Blogok

Még van miért,
Még van hová,
Van még cél,
Értelem,
Még itt a Nyár,
Miénk a perc,
Még itt a Szerelem.

Még itt velünk
A Nyárutó,
Még tűz a napsugár,
Még itt velünk,
Reményt mutat
A széles látóhatár.

Még létezünk,
Még itt vagyunk,
Még jóra várhatunk,
Még van nekünk
Két gyermekünk,
Meg szép kis otthonunk.

Még van hogyan,
Még van Kivel,
Még van
Hit és
Erő;
Még eljöhet,
Még jönni fog
Egy emberibb Jövő.

„magyar dalokra vár e század; 
tücsökbarátom, játsszad, játsszad!” 
(Mihály Csilla)

Nyelvedet érti még a népünk, 
ráfigyelve tán visszalépünk 
arról az útról, amely messze 
visz, hogy honvágyunk felébressze.

Önfeledt nap lesz-e még?
Nyugodt óra lesz-e még?
Szorgalmas hétköznapokat
Ád-e még az ég?

Sírnak a szélben  a fák,
Elfonnyad minden virág,
Sarkaiból kifordulni
Készül a világ.

A Jövő semmibe hullt,
Csökevényes lett a Múlt,
Minden lámpa, minden Remény
A földre borult.

Őszinte könny lesz-e még,
Könnyed öröm lesz-e még?
Marad-e bármilyen Élet,
Ha eljön a Vég?

Globál pénzügyi szeszély,
Dollár-érzelem, fekély,
Hitvány jövő tornyosul, mint
Sziklameredély.

(Államalapításunk ünnepén)

Maradni vagy beolvadni?
A mi dolgunk: megmaradni.
Megmaradni,
Megmaradni...

Ezerszáztizenhat éve
Egybefűzött magyar kéve
Nem szállhat szerte a szélbe.
További sok ezer évre
Kísérje
Magyar szó,
Béke.

Magyarok voltunk
És vagyunk;
Múltunknak
Léttel tartozunk.

Maradni vagy beolvadni?
Önmagunkat el nem hagyni,
Megmaradni,
Megmaradni...

Darvadozó nyarunk hervatag dizőz,
hűs koktélra várja a korai ősz,
aki most áfonya s fekete szeder
fanyar elegyéből bájitalt kever.

Ajándékot hozott, rőt levélruhát, 
ökörnyálból selymet, leheletpuhát, 
csillogó nyakéket, gyöngysorharmatot, 
híg sárból cuppanós csókot is adott.

Élt egyszer két jó barát a Csámpási erdő legmélyén, Nyúl Benő és Róka Ricsi. 

Általában jól elvoltak, sose vesztek össze semmin. Ám egy nap hatalmas bank épült az erdő szélén, a Réti Pláza mellett.

A szegényebb erdei népnek nemigen futotta ott vásárolni, mert az erdei pénz (gyümölcsök, termések, magvak), amikkel általánosan fizettek, nehéz munkával gyűjtöttek télire, nem lehetett fizetni, csakis arannyal. Az aranyat pedig a bank melletti pénzverdében készítették a szakmókusok.

 Kis esti borzongás, humor, olvassátok...fantazy, sci-fi, vagy amit akartok...

KÉTSZÁZHATVANNYOLCADIK RÉSZ

A zárlat az eddigiekhez méltó:

„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;
rányitottam a vízcsapot.
Ki ínyenc, az tán fölsikolt,
de lassabb volt a gáz, min
a kávévíz csak tapsikolt,
és dongott, mint a jázmin,
szellőzködött a nagy melegbe,
míg odva mélyén elsimedve
morgott e nyelvi mű miatt,
morogjon, aki buksi medve,
édes hazám, ne vedd szivedre,
hadd legyek hűs”

Ezzel zárul a vers…

Nyarat záró, bús eső
Zúdul a világra;
Céllal jöttünk mindannyian,
Csak az Idő árva.

Megremeg a levegő
Ősz sóhaja hallik,
Múltak óceánján ezer
Emlék felmorajlik.

Újra tépelődni kell
Ezer jövő-gondon;
Új szeptember-küszködések
Túl a horizonton.

Nyarat záró, bús eső
Tócsák cseperednek,
Nyár-álomból ősz-ébredést
Jósolgat a felleg.

Bágyadtabb a napsütés,
Csak a Remény lángol,
Nagyot kortyol még az ember
Az elhaló Nyárból.

HATVANHETEDIK RÉSZ

Ő maga megkülönböztetni is alig tudta a lányait, felesleges szájak voltak. Mindig mondta az asszonynak, hogy némelyiket meg kellett volna fojtani. Más népek is csak az első leánygyermeket hagyják életben, a többinek kitekerik a nyakát. Minek annyi kenyérpusztító?

Igen gyorsan ránk tört az ősz, 
megfosztott az izzó nyártól; 
elbóbiskolt talán a csősz, 
a bitang szív, rablót pártol?

Óhajtotta tán az enyhet 
a sistergő pokoltűzre, 
látva, hogy a lélek senyved 
jövőt nemző vágytól űzve?

Mindig olvasok valamilyen könyvet...
Néha többet is.
Van a táskámban,
Van a gépem mellett,
Meg egyebütt;
Hiszen könyvre szükség van
Mindenütt.

Az unalom társas veszedelem,
Nagyon sajnálom a betegeit,
Egyedül nem unatkozom soha.
Van munka,
Van könyv
Ameddig csak élek.

Gyerekkoromban lett a szenvedélyem
Az olvasás.
Lekötött,
Felemelt,
Rossz végzetem örökre
Elszelelt.

Mindig olvasok valamilyen könyvet...
Betűk éhsége lett az életem,
Meg Béke,
Család,
Írás, Szerelem.