Kedves Barátaim, április 11-én, a Magyar Költészet Napján abban a megtiszteltetésben lesz részem, hogy a nyírbátori Club 68 Caféban önálló irodalmi estet rendez számomra a Bátori Nőegylet, és a Városi Könyvtár. Szeretettel várok minden kedves érdeklődőt, aki megtisztel a figyelmével.
Szilágyi Ferenc Hubart
Mysty Kata : Köszönöm!
Szükségét megérzed...
Köszönöm, hogy megértesz!
Megteszed, 'mit óhajtok...
Meghallod mély sóhajom.
Vágyaimat ellesed,
Amit kérek, megteszed...
Nem lehetek elesett.
Kezed fogja kezemet.
Felemelsz, ha elesem,
Ó, ez hányszor megesett!
Törvényes e szeretet!
Keresésben szüntelen.
Segítesz, 'hogy szeressek
Eléggé, s miképpen...
Húsvét ünnepén
Egymást vigasztalja
Lét,
S Remény...
Húsvét ünnepén...
*
Félénk és bágyadt
Tavaszi napon
Agyon-félemlített
Húsvét oson.
Elraboljuk önmagunktól
A Múltat;
A Megváltás is
Részegségbe fullad.
Koránba bújt dollár
Világot falna,
Épül az
Esztelenség birodalma.
*
Élet-sziget
A hatalmas vén Semmi peremén..
Húsvét ünnepén...
*
Erőszakos és fürge a Remény,
Akár a vércse;
Azért se!
Énbennem ha nyílnak virágok,
aranyló szavakat kiáltok,
dobálom világgá szerteszét,
hadd hallja közel és messzeség.
Nem láthat énbennem virágot,
kiben tűz még sosem világolt,
örömre, bánatra zárva van,
egykedvű, kiégett, vágytalan.
Virág csak ott sarjad legbelül,
ahol a lélek is megfeszül,
életet vagy halált jól megért,
megtanult fizetni mindenért.
Kerti fánkra jár a szarka,
cserregése messze száll,
azt beszéli, kinn a tarka
réti barka bolyha már.
Lárifári – azt locsogja –,
arra járt egy iskolás
srác, ki már a szoknya foglya
– napjainkban így szokás.
Somossy Egon kissé dobogó szívvel ment fel a neobarokk lépcsősoron. Három napra meghívta ő ide Roger Szentirmai.
Majd’ kiugrott a bőréből örömében. Roger Szentirmai személyesen! A könyvcézár! Idejött egyenesen Cleveland-ből, ide Pilisszentannára. Nem valami titkárfélét küldött, ő maga jött személyesen.
Mysty Kata
Hitet tegyetek!
A kérdések kérdését ismered!
"Miért hagytál el engem Istenem!?"
A bűntelen hal meg bűnösökért,
Halálba megy az Életért önként!
Zsenge kora virágzó barkaág,
szívében forró vére láva már.
Verejtékcsepp, a hűs, csurog rá,
Atyja átérzi Fia fájdalmát.
Értem, érted is, Ő szenvedett,
Megváltóként ki nem térhetett.
- Bűnt bűnre halmozók győztetek,
De! - megbánásból - tegyetek hitet
Nagyszombat van.
Hit és Remény - vacog...
A Megváltás fél lábon tántorog.
Megváltás?
Töredék-lét, ital, étel...
A történelem - örök próbatétel.
Holt nyugalom
Rossz kalaphoz verődik,
Jövő-ködben
Vérfürdő leskelődik.
Nagyszombat van,
A világ zaklatott,
Tán elfeledte, hogy megváltatott...
A megváltottság nem rendfokozat;
Csak lehetőség,
Szabad akarat.
A felelősséget ne hagyjuk fázni,
Tilos
Papír-doktrínákra ruházni.
HUSZONKETTEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2015. OKTÓBER 6.
17 25
MŰSORVEZETŐ:
A legnehezebben értelmezhető és legfelkavaróbb képek következnek. Készen áll a megtekintésükre?
SZAKÉRTŐ:
Igen, korábban már beszéltünk róluk.
MŰSORVEZETŐ:
Készen áll?
SZAKÉRTŐ:
Én igen. Vajon a néző is?
KÉTSZÁZÖTVENEDIK RÉSZ
„te szép aranykalászvegasz,”
Egyszeriben újra van költői erő – nem is akármekkora.
„te szép aranykalászvegasz,”
Ezt is érdemes megvizsgálni.
„te szép aranykalászvegasz,”
Mitől ennyire erős ez a sor? Vegyük sorra:
Vannak reggelek –
látom azt az összeszáradt,
foltos, víztől püffedt lábat,
melyen véraláfutások
nyitottak piros virágot;
álomtól ragadt, megtört szeme
vigyáz, amíg körbenézek;
látom vízben a fogsorát,
morcos arcán a félszet.
Vannak reggelek –
amikor csapot zárni elfelejt,
és majd’ felgyújtja a lakást,
mert csikket, gyufát, cigit elejt,
s a hamut földre szórja.
Vannak reggelek –
utálom, hogy öreg lett,
hogy szorong, zár mindent,