Blogok

Ó Európa, s benne szép Hazám,
lásd a Csillagot, amely Rád ragyog!
Világossága fénylőn átkarol,
halványulni ne engedd sugarát!

Schvalm Rózsa

(2015-11-10)

Éjjel, mintha a kerek Hold lennél,

ödémás sziluetted beragyogja

Köd szitál, közöny csorog,

A horizont imbolyog,

Felhők mögött zörgő csontú

Vén jövendő tántorog.

Élő Jelen egybe’ még,

Minden vágyunk lánggal ég,

Komor képpel néz le ránk a

Halálsápadt, szürke ég.

Multikulti-viszketeg

Kozmopolita sereg,

Pénz-sátán parancsszavára

Ránk döntené az eget.

Köd szitál, közöny csorog,

Tépett Jelen ácsorog,

Vén rezignált novemberben

Közhely csúszik, pénz forog.

A fél világ útra kel,

Toprongyos félmúlt figyel,

A nyári park dús sziluettje
ha null diétán átesett,
tonett-varázson pára pihen meg,
ködpaplanba bújnak a szelek.

A folyón innen köd szitál,

és gyepű-tüzek égnek,

part füzesébe bújt Tiszán

szláv, moráv nyugtalan végek.

Lesz-e támadás? Frank, bolgár

lovashad csap-e a népre?

Vagy nyűheti nehéz dolgát

a pór, mindük ellensége?

Seregélyhad, ha hirtelen

viharzik terhes fákra,

úgy támad az az idegen

zsoldos sereg e tájra.

Csak mohó szerzés élteti,

köp életre, halálra,

sovány motyó is kell neki,

s rabláncon visz Bizáncba.

Padláson pár öreg füzet
vastag porban kallódik -
avasságuk cserépfényben
kúszik fel a tarkómig.

Énekkönyvből ócska dallam
tilinkózik fülemben -
gyermekkori körtánckánont
ugrál bennem türelmem.

Emlék feszít homlokráncon,
s belesajdul fejem is -
hetvenkettő tudománya
távol... mint a Nemezis.

(2015. október)

Otto von Bismarck egyszer hosszasan hallgatta egy vén herceg siránkozását.

- Ez siralmas, kancellár úr! – panaszkodott az öreg kékvérű. – Leírhatatlan. Ön ne akarjon megöregedni.

- De akarok! – vetette oda Bismarck.

A herceg zavartan pislogott.

- Hogyan: Ön meg akar öregedni?

- Igen!

- Miért?

- Az öregedés a hosszú élet egyetlen módja.

A válaszom nem! Újra levelet

ejtett lábamhoz november szele,

mely kitartóan értetlen kamasz,

meg-megújuló rohama ront rám.

Elfutni sem hagy; ezernyi keze

ruhám alá igyekezne jutni,

hogy lángba borul arc és száj remeg,

mint csipkebokrok vértüzes bogyói

Köd terül a világra,

Mint megszálló sereg,

Dideregnek hazaiak

Meg idegenek.

Érlelődik már a Tél,

Készülnek a fagyok,

Felhők felett a megszeppent

Jövő imbolyog.

A vén sátán úgy nevet,

Könnye is pereg,

Reméli, hogy vérfürdőket

Hoznak a szelek.

Köd terül a világra,

Szürkén ellepi,

A jövendőt Európa

Kockára veti.

Liberális bölcsesség,

Tök a látszata,

Saját sírját ássa szegény

Demokrácia.

Fűcsomószigeten horgonyoz
egy hercig antik villamos.
Sínjét vesztett ékes pagoda,
kerekein sárkolonc kaloda.

Templom-csendnyi hangban
mennyi-mennyi dal van -
orgonasíp alszik...
horkol minden dallam.

Templom-csendnyi hangban
szavunk hallhatatlan -
padok között járva...
Isten pusmog halkan.

Templom-csendnyi hangban
lelked nyughatatlan -
rideg téglák mögül....
sóhaj-szárnyad csattan.

(2015. október-november)
 

Várakozással teljes a lég,

halkan suhanva sóhajt a szél.

Az őszi fény reményt sugároz,

szirmot bontva rózsa illatoz.

Erőt árasztó, áldott napok,

égi ajándék reánk ragyog.

Uram, hallom távolból lépted,

ó jöjj, ó jöjj, mint megígérted!

Lásd, hogy háborog, zúg a tenger!

Örvénylik a mély, hajót elnyel.

Szavadra csitul vihar, veszély,

előtted térdre hull a kevély.

Schvalm Rózsa

(2015-11-06)

Habkönnyű gömbökön csillogó gyöngysorék:
fűzöld, kék, indigó, narancs és bíbor ég -
szivárványszínekkel játszik a buborék.

(Talmi fény szikrázik, a külcsín regényes,
belbecsét ne keresd, ne légy oly igényes,
nézni is veszélyes, szemkésed belényes.)

Ne érintsd soha meg, azonnal szétpukkan.

A csodát keresed,
Merre is tekereg?
Szemeddel az eget
szemléled szüntelen...

HUSZONNYOLCADIK RÉSZ

Amikor a foglyokat a parton egybetereltük, sok ember – főleg az ostromtól sokat szenvedett városlakók – a fejüket követelte. Bixitla nem hagyta őket bántani, mire jókora tömeg gyűlt össze, és hisztérikusan őrjöngve, ordítozva követelte a foglyok kivégzését. Bixitla hajthatatlan maradt. Magam is melléálltam. Liniko és sok tengerész úgyszintén. A bosszúvágytól megittasult, üvöltő-acsarkodó tömeg láttára először nyúltam fegyvereimhez.