Blogok

Hogy fessem?

Beküldte Mysty Kata - 2017, január 19 - 21:22

Mysty Kata : Hóval üzen

 

Hóval üzen neked a tél,
Szeresd, amíg a tied még!
Itt ez a zimankós vén,
Olvad, ha a melegbe tér.

Eljött, marad, lehűt kicsit,
Korcsolyán fut, síléc visít,
Hógolyó száll, gurítsd, dagaszd!
Állj talpadon ,ne csússz, haladj!

 

 

Mysty Kata: Hogy fessem...?

 

Fényzuhatag

Beküldte Csilla - 2017, január 18 - 23:05

 

Fényzuhatag közepébe beállok, öröm pora reppen,
körbeölel puha hónak ezüstje, de még soha szebben
nem ragyogott, s nem is itta be lelkem egésze meséjét,
mint ez a mostani óra, mi várja, reménye beérjék.
 
Várakozás idején a jelenbe fogózva növekszem,
ünnepi perc, s mikor érzem, a pillanat itt a közelben,
vágy-csupaszon kiterítem a szívem eléd, igaz álom,
hagyd a beszédet el, én a te gondolatod kitalálom.
 
 
 

Mendegél a Tél

Beküldte lnpeters - 2017, január 17 - 23:21

Fagy-álmok ropogós jegén
Mendegél a Tél;
Bolyongó jövő-lidércet
Utol sose ér...

Ma minden reményen túlnő,
Égboltig felér,
Holnap a szűk múlt-kabátba
Mégis belefér.

Mendegél,
Mendegél,
Mendegél a Tél,
Mire jégkorszakká serdül
Régen véget ér.

Utópiák mélyföldjein
Homok jégverem,
A lombhullató doktrína
Ott vadon terem.

A polkorrekt Herculesnek
Asszonycsecse nő;
Marx tömött szakállát hordja
Hibrid csecsemő.

Mendegél,
Mendegél,
Mendegél a Tél,

Éjjel

Beküldte Csilla - 2017, január 17 - 19:09
 
 
Kolev András azonos című versére
 
A szűkölő sötét szobák magánya
magára ébredt álmokat motoz,
sebek húsán kikelt imákba zárva
dalolni kezd a leskelő gonosz.
 
Szilánkos árnyvilág, a holdja csonka,
borong a fény, e pár falat remény,
amint a reszketést halomba hordja
lecsorgó csendben házfalak szemén. 
 
 

Háttérzaj

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, január 17 - 18:38
Szánkón csúsznak a lapos reggelek
és vékony fénycsík borzong a tájon -
olyan a város, mint egy ködvászon,
s a háttérről csönd-felhők feslenek.
 
Elmém mereng a természet dolgán...
feltámadt szélben a fagy megölel -
csak a végzet volt nemrég ily közel
hozzám, karmolva színtelen orcám.
 
.....
 
Láttam, hogy bármit megtehet velünk;
rongybabák vagyunk, játékok csupán - 
meg sem szeppenünk kedve ritmusán...

Szerelem első látásra

Beküldte lnpeters - 2017, január 16 - 22:50

Szerelem első látásra;
Rég elmúlt a nap,
Mégis évtizedek óta
Tart a Pillanat.

Munkahelyi étkezdénél
Van regényesebb
Ismerkedésünknél mégis
Ez volt a keret.

Egymással szemben ültünk le
Egy őszi napon;
Az a pillantás számunkra
Ma is - hatalom.

Szerelem első látásra
Egyszer adatik,
Lélek, világ, Lét, Szerelem
Egybetartozik.

 

Óriások

Beküldte Csilla - 2017, január 16 - 19:42
 
 
Mi döng az éjben? Óriások jönnek,
dübörgő léptük szívemen dobol,
felszippant árnyuk, s ablakát a csöndnek
bezúzni kész a rettegett pokol.
 
Torz arcú rémek lesnek tág szemekkel,
talán ma értem jött a Vég maga,
meg kéne tudnom, hogy miért neheztel,
miért tört rám e kétes éjszaka.
 
Meséknek sárga lapjait teremtem?
Életre kelni így próbál a múlt?
És mennyi rémség várja még fejemben:
előadhassa, mit tőlem tanult.

Dogmicsek elvtársak történelemképe

Beküldte lnpeters - 2017, január 15 - 23:29

Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;
WC-firka virtuális
Jövendő egére...

A liberál magát
Szabad elvnek adja,
Mégis úgy tűnik, leginkább
Marx az öregapja.

A globál média
Olyasmit dadog ma,
Minek fele ostobaság,
Másik fele dogma.

Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;
Régen a múlt rossz szelleme,
Ma a jövő réme.

Képlet-történelem
Papír hátán boldog;
Embert-Istent teremtenek
A lelketlen dolgok.

Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;

Jóság kellene

Beküldte zelgitta - 2017, január 15 - 18:10
 
Jóság kellene
 
Jóság kellene, hogy tűnjön a gonosz
amely lelket mérgez, testet ostoroz,
kissé több öröm és bánatból kevés,
üres szavak helyett valós érvelés.
 
Félelmet feloldón jönne nyugalom
ahol terror tombol, távol s nyugaton,
és igaz tett kéne, mert a hamis bűnös,
ártó, és bomlasztó bűzzel árad: bűnöz,
 
és homály-oszlatón egy kis igaz-fény,
ébredne az elme, tisztulna a tér.
Az idő dübörög. Kint esik a hó...

Hideg téli béke

Beküldte lnpeters - 2017, január 14 - 23:49

Mint régi téli képeslapokon,
Minden fehér...

A háztetőn,
A fákon,
Hó remeg;
Havas járdákon
Havas emberek.

Tejszínű a házak fagyos fejéke,
Fehéren bólogat
A hideg, téli béke...

Hideg téli béke....

Amerre kiterjed a szemhatár,
Ül csendesen
A hófehér halál...

A hideg fény a fagyban nem fakul,
Vár fehéren
És makulátlanul...

Az anyag pompás
Hófehér hatalma,
Szép, mint
A közöny végtelen
Nyugalma...

Közönnyel néz az égre

Árva lettél

Beküldte Csilla - 2017, január 14 - 22:01
MMarcsinak
 
Könnyed mesél ma csak helyetted,
fagyott rögökbe mar keresztet
a szűnni vágyó fájdalom.
 
Sötét a csend is, szinte rángat,
temetni indulsz jó anyádat,
erőtlen, ólom-lábakon.
 
Sikít a szél és súgja: nincsen!
Mintha a mélybe hullna minden,
az ég, a föld és mind, együtt. 
 
Világod omlik, árva lettél.
Emlékezz, őrizd, kit szerettél,
s veled maradnak mindenütt.
 
 

Talán Grün néni

Beküldte M. Karácsonyi Bea - 2017, január 14 - 14:57
Talán Grün néni
 
Kráter-aggatott, elvénült holdként 
rótta köreit a Mecsek lábánál, 
táskájában a konzervek csontként 
zörögtek, jobban a zsidók házánál. 
 
A szemöldöke mint Hitler bajsza, 
menekült ötven avas éve már, 
free múzeumként, űzve és hajtva 
a láger óta, egyedül Pécsen járt. 
 
Észre sem vette, ha kinevették, 
utazott folyton az árnyék elől, 
néha körzeti híradóba tették, 

Oldalak