Zárt ajtó mögött vágytól égő szempár,
melynek nézem beletörődő pislogását,
mint a felhőnek zord zokogását
mely nem lehet esőjével egypár.
Csak a poros kulcslyuk melyen nézhetem
miként távolodva közeledik,
s az ajtó túloldalán megöregedik,
s lágy selyem kezét el nem érhetem.
Halkan suttogd s ne felejtsd,
szállni vágyom mint a szó,
mint téridőnek zugában
a mozdulatlan mozgató.
Halkan suttogd s ne felejtsd,
menni vágyom mint a szél,
mint rút ifjúság tündértaván
az örök hamvadó tél.
Halkan suttogd s ne felejtsd,
Nagy feladat előtt állva
Kinő az Idő szakálla.
Táncolnak Remények, Hitek;
Magában duzzog a hideg.
Megremeg a kommersz okság;
Ifjú marad a konokság.
Tán még a halál sem árva;
Nagy feladat előtt állva...
Mysty Kata :
Emlék-e vagy valóság...
Emlék-e vagy valóság...
Mennyi az az adósság!?
Összead-e vagy kivon
Az ember, mert jó viszonyt
Vén, mogorva szkepszisek
Megszűnő világa,
Ahol semmi öröm sincsen,
Ami meg van - drága.
Nem-hit ördög vigyorog,
Mint fogatlan néne,
Mindent elvesz, de semmit sem
Ad érte cserébe.
Öncélú és fekete,
Mint a hamis ében,
Naphosszat eldagonyázik
Vélt "modernségében".
Vén mogorva szkepszisek
Élve megrohadnak,
Rossz profán nemhitet vetnek,
És halált aratnak.
Vén mogorva szkepszisünk
Morog, de hiába,
Nem ellenfele a Hitnek,
Csak paródiája.
Tépd ki a szívemből a magányt!
Mert lelkem még nem halálraszánt.
Úgy talán nem omlanak reám
Nyugtalan fellegek bolyongtak:
lehetett tudni, hogy mit hoznak.
Vad vihar érkeztét jelezték,
hogy egyen számunkra menedék!
Goromba fellegek támadtak,
reggelre az égről távoztak.
Kék-tiszta maradt a magas ég,
mosolygó csillagok átvették.
Társaim voltak, és követtek,
engem otthonomig kísértek,
hol ágyat vetettem magamnak:
és az álmaim megnyugtattak.
Örök Otthonunk: a Mítosz.
Életről, halálról hírt hoz.
A ráció csupán házhely;
Építkezni mítoszban kell.
Nádfedeles hétköznapok
Ormain remény nem ragyog.
Örök Otthonunk: a Mítosz
Az Örök Túlpartról hírt hoz.
Emberi vágyak, remények;
Megfoghatatlan a lényeg.
Őrizzük Isten titkait;
Az Öröklét - bennünk lakik.
Örök Otthonunk: a Mítosz
Pokolra sújt,
Vagy - feloldoz.
Az anyag-ember esendő,
Mítosz nélkül csupán - bendő.
Az anyag-valóság dadog;
Volt egyszer régen egy Monarchia...
A Nagyszüleink még beleszülettek,
Velük mostanra kihalt az anyag,
A szín megfakult,
Eltompult a dal,
Csak szellem-rongyait kavarja még
A Történelem,
Az örök Vihar...
História kavarog,
Rázkódnak a szellem-rongyok,
Mint szélben
A kihajított
Kacatok.
Városházák, színházak, templomok,
Régi kastélyok homlokzatain
Nosztalgiázik a Történelem;
Mellettük sivár lakótelepekben
Porladozik a vén huszadik század,
És rikító újmódi rózsaszínben
Megkövült emlék a porta,
hová visszatérek,
emlék a vert falú kis ház,
amelyben megszültek.
Megkövült emlék a a szoba,
melyben hallgat a csend,
ólálkodik a csirkemúlt,
ahol úr volt a rend.
Megkövült emlék a zöld fű,
gurguláz a patak,
csupa emlék ma már minden,
melyek nekem fájnak!
Megkövült emlék a virág,
mely az utcára néz,
lelkem fényét hagyom neki,
de locsolnom nehéz.
Megkövült emlék ma minden,
ami jó volt, és szép,
emlék a vert falú kis ház:
átléptem küszöbét.
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/TO-j_24fC-Q" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
Távoli moraj
Bennünk és felettünk...
Úgy élünk, hogy hallhassuk
Mindhalálig.
Sziklafalakon zúgva megtörő
Anyag-hullámok..
Rohannak, bőgnek
Zengve, dübörögve...
Csak a szikla...
Tartson ki
Mindörökre...
A köd mögött állnak a vén falak,
Nekik zúdul egyre
Az áradat.
Piac-hullámok profán söpredéke,
Sisaktarajos birodalmi béke
Jövendőt fullasztó pénz-áradat,
Csak egyre ostromolják
A Falat...
Távoli moraj
Értünk
És miattunk...
Embernek születtünk,
Megszólalt a néma zongora,
s megtelt szeretettel a szoba.
Sok – sok évig volt ő hallgatag,
csendjének fájó, mély titka van.
Hangja már ismét száll szabadon,
boldogság cseng át a futamon.
Schvalm Rózsa
(2017-05-16)
Mysty Kata: Árvácska
Árva - e az árvácska,
Árvacsalán barátja?
- Naiva, ki ezt hiszi...
Guggolj le és, érj hozzá,
Kéri, - szeresd, - Ne tovább!
Azt érzed, hogy szíve nagy!
Bár egy kicsit hallgatag...
Minden szava szín-arany!
Lelke édes bársonya....
Vonzó kedves mosolya.
*****