lnpeters blogja

Százötödik rész

 Ezzel még mindig nem mondtam el mindent a költő önmagával szembeni felelősségéről. Sajnos itt feltétlenül ki kell térnem költő és magánember viszonyára.

Újra le kell szögeznem: a versben beszélő költői én semmiképpen sem azonos a hétköznapi magánéletbeli személyiséggel, a költő mindennapi énjével; de nem is független tőle, legalábbis nem olyan mértékben, ahogy azt manapság mondják és gondolják. A költő a gyakorlatban csak akkor lehet hiteles, ha magánéleti gesztusaival sem kérdőjelezi meg a műveiben foglalt üzenet hitelességét.

Köd kuporog az árokban,

Csend üli a tájat,

Ablak alatt didereg a

Decemberi bánat.

——–

Fűszálakon csillog a dér,

Ragyog a Hold fénye;

Sejtelmes, akár szellemek

Téli álomképe.

——

Borzongató éjszakában

Fagy parazsa éget,

Sötétből röhögi ránk a

Tél a feszültséget.

—–

Köd kuporog az árokban,

Reszket a híd szája,

Tél király a horizonton

Hadait mustrálja.

—–

Jégparipák nyerítenek

A fagy-légióra,

Számíthatunk tél hordára,

XXVIII. Rész

Minden előkészületet be kellett fejezniük. Maglianinak szüksége volt egy gyors, az átlagos paripánál sokkal gyorsabb lóra. Ha átgondoljuk a tervet, könnyen belátjuk, hogy ez elkerülhetetlen. Zrínyi udvarában sok embernek, elsősorban sok fegyverfoghatónak volt kitűnő lova, és ezekkel kell esetleg versenyt futni.

Rosszabbul is voltunk már,

Leszünk jobban is,

Élet-halál az idővel

Kompatibilis.

—–

Mindig lesz majd újabb Tavasz,

Véget ér a Tél,

Minden Élet mindig újabb

Életet remél.

—-

Fut tovább az Élet útja,

Soha meg nem áll,

Minden halálnál erősebb

Egy kis szalmaszál.

—–

Rosszabbul is voltunk már,

Leszünk jobban is,

Elcsüggedni, míg vér kering

Nem rentábilis.

—-

Föld lélektelen gyermeke

Hőség, meg a hó;

Az igaz szó, meg a remény

Álmok helyén hó terem,

Fagy kúszik a földeken.

—–

Sátáni köd sompolyog,

Kihunynak a csillagok.

—-

Szél agyarán vékony él,

Csikorogva jön a Tél.

—–

Dideregnek a hitek,

Átjár mindent a hideg.

—-

Fagy ver a fába szeget,

Üres csuklya integet.

Száznegyedik rész

 A magánember lelkileg és fizikailag sérülékeny, esendő, tévedésre, hibára, bűnre hajlamos. Lehetnek rossz napjai, rossz pillanatai. A viselkedésén azonban – ha semmi jóvátehetetlen nem történt – utólag módosíthat, tévedéseit, hibáit jóváteheti, korábbi elhatározásait megváltoztathatja, véleményét korrigálhatja.

Fagyot ásít a november,

Ködfoltok zihálnak,

Csikorgó hideg estében

Duzzognak a házak.

—–

Közelgő tél regulázza

A szomorú fákat,

Délutáni alkonyatban

Sötétlik a bánat.

—–

Szkeptikus ősz ajánlgatja

Jussát az ördögnek,

Gonosz szelek motorjai

Dühödten hörögnek.

—–

Fagyot ásít a november,

Didereg a Lélek,

Minden egyes lépésemmel

Vénülök, ha lépek.

—-

A Tél-zsarnok seregei

Elindultak szembe,

Ilyenkor kell bezárkózn

Várba, szerelembe.

XXVII. rész

Maglianinak valamikor meg kellett érkeznie Csáktornyára. Nyilván több vadászaton is részt vett, tájékozódott. Volt alkalma alaposan megfigyelni mindent. Ha még nem ismerte Pakát, fel kellett vele vennie a kapcsolatot.

Őszutó, hideg eső,

Didereg a Teremtő;

Sivár pusztája közepén

Vigyorog

A vén Idő.

—–

Jéghideg eső szitál,

Fagyok ígérete száll,

Világvégi stadionban

A Remény

Vesztésre áll.

—–

Az őszutó ócska szán,

Sötét lett a délután,

Kegyvesztetten síró szelek

Zúgnak a vén

Körtefán.

—-

Őszutó, hideg eső,

Fáradt hajnal, reszkető;

Gyürkőzni kell, hideg télre,

Kell kitartás,

Friss erő.

—–

A reggel lassan terem,

Csak sejtjük…

Talán kunnak született;

És nemzetünk felett

Vállával tartotta fel

A vérengző és sunyi

Végzetet.

——–

A gonosz túlerőt sose

Számolta, vagy mérte,

Minden délben megkondulnak a harangok

Érte.

—-

Amikor az elit harácsoló,

Vagy céda,

S világ rablójának a magyar

Könnyű préda;

Kell az ilyen

Példa.

—-

Nem volt démon,

Tündér,

Táltos,

Néhai Hunyadi János.

—-

Nem szülte isteni erő,

Ember volt, és sebezhető.

Százharmadik rész

Fúj a novemberi szél,

Szegény ember mendegél.

—-

A szél: szorgos ostoba,

Mint minden bürokrata.

—-

Inognak fáradt hitek,

Parádézik a hideg.

—-

Fúj a novemberi szél,

Brancs-efendi ingyen él.

—–

Adót adni nem akar

A kegyelmes földi kar.

—-

Fent a dolce vita szól,

Lent mord remény araszol.

—-

Fúj a novemberi szél,

Fagyos jövőről regél.

—

Globalizált, rossz dara,

Vásik a pénz agyara.

—

Kocsmafilozófia

XXVI. Rész

A vasvári békéből hasznot húzók csoportja számára Zrínyi személye megkerülhetetlen akadálynak látszott. A horvát bán eltökéltsége, tehetsége, intelligenciája, következetessége útjában állt a gyalázatos békének.

Nem hinném, hogy Zrínyinél vesztegetéssel próbálkoztak volna, ennyire nem lehettek rossz emberismerők. Úgy gondolom, tüstént a gyilkosságra gondoltak, már akkor, a vasvári béke napjaiban. A bűntény merészsége, átgondoltsága mindenképpen erre vall.

Messzi, szürke rengeteg,

Vén, nehézkes fellegek.

—-

Fenn az ég szürke kova,

A késő ősz tétova.

——-

Sejtelmes árnyék-bozont

A távoli horizont.

—-

Messzi, szürke rengeteg,

Ott az idő sem pereg.

—–

Pajkos fergeteg-gyerek

Lesi-várja a telet.

—-

A Jelen lusta melák;

Lombjukat vesztik a fák.

—-

Messzi szürke rengeteg

Rossz jövővel fenyeget.

—–

Jövőnk tán pénz-mocsarak

Híg posványába ragad.

—-

Minden kopott pillanat

Öreg őszi napsugár,

Hőség-glédába nem áll.

——

Hűvös marad a világ,

Nyirkosak a  pocsolyák.

——-

Nehéz lábon áll az Ősz,

Karja zsibbadt, feje bősz.

—–

Öreg őszi napsugár

Csendes szél-mankóval jár.

—–

Reggelente sír a dér,

Fagy-alamizsnát remél.

——

Dülöngélnek rossz hitek,

Cseperedik a hideg.

———

Öreg őszi napsugár;

Szép emlék marad a Nyár.

—–

Jeget hoznak rút ködök,

De csak az Élet örök.

—–

Fonnyad hazugságözön ,

Százkettedik rész

A lírai érték mindig egyedi, és mindig megismételhetetlen. A maga módján mindig közösséget teremt, közösséget egyesít, mélyen bennünk élő tartalmakat önt szavakba, visszhangot kelt bennünk, és mindig felvillantja előttünk egy pillanatra a bennünk rejtőző végtelent, az isteni szikrát. A lírai érték talapzata az erkölcs, kisugárzása a szépség, de nem valamely elvont filozófiai, hanem a konkrétságában is megfoghatatlan, de mindannyiunk számára érzelmileg átélhető szépség. A líra a szépséget nem alkalmazza, vagy utánozza, hanem teremti.

Barátságos őszi estén,

Hosszú nap után,

Elcsitul a nosztalgia

A vén körtefán.

——

Éj terül a novemberre,

Mint egy nagykabát,

A Hold is magára húzza

Felhőpaplanát.

—–

Emlék-csillagfények égnek

Távol korokon,

A vén Idő körülvesz, mint

Rozzant hegyorom.

—-

Hever a Göncölszekér, mint

Régi, rossz kanál,

Nemlét-nyugalommal házal

Kint a vén halál.

—-

A Meghitt fájdalmon mereng

Az új homlokredő,

Békét köt a fantázia,

Meg a múló idő.

XXV. rész

A vasvári béke megkötése után – vagy még a béke napjaiban – az érdekelteknek számba kellett venniük, kik azok, akik a vasvári béke megvalósulását a gyakorlatban akadályozhatják. Ezek közül pedig Zrínyi Miklós állt az első helyen.

Itt most újra megállnék egy pillanatra. Ma már el sem tudjuk képzelni, milyen roppant fontossági és minőségi különbség volt Zrínyi tervei és az őt meggyilkoló hitvány haszonleső banda szándékai között. Akármire törekedtek utóbbiak, talán elérték, talán nem, mindenképpen mérhetetlen kárt okoztak.

Ezer hulló falevél

Ezer magyar szubkultúra

Ezer felé

Mendegél.

—-

Ezer hulló falevél,

Mindent szertehord a szél.

——

Az éter káromkodással,

Halandzsával van tele;

Örök vita folyik arról,

Sötét-e

A fekete.

—-

Ezer hulló falevél

Télről és fagyról regél.

——

Régi fáról

Késő ősszel

Szertehullik a levél;

Ezer magyar szubkultúra

Száraz kenyérhéjon él.

——-

Ezer hulló falevél,

Háborút üzen a Tél.

——-

Hull,

Hull,

Egyre hull,

Lassan mind lehull;

Repedezik,

Töredezik,

Barnul,

Pirosul.

—-

A késő Ősz fogyni kezdett,

S gyűlik

Odaát,

De amíg van, élvezheti

A Nap sugarát.

—–

Hull,

Hull,

Mind lehull,

Vénül a világ,

Fehér tél jön,

Amikor mind

Kopaszak a fák.

—–

Morcos zsoldos a vén  Idő,

Folyton menetel;

Tél tátott alagútjában

Sokan tűnnek el.

—-

Hull,

Hull,

Egyre hull,