Blogok

Fájdalmasan sikolt, vért izzad az éj,

a gonosz lépte nyomán halál tarol.

Félelem szele száguld, dermed az ész,

a rettenet a szív mélyébe hatol.

Schvalm Rózsa

(2015-11-16)

Hogy mi volt szebb? Legelső olvasásom,

mikor betűk álltak össze szóvá?

Vagy vakáció  zöld-haragos tónál, 

álmos házban, az első nyaraláson?

Ebek, sünök „keringtek a magasba”,

úttörővasút váltója reccsen,

míg egyre töprengőbben, csendesebben

latolgatva mélyedek önmagamba.

„Jut eszembe számtalan” adoma,

bűvös-bájos régi történetek,

és magamén kívül szőtt életek

sok regéje, mely ilyenkor adódna.

Örök téma: gyermekkori emlék,

Mysty Kata : Levél

Elém hulló kis Levél,
tenyeremen hogy elfér,
Nekem szóló az írás,
és a válaszra, - ki vár?

Különös dolgok esnek néha a harctéren. Az alábbi történetet John Frost ezredes, a Rajna-hidak megszerzéséért folytatott, fiaskóval végződő hírhedt ejtőernyős hadművelet egyik brit hőse mesélte el.

—-

A második világháború olaszországi hadszíntéren történt. A brit 4. ejtőernyős-zászlóalj felderítő századának parancsnoka, Freddie Gough százados tisztázni akarta a frontok helyzetét.

Elég balfék felderítő járőrt küldhetett ki…

Gyilkos az Isten,
gyilkosban hittem -
megölte álmom...
Senkit se áldjon.

patakzó vérben
fürdik a holnap
hideg ráz éppen
nézem a holdat
reszket az éjjel
jajgat az óra...
fröccsen sötéttel
agyam padlóra
üveg-tekintet
bámul mellettem
pillád legyintett
hulla-meredten
átkozott este
átkozott reggel
átkozott leste
önkívülettel...
döglött a madár
halott az ember
hallgat a szamár
bolond a mester

Sós könny gördül a friss gyászban,

Több a bánat a világban.

Giling-galang,

Lélekharang…

Szabadon gyilkolt

A bitang.

Még nem,

Még nem,

Még mindig nem;

Még mindig nem szent Isten adománya,

A halál, akár a kerge kánya,

Vigyorog,

A világ céltalan forog,

Villog a gonosz késpengéje,

Tőre,

Nem léptünk még egy fokkal sem

Előre.

Gling-galang,

Lélekharang…

A szép Párizs ma tompa gyászban ég,

Ez nem Szabadság…

HUSZONKILENEDIK RÉSZ

Két nap múlva célhoz értünk. Legmélyén voltunk az öbölnek. Fövenyes-homokos tengerpartot láttunk, és megpillantottuk Progét foglyul ejtőinek városát. A néhány száz kő- meg faépületből álló, gyermeteg városfallal övezett patkányfészket gyümölcsfaligetek vették körül, távolabb gabonaszárak hajladoztak a szántóföldeken. Jövetelünkre nők, gyerekek, férfiak csoportjai menekültek lélekszakadva a falak mögé. Liniko megcsóválta a fejét.

-         Semmi esélyük. Ha bezárkóznak, elpusztítjuk a földjeiket.

 Így ér utol a válság 
 
Sok élethelyzet kiélezett...
Van úgy,
hogy nem vagy a helyzet magaslatán!
Kicsúszik kezed közül a szivárvány,
eltűnik, elillan - látszatvalóság,
- kíméletlenül játszik veled....
Így ér utol válság!
Aki veled volt, nincs már!
Álságos lesz a barátság,
Idegen, kivel élsz , - nem társ!
Bölccsé avat a szamárság...
Életed csak pünkösdi királyság.
Szusszanás nélküli lótás-futás!
 
 Összefutnak a ...
 
Összefutnak a színek,
a színekben a szívek...

SZÁZKILENCVENHATODIK RÉSZ

Jöjjenek tehát a kérdések:

v     Ilyen helyzetben az irodalomnak valóban intertextualitással, fásult semmitmondással, meg „posztmodern” szellemi homokozóval kell játszadoznia, „vendégszövegeket” kell lopkodnia, esetleg komolyabb feladata is van?

A kérdés magában hordozza a választ. Nem.

Tanulmányom terjedelme a félezer oldalhoz közeledik. Ennek tekintélyes részét éppen a líra valódi feladatainak taglalása tölti ki.

Szívverésemnek halkuló akkordjait nyeli az anyátlan éj,

s bennem visszhangzik az égiek elgyötört seregének sírása.

Hosszúhajú csend kullog a vidéken.
Néha-néha ráz egyet az üstökén -
ilyenkor felrebbennek a madarak,
aztán nyugalom evez röptük ködén.

Erdő közepén szivárványtisztás ül.
Temérdek sokszín vadvirág ölében -
nevüket sorolni vállalkozzon más,
minket megigézett e fennkölt éden.

Bódítón varázsos illat-részegség,
miben szűnik a valóság fájdalma -
s feledtet velünk korhadt-avas időt,
melynek terhét a jelenkor vállalta.

Idő tengerén

Kis névnap-sziget,

Évente egyszer

Elibénk siet.

A nap a névé,

S a név a Tied,

Hozzon még Neked

Ezer örömet!

Pályád poroszkál,

Máskor meg rohan,

A világnak Rád

Nagy szüksége van.

Másutt felnőttként

Néznek fel Reád,

Itt kislányként vár

Anyád és apád…

MÁSODIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

2015. augusztus 15.

FELHÍVÁS AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁHOZ!

A Magyar Köztársaság állampolgáraihoz!

A hazánkban ideiglenesen tartózkodó menekültek száma a mai nap meghaladta a 250 ezer főt, és még egyre érkeznek, átlagosan naponta 7-8 ezer ember.