Több súlyos vereség után Rómában diktátorrá választották Fabius Maximust, aki utóbb a “Késedelmeskedő”, azaz a “Cunctator” állandó jelzőt kapta a hadtörténetben.
Fabius valójában nem azért kerülte a csatát, mert félt a harctól, hanem azért, mert rájött, hogy a római hadsereg egyelőre taktikailag alkalmatlan arra, hogy Hannibál ellen döntő ütközetet vívjon.
HATODIK RÉSZ
- Na és? – kérdezett vissza meglehetősen gügye ábrázattal Napsárkány. – Mi van, ha szűzházasságban élek? Talán nem az én dolgom?
Szélfarkas már acsarkodott volna, de apám leintette. Maga vette át a szót.
Vitorlát bontott a Nyár,
Lombosak az esték,
Napsugárban ragyog újra
A Szent Végtelenség.
Üde a Nyár mosolya,
Sok virággal ékes,
Politikus legyen, aki
Panaszkodni képes.
Istennel örül, aki
Megváltódni érett;
A Nyár virágpompájából
Ragyog ránk az Élet.
Vitorlát bontott a Nyár,
Lombosak az esték,
Napsugárban ragyog újra
A Szent Végtelenség.
Üde a Nyár mosolya,
Sok virággal ékes,
Politikus legyen, aki
Panaszkodni képes.
Istennel örül, aki
Megváltódni érett;
A Nyár virágpompájából
Ragyog ránk az Élet.
A lehajtott fejű Alkonyból...
szemek düllednek ki harcoktól,
s hullnak alá, hullnak a cseppek -
könnyözön imádkozik Hegynek.
.....
Sóm, amíg szétmarja a szíved,
s értelmed lassan elveszíted...
van még időd látni az Embert -
és arra is, hogy hitét megnyerd.
Légy kegyes, ne zúzzad a lelket,
több örömöt osszál, mint terhet;
magasztald, nem kell a büntetés -
ez az egy Nap oly halvány, kevés.
Földig hajló fűzfaágon
szellő játszik, szenderálom
ring a fényben nesztelen,
tarkaszárnyú sejtelem.
Harmatcseppben pille vágya
tükröződik gömbbe zárva
napsugaras reggelen,
elillan, ha meglesem.
Mysty Kata
Átölelt...
Átölelt a fény,
mert elmentél,
Átölel a vágy,
hisz itt hagytál.
Átölelt a tér,
- visszatértél...
Átölel egy kéz,
nincs több kérdés.
Ez egyetértés.
Félreértés,
csak megkísértés...
Követ vessen,
'ki sosem követ
el majd vétket,
Mint az árny a fényt,
mindig kísér...
SZÁZHETVENHARMADIK RÉSZ
Valószínűleg a profanizálódás a legnagyobb veszedelem, ami a lírát fenyegetheti. Sőt, minden művészetre nézve ez lehet a legnagyobb veszedelem. Ez valóban felszámolással fenyeget; nemcsak a művészet, hanem minden érték következetes felszámolásával.
A román vallástörténész, Mircea Eliade vékony kötete, A szent és a profán a közelmúlt legfontosabb könyvei közé tartozik. A szerző ebben az ember két ellentétes létmódjaként határozza meg a szentet és a profánt.
Ma úgy dalolj, mint lángok téli estén,
mint apró gyermek, kinek hangját lesném,
mert az tisztán csengő,
álmokat teremtő
meleg ölelés.
Ma úgy dalolj, hogy minden lángban égjen,
mert semmid sincsen kívül a reményen,
hogy hangod nem hamis;
világolj akkor is,
ha úgy érzed, késő.
Ma úgy dalolj, mint, ki megnyugvást keres
éhező szívvel, dalolni mégse rest,
mert belülről táplál
a tűz, amit vágytál,
és nem alszik el.
Ne sírj, Kicsim!
Ez nem álom!
Valóban itt vannak!
Szülinapodra távolból
Hazalopakodtak.
Ünnep van,
Hiába szerda!
Itthon a két Lányod!
Tudjuk, boldoggá tesz Téged,
Ha Mindkettőt látod!
Szülinap-szél
Lányainkat
Hazáig sodorta,
Övék volt eddig a munka,
Tied most a torta!
Bogyiszlói csendélet
Gólya lépdel a Holt-Duna partján,
ősz horgász ül ladikjában némán.
Csobban a víz, riadt béka szökken,
hosszú madárcsőr csap le rá csöndben.
Megkondul a vén templom harangja,
gyerekzsivaj válaszol a hangra.
Iskolások futnak le a vízhez;
kicsöngettek, biztosan szünet lesz.
NEGYVENKETTEDIK RÉSZ
Szentlőrinc mellett jelentős török kontingens táborozott, és portyákkal igyekezett akadályozni a szigetváriak felkészülését.
A portyák, rabló hadjáratok most már szinte az egész országban folytak. Az oszmán fegyveres erő gátlástalanul kihasználta tetemes létszámfölényét. Újabb és újabb helyekről futottak be olyan jelentések, hogy a török gyújtogat, rabol, gyilkol, a fiatalokat rabszíjra fűzve hurcolja el.
Az én botom barátom,
barátom,
ő támogat az úton,
az úton.
Én nélküle nem járok,
nem járok,
megnéznek a szép lányok,
szép lányok.
Csodálják a botomat,
botomat,
az öregnek támaszt ad,
támaszt ad.
Nem hagylak el, barátom,
barátom,
veled könnyebb a napom,
a napom.
Hűséges vagy te hozzám,
te hozzám,
arra kérlek, vigyázz rám,
vigyázz rám!
(Osztálytalálkozóra)
Kedves Osztálytársak!
Ötvennégy év van mögöttünk,
hogy szereztük érettségünk.
Ismét kicsit összejöttünk,
néhány órát együtt töltünk.
Ébred ma az emlékezet,
átívelve az éveket.
Ó a boldog diákélet,
visszanézve oly szépséges!
Alma mater a tó felett,
kapott ma már más szerepet.
Arra mégis elsétálunk,
bár kissé már fáradt lábunk.
Földig hajló gesztenyefák,
régi idők titkát súgják.
Szinte halljuk csengő hangját,
múltidéző, lágy dallamát.
Főtt glóbuszon Ég a fedő,
Lángol a fűzöld lepedő,
Dologidő,
Dologidő…
A tenger kacsaferedő,
Izzik a fáradt levegő,
Dologidő,
Dologidő…
Sorban áll az eljövendő
Összes ártatlan esztendő.
Dologidő,
Dologidő…
A rejtélyes eljövendő
Ma még csak hófehér kendő.
Dologidő,
Dologidő….
A Jelen mindig teendő,
A Múlt pedig rég esendő.
Dologidő,
Dologidő…
Anyagdémon mászik elő,
Sóvárog a vén temető.