Nyugalmasságos szép napon
Nyárra nyílik az ablakom.
Hő-takarót terít a Nyár,
Szundikál az egész határ.
Kerítésünk csendet teremt,
A Béke pihen idebent.
Kint az éden és a pokol
Munkába, nyaralni lohol.
Boldogságom élni hagyom
Nyugalmasságos szép napon.
Apa-Lánya napok alatt
Apa és Lánya - egy csapat.
Húsz éve is akadt ilyen,
A szép emlékek közt pihen.
Mai Apa-Lánya napok;
Isten ma is bennünk ragyog.
Nyári esti pillanatban
A Boldogság lóra pattan.
Boldog-ötvenöt évesen
Vágtat Időn, Földön, Hegyen...
Nyári esti álom-hegyen
Velünk kacag a Szerelem.
Életvágy szent habja csobban,
Nyári esti pillanatban...
Nyár-hajó vitorlát bontott,
Itt a napsugár-sereg,
Feltűntek a távolban a
Kánikula-szigetek.
Töltenek a Nap-tüzérek,
Feltisztulnak az egek,
Vén strandidő-generális
Negyven fokkal fenyeget.
Előbb-utóbb lesz olyan nyár,
Hogy az ember feje fő,
De egyelőre hideg van,
És - szemerkél az eső.
MystyKata : Zuhog
Zuhog, megáll, napra vár,
Némaságtól tapsra vált.
Eső mosta vidám nyár,
Lesheti a szivárványt!
Zuhog sűrű szemekben,
Járda tele, féleresz ...
Folyik rajta át, s kereszt!
Mint vízesés, élvezet!
Eső-áztatta földeken,
a nádasban, a tavon,
hajladozó fűszálakon
csüngő ezer rovaron
tartva szemem, elmélázok,
levelet kerget a szél,
az arcomra mosolyt rajzol,
nyárba fordult már a tél.
Szenteltessék meg a Szerelem.
Ne engedd el soha a kezem.
Benned az isten mindig velem.
Szenteltessék meg a Szerelem.
Isten elé csak Szerelem áll;
Szent az Élet - profán a halál.
Az igazság
Klasszikus az igazság,
Mert élet, cél, tanulás!
Nem kevés a tanulság,
Leckéjében bizonyság...
Örökzöld az Igazság...
Mint Örök Egyesítő,
Vele majd szembesít ,- Ő!
Állandó mint vitatárgy...
Sohasem az emberé,
Azé, Kinek szava ép,
Amit kimond, mindig él!
Akié a teremtés...
Tudod tehát, hol keresd...
/A sajátunk, - tévutas,
Ártatlan és koldus az!/
Törvényszerű, és kegyes!
Incselkedő kora Nyár,
Dolgozni, vizsgázni jár.
Tanév végi őrület
Lebeg a világ felett.
Száll az allergia-por,
A jó szándék feje forr.
Incselkedő kora Nyár,
Pazar esti illatár.
A ház gőzölgő flakon,
Verőfény az ablakon.
Fullasztó meleg napok
Sora lágyan toporog.
Őrült hőség - nyárra vár;
Incselkedő kora Nyár.
Fáradt kora nyári estén
Árnyék sóhajt a ház testén.
Sötétség rohamát állja
A körtefa koronája.
Hold csillan a messzeségben,
Csak a meddő Jövő ébren.
Fáradt kora nyári estén
Közös Múltunkat keresném.
Jelenünk velünk a Hegyen,
Közös Jövőnk - bennünk pihen.
Közös álmainkat lesném
Fáradt kora nyári estén.
Számítógép-mizéria;
Új gép -
Új hiba-széria...
Volt hűséges régi gépem;
Megérdemlem -
Lecseréltem...
A sötéten kéklő halál
Naponta többször rám talál...
Számítógép-mizéria;
Gépi kutyakomédia...
Üröm mű-ürömmel vegyül,
Képtelenül,
Géptelenül...
Alapvető vagy banális?
Végzetes,
Vagy triviális?
Ideg-chipős hisztéria...
Számítógép-mizéria...
Biciklit tol a vén postás,
mindennapi útját rója,
kicsit púpos, és borostás,
de sok titok bölcs tudója.
Tudja, mikor, mennyi lóvét
kap a szomszéd a fiától,
onnan, ahol dúl a jólét,
a távoli Angliából.
Tisztában van azzal is, hogy
kit idézett a jog perbe,
jó hitele el kinek fogy,
s a jövőben mi a terve.
Ki kap gáláns szép sorokat
illatozó borítékban –
ebből frigy lesz, erre fogad,
pedig az új borig még van…
Atlantida szellem-ulti,
Nem a múlt - a jelen hullt ki.
Tengerfenék, szellem-csárda;
Itt a piros ász is - sárga.
Ami váratlanul múlt ki,
Annak neve itt zöld ulti.
Atlantida szellem-játék,
Színhely: holt téridő-tájék.
Ahol múlt, jövő nincs jelen,
Ott örök halál a Jelen.
Nem háborít tatár, török,
A terített betli - örök.
Atlantida szellem-ulti;
Túlvilági multikulti...
Régen elhagyta a Béke,
Haloványul az emléke.
Szótlan, vértelen fantomok,