Hulló őszi eső-bánat;
Isten egyszer belefárad...
Él a Remény, tombol a Nyár,
De a vége mindig csak - sár.
Ősz és Tavasz,
Élet, halál;
A Látszat soha meg nem áll.
Hulló őszi eső-bánat;
Jelen mossa a Múlt-kádat.
A Lét élten túl is éget;
Örökkévaló az Élet.
Csak Remény hoz Jövő-ágat;
Hulló őszi eső-bánat.
Kék-fehér pettyes
labda a te álmod:
magasba emeled,
aztán pattintgatod.
Álmod teljesül:
megvan az a labda,
nagyon szegény volnál,
hogyha elgurulna!
A lelked fehér,
az én szemem ég-kék:
oly szépnek lát ma is,
mint voltál réges-rég!
História-kőmozsár
A vénségtől fújtat,
Nyúlós-nyálkás képletekké
Zúzza szét a Múltat.
Zuhognak a doktrínák,
Elsikkad a lényeg,
Nem is látszik, hogy a Múltban
Már emberek éltek.
Műanyag história
A belátást falja,
Nem is marad Történelem,
Csupán a legalja.
História-kőmozsár
A butaság őre,
Nem hagyja, hogy legyen pénzünk
Életre, Jövőre.
Globalizált végbazár
Az infernót várja,
Rossz műanyag optimizmus
A bolondját járja.
Míg van mit félteni,
Míg van mit védeni,
Amíg egy csöppnyi kis remény terem,
Hát: NEM!
Míg van elég erő,
Amíg lehet Jövő,
Amíg akad még cél és értelem;
Hát: NEM!
NEM,
NEM,
Nem és nem
Nem adjuk el magunkat
Sohasem.
Bugyirózsaszín szólamokat
Fuvoláz a nemhit,
Hogy csak ennyit,
Csak ennyit,
De ha ott állnánk hódolatra készen,
Majd kiderülne:
Semmiért
Egészen...
NEM,
NEM
Nem és NEM.
Amíg egy csöppnyi kis remény terem,
Hát: NEM!
Ős Hitek márvány vizein
Siklik a hajó,
Csak itt érezzük igazán
Azt, hogy élni - jó.
Ős Remények szent folyamán
Vitorlázni jó,
Minden látvány, amit élünk,
Örökkévaló.
A Lét összes forrásánál
Ősi Hit piheg,
Rejtik Időt zabolázó
Élet-ligetek.
Ős Hitek márvány vizein
Megpihen a szél,
De amíg világ a világ,
Isten nem henyél.
Mysty Kata: Nap tüze
A szívedben még Nap tüze,
Tápláld a lángját, adj tüzet!
Kellő a kenet, lélegezz,
hogy szomjoltón is éledezz!
Várj a szerelmes légyottra,
Keresőn lépj, a mámor hat...
A Kék madár a tűzfalon,
hogy énekeljen, tűr vakon!
Egyetlen vágyad teljesül,
Egyetlened majd melléd ül...
Szenvedő sorssal nem perelsz.
Megelégszel teveled-del!"
Lelke álomszép dalával
imát intonál, - hadd áldja!
Csókeső hullik lelkesen,
szóvirága terád pereg.
Nyárra vágyik még a csalfa délibáb.
Vagy talán a szél sodorta pára
kér remegve szállást éjszakára?
Ráncos arca nem lesz juszt se már simább!
Nyárfa ága barna búval integet,
bár mögötte kéklik némi festék,
kályhazugra várnak itt az esték,
bíbor vágyak szürke hamva hint eget.
Napsütéses őszi napon
Isten kinéz az ablakon.
Igazat sző már a takács?
Pirul-e a jövő-kalács?
Korhad-e már a vén végzet?
Háborog-e az enyészet?
Napsütéses őszi napon
Ballag a vén Idő - vakon.
Túl a horizonton a Nyár,
Közeledik az őszi sár.
Idő rossz kereke forog;
Mit sem látva tova robog.
Napsütéses őszi napon
Száz fizetett kétség oson.
Félrevert bölcsesség mutál,
Őrült ráció szalutál.
Piperkőc árulás recseg,
Rozsdásodnak a levelek.
Nyári éjszaka - utolsó...
Őszt szövöget már az orsó...
Nyarunk örökre elmarad
Távol emlékhalom alatt.
Távozik a kedves vendég;
Jön a megszokott szürkeség.
Nyári éjszaka - utolsó..
Misztikus távol harangszó...
Majd hétköznapok festenek
Élénk színre emlékeket.
Kétségeink fáját vájja
A vén Idő misztikája.
Lágy, hűvös idő-koporsó...
Nyári éjszaka,
Utolsó...
Ködöt szitál a hajnal,
halkuló madárdallal.
Opálos, szűrt fény ragyog,
kapuban ősz andalog.
Nyár leheli sóhaját,
szellő súgja halk szavát.
A búcsúzás oly nehéz,
ideje már oly kevés.
Szeptembert ír a holnap,
őszi szelek dúdolnak.
Hulló levéllel játszva,
vígan perdülnek táncra.
Nyílnak az őszirózsák,
estén még tücsök nótáz.
De nem szól majd szerenád,
ha október citeráz.
Megy a hajó - élek még,
Integet a Messzeség.
Hétköznapi örömök;
Még csak az Idő zörög.
Van miért - van kis család,
Van Otthon - meleg kabát.
Megy a hajó - élek még,
Kéken mosolyog az ég.
Munkakedv Létből fakad,
Értelmes cél is akad.
Isten szervát adogat,
S én rovom a sorokat.
Megy a hajó - élek még,
Ma sem kisebb lánggal ég.
Ötvennégy év elfutott,
S erőm teljében hagyott.
Kedvesem ma is csoda,
Ifjan tart a mosolya.
Lát az Isten,
Kék az ég;
Megy a hajó - élek még.
Eltelik egy újabb nyár is,
Most se lettem liberális.
Vérfürdővel fenyegetve
Vigyorog vén dollár-medve.
Ideje jött maszkabálnak,
Doktrínák jövőt zabálnak.
Eltelik egy újabb nyár is
A világ sose fatális.
Mindig sutba kerül a lom,
Elmúlik minden hatalom.
Pokol kapuja kitárva,
Lucifer még mindig sánta.
Eltelik egy újabb nyár is,
Az Isten nem virtuális.
Tigrisen elefántorrmány
Lenne most a világkormány...
Arc nélküli embermassza
Szállna távol múltba vissza.
Az élet legnagyobb csodája,
találkozás Veled Jézusom.
Kit érint személyed vonzása,
járni nem vágy többé tévúton.
Visszanyeri elvesztett kincsét,
mit Édenben a sátán elrabolt.
Te megoldod a bűn bilincsét,
lényed a szív mélyére elhatolt.
Benne felragyog Isten arca,
meglátja az élet értelmét.
Célja már a hit nemes harca,
megköszönve Isten kegyelmét.
Schvalm Rózsa
(2016-08-29)