevést (mármint, hogy Zrínyi gyilkosság áldozata lett).

A tudomány valóban  semmi olyan adatot nem talált? Ezt másképp tudom, de haladjunk sorjában.

Hétköznapi esti csendben
Tél szakálla halkan serken.

Alkony fején sötét kendő;
Öregedik az esztendő.

Lombjai javát megette;
Eljárt az Idő felette.

Hétköznapi esti csendben;
Mindig a Jövővel szemben.

Hétköznapi esti csendben
Anikóm keze kezemben.

Istennek szeme se rebben;
Hétköznapi esti csendben...

Szent karácsonyt várva
Ádvent idején,
Karácsonyi lélektüzem
Élesztgetem én.

Hátam mögött szorgos
Kályha duruzsol,
Kint az anyag ordít. Isten
Hallgat valahol.

Jövő alszik titkos
Jászol rejtekén,
Szent karácsonyt várva
Ádvent idején.

Égi Szem, Te légy az égiszem!
Nélküled csak egy bús vak vagyok.
Vigyázod lépteim – én hiszem –,
s érzem, hogy éjjel is nap ragyog.

Csintalan lányokon tüllruha
lebben így, míg a láb megremeg,
úgy vagyunk áldásos és puha
fényedben tétova porszemek.

Régi álom, jó barátom, 
akit a hű múzsa kedvel 
tüzet szíthat holt zsaráton 
egy pohárka szőlőnedvvel.

Mint a gyertya bezárt szobán, 
úgy hamvadt el ifjúkorom, 
melengető emlék nyomán 
nem száll füst, nem pereg korom.

A nagy, régi, sárgult napló 
bús lapjai megritkultak, 
szétmállott, mint ázott tapló 
krónikája a régmúltnak.

A vasvári béke

Elengedhetetlen, hogy legalább a vasvári béke fontosabb pontjait ne soroljam itt fel.

Emlékeztetek rá, ezt a békét jelentős győzelem után kötötték, és hosszú ideig titokban tartották.

Vasvári béke

Frieden von Eisenburg

(Elnézést, németül sokkal jobban hangzik)