Blogok

Utolsó vacsora

Utolsó vacsora
 
Itt kéne hagyni e kifordult világot,
keresni valahol magamnak másikat,
hol nem fog lelkemen az édeni átok,
nem virít homlokomon égő vádirat.
 
Itt kéne hagyni, és téged perelni,
azért, amit megteremtettél Uram,
hogy odafönn könnyű angyalnak lenni,
lenn ezernyi ördög vigad boldogan,
 
mert te teremtetted körénk a rácsot,
igéidből kovácsolt, kemény vasat,
és mindig annak jut feloldozásod,

Kuporgó éjszakák

Kuporgó éjszakák
 
 
Fázós éjszakák  kuporodnak az ajtóm elé,
vacogó ajkukon kihűlt csend remeg.
Elveszett csodád  még fényét  hintené
míg gondolatom a  tegnapban hempereg.
 
Az átélt fényvihar bennem  halkan neszez,
s minden rótt sorom még téged koldul.
Az est, emlékeimből alamizsnát szerez,
nyitva hagyott lelkem halkan nyikordul.
 
Keresem magamba hajnalod nyomait,
s mint ki  illattól részegen tántorog,

Lüktet az ősz

Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír 
 
 
Lüktet az ősz
 
Láng kavarog, ősz szűz dala fénylik a fákon,
serken a vér, szelek éles kardja suhint.
Gyöngy szemű harmat cseppen a bús fűszálon,
sír a madárdal, vége a méz ízű nyárnak.
Kék szemű ég anya fellegek szélén alszik,
szürke bozontos álmokat lüktet a szív.
Rozsda paláston fényt didereg suta nap-csók,
lágy, puha szőnyeg duzzog a kertek végén.

A vitéz szabómester

Vitéz szabólegényről sokat olvashattunk, vitéz szabómesterrről kevesebbet. Pedig akadt ilyen, méghozzá Budapesten.

Ráth Károly (1821-1897) volt Budapest székesfőváros első főpolgármestere.Itt azonban nem róla lesz szó, hanem a fiáról, ifjabb Ráth Károlyról.

Ifjabb Ráth Károly (Ráth Karcsi) a korabeli pesti kocsmák közismert alakja volt. Már régen középkorúnak, sőt éltesnek számított, amikor még mindig naphosszat a Korona-kocsma teraszán üldögélt.

Ifjú Nyár a régi Szerelemben

Ifjú Nyár a régi
Szerelemben,
Befelé mosolyog bennünk
Az Isten.

Nyár, Szerelem -
Roskatag időben,
Baj is, Boldogság is
Akad bőven...

Bent: házas Szerelem lángja
Éltet;
Kint: éhesen kóborol
A végzet.

Ifjú Nyár a régi
Szerelemben,
Csak Boldogságtól Ember
Az Ember.

Pillanatok nyári
Lobogása
Szebb jövőnek csatornáját
Ássa.

Ami anyag, gyorsan
Sírba téved,
Ami szellem - túlél
Ezer évet.

Ifjú Nyár a régi
Szerelemben,
Egy mozaik a nagy
Égi Rendben.

Szerelem és líra - CCLXV.

KÉTSZÁZHATVANÖTÖDIK RÉSZ

 

Nézem tovább a művet.

 

A hajnal már a sarkon áll,
köztisztaságimunka kezd.”

 

Megértem. Itt elég nehéz volt folytatni a verset.

 

A hajnal már a sarkon áll,
köztisztaságimunka kezd.”

 

Mint a régi írásokban a szóelválasztó jel…

 

A hajnal már a sarkon áll,
köztisztaságimunka kezd.”

 

Egy pillanatnyi szünet.

 

A hajnal már a sarkon áll,
köztisztaságimunka kezd.”

 

Nyári keringő

 
 
Hideg kövekre pára száll,
mohos tavak fölött
kering a héja, szárnya már
a napba öltözött. 
 
Ha lápra lép a langymeleg
a szellő rálegyint,
s a csendnek húrja elrezeg
egy dalt, megint s megint.
 
A fénynek biztos útja van,
törekszik mélyre, le,
felizzik rajta súlytalan
az élet szent heve.
 
Az égi vándor árnya fogy,
s a szemhatár mögött
ujjongva zeng, már látja, hogy:

Hatvanhárom napig...

(A gyulai vár néhai viadalának emlékezetére)

Hatvanhárom napig...
Ország szélén,
Alföld szélén,
A néhai Magyarhon közepén.
Király? - távolban, Bécsben aluszik,
A közelben?
Hódoltság,
Pasalik,
De harcoltak
Hatvanhárom napig...

Palánk mögött vagy kétezer magyar,
Körülöttük
Túlerő,
Zivatar...

Egy összeomló keresztény világ,
Aprócska bástyák,
Hosszú kurtinák,
Már minden remény nyugaton lakik,
S kitartottak
Hatvanhárom napig...

Folyomány

 
 
Megkopott idők hamvába hull a táj,
téblábolva jár a csend, ki tudja már,
hogy mióta festi múlt ködét az útra
félvakon és árván, önmagát hazudva.
 
Összegyűltek mind: magány, a félsz, ború,
s elkezdődött bent az égi háború,
rút, pogány napoknak szürke-rozsda álma
tisztesség kalapját lopva dobja hátra.
 
Oszlasd el hamar borongós vágyaid,
létörömkapuk percszárnya tárva, hív:
lépj be rajta végre, s mint szabad folyam,

Különös nyári szerelem

 
 
A Michigan-tónál ez a nyár is varázslatos volt, minden élőlényben élénken keringett a pezsdülő, megújhodott vér. Ami főleg a szerelem kibontakozásának kedvezett. Bódítóan hatott az érzékekre a jázmin illatú szél.

Harap a gazdi

Felmérgelődött a gazdi,
megharapta kutyáját,
ahogy tudta, olyan mélyre
eresztette a fogát;
s a kis kutya ámuldozott:
ilyen hát egy jó barát?

Nyugi, nyugi, édes gazdám,
gondold meg, hogy mit művelsz,
ha én is visszaharaplak,
abból tragédia lesz;
azt én bizony nem akarom:
annál jobbat érdemelsz.

Nem csöndesedett a gazda;
a kutya gondolkodott,
csitítónak elé dobott
egy jó nagy húsdarabot;
a gazdája rágni kezdte:
jó nagyokat harapott.

Emlék-vitorlázás

Idő-tenger...
Partok nem látszanak,
Csak Múlt fehérlik túl a horizonton,
Mögöttünk, amerre nem látja szem;
Alattunk lustán suhan
A Jelen...

Megyünk előre,
Ki tudja, hogy merre,
Miféle partnak,
Sorsnak,
Idő-foknak,
S a főárbocon
Emlékek lobognak...

Emlék-vitorlák lobognak a szélben,
Még alig hullámzik
A vén Idő,
Múlt unokája
A távol Jövő,
Elérhetetlen végtelenbe nő.

Idő-tenger...
Az Isten hallgat,
És fecseg
Az ember...

Sorok

Semmi tükrén
 
Minden, mit úgy hiszel valóság,
csak a semmi tükrén van jelen.,
ha kezedből kifolyt a jóság,
valósággá tenni, gyötrelem.
 
Rianásaink
 
Belehallgatni az éjszakába,
hol az időt már csendekkel mérik,
a nappalok éles rianása,
sosem enged fellátni az égig.
 
Bársonykavics
 
Ha csendszívével rám hull az alkonyat,
sötétség, és fény között lebegve

Az angyalát!

 Mysty Kata : Az angyalát!

A zöld levél, ha fája él...
Törzse intőn ural időt.
 
Recseg-ropog, ága fonott!
Tartja magát az angyalát!
 
Lengő szélben néz az égre,
Néz a hold is...Élőt mozdít.
 
Legyint mint dísz, de jól teszi!
Tartja magát, állja szavát.
 
Hegyet legyez zöldje,  sebet,
Levél útja? Ember futja...


 

 

Előzetesben

 
Napról-napra élni, hónapról-hónapra,
még egy hetet kérni, Isten tán megadja.
És akkor, ha az is elmúlik hirtelen...
pár óra hadd járjon, annak, ki hittelen.
 
És ha minden percet kiosztott Ő bölcsen,
felláthatok hozzá megkérdezni: földem?
- Feletted. - Eközben elnyel a rög mélye;
rusnya alakokkal leszek körül-véve.
 
Némelyik ismerős, sopánkodva sunnyog;
Azt hiszi rossz voltam, álhatatlan, undok -
Szerintem így igaz, de rájövök: lecke...

Jó volt Veletek!

Néhány Szavatok most is itt
Körülöttem remeg;
Hazahoztam Tőletek
A békét,
Örömet,
Jó volt
Veletek!

Kata mosolya,
Szép egyszerű bája
Résztvevő,
Okos tekintete...

Csak néhány óra volt
Kitűnő ebéd,
Lelkes szemek,
Félig mesélt mesék,
Tiszta tekintetek...
Jó volt
Veletek!

Zsike szép hangja,
Szeme villanása,
Céltudatos,
Fontos kérdései...

Kint zápor ömlött,
Meg párás meleg,
S míg vitatkoztak a bágyadt egek,
Jó volt
Veletek!

Oldalak