Sötét világban meghitt gyertyafény;
Még élni akar bennünk a Remény…
Míg bennünk Ádvent önmagára lelhet,
Addig teremthet Isten Jövőt,
Lelket.
Amíg a Hit profánná nem silányul,
Jelen és jövő minket el nem árul.
Ádventi csend – puha, akár a bársony,
Valahol messze…
Felsejlik
Karácsony.
Boldog voltam, ha arcodhoz értem,
hogy mi lett velünk ezt én sem értem.
Meglátom képedet és újra gyúl bennem a tűz,
de látványod mégis a bánatba űz.
Hidat próbálok építeni újra kettőnk közé,
s közben elfutok az árnyaid mögé.
Féltem a lelkem, hogy belebetegszik,
elmúlt szerelmünk egy sírban fekszik.
Kialudt kapcsolatunk lángja örökre.
Nehéz elhinnem, de tudom már vége.
HATODIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
THE TIMES
2015. szeptember 20.
Menekültek tömegében fuldoklik Budapest
Helyszíni tudósítónk jelentése a magyar fővárosból
Eldobált ruhák, embermagasságú szemétkupacok, kosz, ürülékhalmok, bűz – így fest manapság Magyarország egykor világszép fővárosa, Budapest…
Fehér lovon fehér hám
Fehér havon fehér szán
Fehér tájon fehér hó
Lassan jön a Télapó.
Meleg házban, boldog ember
Nagy szobában sok gyerekkel
Készül a bejgli, sül a hal
A nagy család sokat fal.
Estére már jól belaktak
Kicsit később ágyba bújtak
Reggel mikor felébredtek
Örültek e szép ünnepnek.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok! :)
Mindig látni akartam
egy nyugodt óceán naplementés képét,
melyben látom a csillogó vizet
s meglátom az élet értelmét.
Mindig vágytam egy nagy kalandra
hol kiélhetem életem kínját.
A boldogság elvakító édes sugarában
s ahol még a puszta is kivirágzik ha nézem.
Szeretve érezni magam az új nap hajnalán
Ahol a szeretet nem csupán szó hanem cselekedet is
És a reggeli fekete kávém után
Mérges lelkek boldog hangja
Fájó szívek vad haragja.
Körbe vesz a bánat tengere,
S boldogságot nem lelsz benne.
Viszály tombol égen, földön
Az ember egyre jobban megy le a lejtőn.
Ellenség a barát és barát az ellenség,
de nem tart örökké e káros szenvedély.
Egyszer csak felemészt a bánat,
majd vissza száll az mi neked járhat.
Ostromoló Föld harcos népe.
Innen senkisem jut ki élve.
Senki sem ismer senkit,
hiába ismerősök
S hogy megvédjem magam e világban
másokra nagyot köpök
Csak az én számít
És az ember új hazugságot állít.
Érzelemmentes szerelem honol manapság,
a sarkon meg az idős hölgyet kirabolják.
Színes világ, de lelke mocskos
Mostanság bűn, ha valaki okos.
Üres példaképek
Bánattal teli életek.
A veszély ott van, ám senki se látja
Csak tudnám, hogy mi fogott meg benned annyira,
de sose fogom ezt megtudni.
Akármeddig várhatnék rád, hisz te semmibe veszel,
s tudom, hogy a végén én fogok elbukni.
Bár tudnám hol rontottam el a feladatot,
amiben én vagyok a toll, te meg a rejtvény.
Érzelmeid irántam szétfoszlottak,
mert egy újabb küszöbbe botlottak.
Szerelmem irántad lángoló tűz,
melyet te vízzel locsolsz.
Időben, térben tévelyeg a tél,
jégvirágról ma, az emlék regél.
Zúzmaragyöngy csillogott a fákon,
pelyhes - fehéren jött a karácsony.
Esthomályban harangok kondultak,
ében égen csillagok kigyúltak.
Vágyakozva dobbant a gyermekszív,
csilingelő csengő – vajh’ mikor hív?
Felkeltem nagy hévvel.
A hidegrázott éjjel.
Nagy émelygés jött rám
Csak arra kértem valakit,
hogy hallgassa meg imám.
Belül reszkettem,
s a víz vert.
Nem tudom, ily későn
Isten miért kelt.
Szìvem hevesen dobogott és fájt,
mintha vasdrót szúrná szívem bánatát.
Csak tudnám mi nagy bánata lehet kicsimnek.
Lehet nem látja a világot elég szépnek.
A roskadt padlóra léptem,
Decemberi partokon
Hitet árul Tél rokon…
Élet-halál szirtfokon
Billeg kis jövő-flakon…
A halál – vén masztodon
Decemberi partokon.
Ateista lét-rokon
Világvége zátonyon
Hit-görcsökben megtagad
Lét-teremtő dolgokat
Középiskolás fokon
Decemberi partokon…
Túl korokon,
Partokon,
Isten néz egy balkonon.
Ádvent jön hallgatagon
Decemberi partokon…
Decemberi csendes napok:
kinn köd szitál, bent a dalom
szűken méri a szót, nyafog,
míg őröl az időmalom.
A vágyak már elpihentek,
híre sincs a nyári láznak,
imádkoznak tán a szentek,
s az angyalok fent vigyáznak.
A repülőtéren legalább húszéves, de még mindig kitűnő állapotban lévő, roppant elegáns Bentley várta. Mellette fegyelmezett, kesztyűs-felöltős-nyakkendős-tányérsapkás, hatvan körüli, egykedvű, ősz hajú sofőr.
Voltaképpen nem is gondolkozott sokat, biztos volt benne, hogy ez a kocsi rá vár. Határozott léptekkel arrafelé indult. A sofőr, amikor észrevette, előrelépett:
- Mr. Malcolm McDermott?
- Igen.
- Láthatnám az igazolványát?
Karácsony fénye
Nyitott szívben felragyog
tiszta fénnyel Karácsony.
Benne égi tűz lobog,
földre édent varázsol.
A tegnap kis Jézusa,
lett a ma hű pásztora.
Üres az Ő jászola,
kövesd Őt, Föld vándora!
Megőrzi kicsiny nyáját,
farkasoktól megmenti.
Elkószált, egy bárányát
sem engedi elveszni.
Vár a kilencvenkilenc,
míg megkerül a hűtlen.
Végre megvan a különc,