Blogok

Elmúlt szerelem

Boldog voltam, ha arcodhoz értem,
hogy mi lett velünk ezt én sem értem.
Meglátom képedet és újra gyúl bennem a tűz,
de látványod mégis a bánatba űz.
Hidat próbálok építeni újra kettőnk közé,
s közben elfutok az árnyaid mögé.

Féltem a lelkem, hogy belebetegszik,
elmúlt szerelmünk egy sírban fekszik.
Kialudt kapcsolatunk lángja örökre.
Nehéz elhinnem, de tudom már vége.

Néma zsoltár

H.Gábor Erzsébet
Néma zsoltár
 
Hallod a csendet? - nekünk mesél!
Alszik a város, elült a szél;
szemünk lehunyva, karod ölel,
egymásnak már csak szívünk felel.
 
Odakinn tél van, esik a hó,
pihéje könnyű, lágy takaró,
idebenn vágyunk parazsa ég,

2015. - VI.

HATODIK RÉSZ

 

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

 

 

THE TIMES

2015. szeptember 20.

 

Menekültek tömegében fuldoklik Budapest

 

Helyszíni tudósítónk jelentése a magyar fővárosból

 

Eldobált ruhák, embermagasságú szemétkupacok, kosz, ürülékhalmok, bűz – így fest manapság Magyarország egykor világszép fővárosa, Budapest…

 

Deseda

 
A sás, a nád a tóba lép, teregeti az ég
Esőkönnyben áztatott gyűrött fellegét.
Mélység csendjét hordozza a tó.
Feltarisznyáz, koranyár illata az útravaló.
Kék folt a messze, távolról dereng,
Zöldgyapjas sörénnyel nyújtoznak a hegyek,
Fűszáltengerekben szélfésű remeg.
 
 

Karácsonyi mondóka

Fehér lovon fehér hám
Fehér havon fehér szán
Fehér tájon fehér hó
Lassan jön a Télapó.

Meleg házban, boldog ember
Nagy szobában sok gyerekkel
Készül a bejgli, sül a hal
A nagy család sokat fal.

Estére már jól belaktak
Kicsit később ágyba bújtak
Reggel mikor felébredtek
Örültek e szép ünnepnek.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok! :)

Puszedli-angyalok

 
A havas város felrázott üveggömb, 
rénszarvasmese, hófehérke-arc, 
pillés palota benne a háztömb, 
az éjjel kemény, kisminkelt ébenkvarc. 
 
Egybeolvadó gót tornyok és felhők, 
képkeret között elfolyó balett, 
járdákon úsznak el ember-sellők, 
a pláza cukros anyabálna-makett. 
 
Drazsé-dekoros puszedli angyalok 
neonreklám betűháza fölött, 
szeretethiány utcán andalog, 
szárnyakat keres, két havazás között. 
 

Születésnapomra

H.Gábor Erzsébet
Születésnapomra
 
Ráncaim már mélyek,
soha el nem múlnak,
remélem, hogy virrad 
rám még sok-sok új nap.
 
Nem baj, hogyha arcom
barázdákkal szántott,
lényeg, hogy a sorsom 
szinte sose bántott.
 
Mindig annyit kaptam 
csak amennyi kellett;
helyet adott Isten, 
meleg kályha mellett;
 
sose kellett fáznom,
éheznem, vagy félnem,

Tévhit

Mindig látni akartam 
egy nyugodt óceán naplementés képét,
melyben látom a csillogó vizet
s meglátom az élet értelmét.
‎Mindig vágytam egy nagy kalandra
hol kiélhetem életem kínját.
A boldogság elvakító édes sugarában
s ahol még a puszta is kivirágzik ha nézem.
Szeretve érezni magam az új nap hajnalán
Ahol a szeretet nem csupán szó hanem cselekedet is
És a reggeli fekete kávém után 

Gyűlölet

Mérges lelkek boldog hangja
Fájó szívek vad haragja.
Körbe vesz a bánat tengere,
S boldogságot nem lelsz benne.
Viszály tombol égen, földön
Az ember egyre jobban megy le a lejtőn.
Ellenség a barát és barát az ellenség,
de nem tart örökké e káros szenvedély.
Egyszer csak felemészt a bánat,
majd vissza száll az mi neked járhat.
Ostromoló Föld harcos népe.
Innen senkisem jut ki élve.

Manapság

Senki sem ismer senkit,
hiába ismerősök
S hogy megvédjem magam e világban
másokra nagyot köpök
Csak az én számít
És az ember új hazugságot állít.
Érzelemmentes szerelem honol manapság,
a sarkon meg az idős hölgyet kirabolják.
Színes világ, de lelke mocskos
Mostanság bűn, ha valaki okos.
Üres példaképek
Bánattal teli életek.
A veszély ott van, ám senki se látja

Te okoztad

Csak tudnám, hogy mi fogott meg benned annyira,
de sose fogom ezt megtudni.
Akármeddig várhatnék rád, hisz te semmibe veszel,
s tudom, hogy a végén én fogok elbukni.
Bár tudnám hol rontottam el a feladatot,
amiben én vagyok a toll, te meg a rejtvény.
Érzelmeid irántam szétfoszlottak,
mert egy újabb küszöbbe botlottak.
Szerelmem irántad lángoló tűz,
melyet te vízzel locsolsz.

Az emlék regél

Időben, térben tévelyeg a tél,
jégvirágról ma, az emlék regél.
Zúzmaragyöngy csillogott a fákon,
pelyhes - fehéren jött a karácsony.

Esthomályban harangok kondultak, 
ében égen csillagok kigyúltak.
Vágyakozva dobbant a gyermekszív, 

csilingelő csengő – vajh’ mikor hív?

Magány

Felkeltem nagy hévvel.
A hidegrázott éjjel.
Nagy émelygés jött rám
Csak arra kértem valakit, 
hogy hallgassa meg imám.
Belül reszkettem, 
s a víz vert.
Nem tudom, ily későn
Isten miért kelt.
Szìvem hevesen dobogott és fájt,
mintha vasdrót szúrná szívem bánatát.
Csak tudnám mi nagy bánata lehet kicsimnek.
Lehet nem látja a világot elég szépnek.

A roskadt padlóra léptem,

Decemberi partokon

Decemberi partokon

Hitet árul Tél rokon…

 

Élet-halál szirtfokon

Billeg kis jövő-flakon…

 

A halál – vén masztodon

Decemberi partokon.

 

Ateista lét-rokon

Világvége zátonyon

 

Hit-görcsökben megtagad

Lét-teremtő dolgokat

 

Középiskolás fokon

Decemberi partokon…

 

Túl korokon,

Partokon,

Isten néz egy balkonon.

 

Ádvent jön hallgatagon

Decemberi partokon…

 

Jöttömre

 
Jöttömre fénykapuk, ha nyílnak még a Földön,
s az éjnek bugyrából nem tör fel furcsa gáz,
ne engedd szívemnek, hogy rabruhát felöltsön,
mert szörnyű múlt után feloldható a gyász.
 
Sírtam sokat, s örök csodákban hittem újra,
gyötrelmes hajnalok keserve fegyverem,
mint bujdosó, kinek vágyát a vére sújtja,
lapultam csónak alján békétlen tengeren.
 
Meghasadt égből már a menny álmát kiszórta,
akartam látni mégis hívó partokat,

Az Effington-kézirat

A repülőtéren legalább húszéves, de még mindig kitűnő állapotban lévő, roppant elegáns Bentley várta. Mellette fegyelmezett, kesztyűs-felöltős-nyakkendős-tányérsapkás, hatvan körüli, egykedvű, ősz hajú sofőr.

 

Voltaképpen nem is gondolkozott sokat, biztos volt benne, hogy ez a kocsi rá vár. Határozott léptekkel arrafelé indult. A sofőr, amikor észrevette, előrelépett:

 

- Mr. Malcolm McDermott?

- Igen.

- Láthatnám az igazolványát?

 

Karácsony fénye

Karácsony fénye

Nyitott szívben felragyog
tiszta fénnyel Karácsony.
Benne égi tűz lobog,
földre édent varázsol.

A tegnap kis Jézusa,
lett a ma hű pásztora.
Üres az Ő jászola,
kövesd Őt, Föld vándora!

Megőrzi kicsiny nyáját,
farkasoktól megmenti.
Elkószált, egy bárányát
sem engedi elveszni.

Vár a kilencvenkilenc,
míg megkerül a hűtlen.
Végre megvan a különc,

Arany szemek

Arany szemedben jövőmet figyelem:
nem bánt engemet az édes szerelem,
pedig jöhetne, fogadnám szívesen,
ne legyen akadály az öregségem!
 
Arany szemeiddel kacsints mos reám,
időnk még van rá, szerethetnél talán.
Akkor nyílik virág, ha locsolgatják,
ha nem kap vizet, gyötri a szárazság.
 
A mi életünk ne legyen sivatag,
nem akarom érezni hiányodat,
arany fogatomat elküldöm érted,

Oldalak