Kristályerdőben dérmadár-hinta,
álmodom: durran egy távoli flinta.
Tollai szállnak most az időnek,
összefonódnak, egymásba nőnek.
Fenyőfák, néma orgonasípok,
egyikre ujjal ráigazítok
nyilammal átlőtt szívet bevájva.
Száraz ág roppan, lobban a kályha.
Kristálypatakként erednek erek,
mesevilágba szeret egy gyerek.
A római ifjonc közel ötvenéves volt, és erősen kopaszodott. Arcát azonban ugyanolyan sűrű fekete borosta borította, és tömött, kajla bajszát is ugyanúgy a golyóstolla végével simította ketté, ahogy húsz-huszonöt évvel korábban tette. Nagyon megörült Frazer jövetelének.
— Robert! Mi szél hozott erre? Ezer éve nem láttalak!
Sir Robert elmesélte a bíborossal folytatott beszélgetését, Matakumba bíboros halálát, és mindazt, amit a titkártól megtudott. Az olasz rendőrtiszt tekintete elkomorodott.
Vajon hány messiás kell,
hogy haza vezessen hozzád?
Már bibliai vagyok, egy Ráchel,
és mielőtt kiátkoznál,
Tombol a Tél, hó szakad,
Kóbor Jövő elszalad...
Jelen zimankó-szava
Hív elvtelen alkura.
Kegyetlenkedhet a Tél,
Bolond, aki nem remél...
Tombol a Tél, hó szakad,
A világ egy Pillanat...
Az anyag csak jég-redő,
Isten bennünk a Jövő.
Téli fákon ül a mámor,
Ringatózik jeges ágon.
Az új évet így köszönti,
Színét - báját is ráönti...
Dércsípte a föld kalapja,
Selyem szalag körbe rajta...
Alábújva jégmadár ül,
Kedve szottyan, ki is repül.
Mysty Kata: Téli fákon
Db.2o17.o1.o1.
Hóban, fagyban
Hóban, fagyban jó a sapka,
hóban, fagyban kell a sál,
kesztyűt is húzz a kezedre,
mielőtt még megfáznál!
Bundás csizma a lábadon
jó szolgálatot tehet,
hóban, fagyban egész télen
megőrzi a meleget.
Ha odakint jeges minden,
és a világ didereg,
vastag ruhába burkolva,
bizony, észre se veszed.
(2011.)
Vékony holdsarló remeg,
Új esztendő didereg.
Fagy, a deres vén pupák
Idő-idegzetet rág.
Minden lélek reszketeg,
Triumfust ül a hideg.
Vékony holdsarló remeg,
Nézik téli emberek.
Ragyogó fényhez kevés
A bicegő napsütés.
Új év új jelent terem,
Akad új gond hirtelen.
Igaz szabad akarat
Csak a Lélekből fakad.
Kósza Remény szendereg,
Vékony holdsarló remeg.
Motoszkál fejemben pár
téged ünneplő gondolat.
Készülődik, színre lép, elillan,
s mégis velem marad,
keresgélem tovább a szavakat.
Felötlik egy, elhessentem megint.
Így megy ez. Közben teszek-veszek,
betöltök lényemmel egy énféle életet.
Folytatnám, így el nem kezdetlenül,
tudom, hogy téged sem kerül
el mindaz, mi ilyenkor kijár,
a jó szándékún sablonos kívánságbazár.
Mondják, hogy a jó pap holtig tanul
(s bután hal meg, vélekednek mások).
Ha ágyamban fekszem álmatlanul,
a dolgoknak fenekére ások.
Letehetném bármikor a könyvet,
telt pohárra cserélni kezembe.
Oktalanul élni mindig könnyebb,
de a tükröm köpne akkor szembe.
Nem adok én másoknak tanácsot,
csak akkor, ha nyomatékkal kérik.
Ahol fa nő, ne legyen forgács ott,
és a gyümölcs talán majd beérik!
Múlt-paripán, Jövő-útra,
Kötelező élet-túra.
Aki Múlt-nyergéből leszáll,
Annak sorsa: mocsár-halál.
Aki keres más múltakat,
Abból csak ló lesz, nem lovag.
Múlt-paripán Jövő-útra,
Hétköznapi csodakútra...
Jelen-szamár csontos hátán
Nem lovagol, csak a sátán.
Doktrína-füstöt ereget,
Iszlám jövővel fenyeget.
Múlt-paripán Jövő-útra;
Kötelező élet-túra.
Múlt-paripán lovagolva
Jövő-istállóba tartva...
Jövő-istállóba tartva,
Jelent a Jövőbe hajtva...
Újév csillaga
Januári kicsi csillag
havas tájra lekacsintgat.
Egyet pislant, s nyomban érzed,
a föld egy új évre ébred.
Megint pislant fűre-fára,
jégvirágok szöknek szárba.
És ha harmadszor kacsint le,
remény költözik szívünkbe.
Új szél fütyül a világra,
s szép lesz mindannyiunk álma.
(2011.)
Új esztendő első napján
Fagy táncol a kert kalapján.
Bágyadt téli Nap integet,
Idő ver ködbe új szeget.
Vén január hóról mesél,
Emlékeket idéz a szél.
Új esztendő első napján
Alvadt vér elrozsdált szablyán.
Európa torka dugult,
Valahol most vész el a Múlt.
A felszín - gazdátlan kabát,
A köz még védheti magát.
Új esztendő első napján
Isten ül a Jövő bakján.
Az anyag magában süket,
Hit kell, hogy legyen Becsület.
Család ül a Remény padján
Tizenhat megy, tizenhét jön,
Illendő, hogy elköszönjön...
Vidámság-zaj most kő kövön,
Mint újévi malac röfög.
Dől belőle mint vízözön:
- Megtartandót, örömködőt!
Boldoguljon szűkölködő!
Tisztító, szép igaz hitet,
Munkálhasson benned Isten!
Sorsod sodra bárhol vigyen,
Mentő övvel sáron, vízen!
Igaz társad, hites ágyad,
Ringassa el otthon vágyad!
Mindig legyen ép a szárnyad!
Adni, kapni - szívből tehess!
Legyen legszebb ez a terhed!
Ne sújtson le a keserved!