Sose harsány, ami jó,
Ami Léleknek való.
Üres minden rossz kolomp-szó,
Csak a meghitt,
Ami jó.
——–
Sose drága, ami szép,
Isten trónra sose lép;
Minden nyereség: buborék,
Csak az egyszerű
A szép.
——
Nem istenség a piac,
Nem hősi a kósza dac,
Harsoghatja millió placc;
Nem túr jövőt
A malac.
——
A Lét sose eladó,
Felfelé nem tör folyó,
A síron túl nem hatályos
Se törvény, se
Az adó.
——-
A szép nemcsak élvezet,
XVIII. rész
Magliani nagyon kritikus helyzetben volt, el sem tudjuk képzelni, mennyire. Tudta, hogy követik, a gyilkosságot nagyon gyorsan kell végrehajtania. Igyekezett menteni a bőrét, és szemernyi betyárbecsület sem volt benne. Nem érdekelte, ha gonosztevő társa, Paka esetleg súlyosan meglakol.
Nézzük újra a meséjét:
Egykor idejöttünk,
Kormos ég felettünk.
—-
Tán több ezer éve…
Ritka kincs a béke.
——-
Istennek hódoltunk,
Szabadok maradtunk.
—–
Kormos ég felettünk;
Itt voltunk, vagy jöttünk.
—-
Isten élni hagyott
Néhány évszázadot.
——-
Török dobja mordult,
Sorsunk rosszra fordult.
——
Kormos ég felettünk;
Temetővé lettünk.
—–
Sorsunk harcos céda,
Lettünk másnak: példa.
—–
Dicső szablyát fogva,
Megritkulva, fogyva;
—-
Felhőt cirógat csendes napsugár,
Színorgiára virrad a határ.
—–
Az őszi reggel halkan hunyorog;
S a bürokrácia lent
Csikorog.
—-
Az Ősz nyugodt, türelmes változást hoz,
Míg az ember világa
Csupa káosz.
—–
Esőket fontolgatnak az egek,
S a délelőtt öregesen pereg.
——
Visszafogott, szép, csendes, mély öröm
Mosolyog égi boszorkánykörön.
——
Fonnyadó őszi vénlány-napsugár
Talán szivárvány-vőlegényre vár.
—–
Az est fájdalmas árkot szánt az égen,
Witnyédi István, Gaudi András, Zrínyi Péter gróf és mások – bár talán már vacsoráztak – leültek mellénk, és szintén nem kérették magukat. A ház ura ugyan maga is egészséges, jó étvágyú férfiember, de az öccse ezen a téren messze túltesz rajta.
A gróf és én részletesen elmondtuk, mire jutottunk.
- Sikerülhet ez? – kérdezte Witnyédi.
A beszélgetés az aknákra és gyújtóeszközökre terelődött, és kiderült, hogy Zrínyi Péter gróf gyermekkorában nagyon is érdeklődött a rakéták, és mindenféle tüzes szerszámok készítése és alkalmazása iránt.
Kilencvennegyedik rész
A szükséges kitérő után ideje visszatérnem a lírához. Vajon mi lehet a költészet küldetése, feladata ebben a mai világban?
Félreértés ne essék: nem a kanonizált költészetről beszélek, azt korábban már kellőképpen körüljártam. A kanonizált lírának a mai magyar világban semmiféle küldetése, megoldandó feladata nincs, a kanonizált líra nem küldetés, hanem puszta státusz.
A valódi költészetnek mi lehet a küldetése?
Mélabús Történelem,
Mint egy kóbor állat,
Folyton új végzeteket
Keresgél magának.
——
Borongós a vén Idő,
Bizsereg a bőre,
Vad zuhatagok között
Hömpölyög előre.
—-
Örök-ősz Történelem,
Ködfátyol a párja,
Szikkadtra szárasztott Lét,
Múltak múmiája.
——
Szükségszerű mélabú
Lett a Múltnak őre,
Színpadias képletsorok
Válhatnak belőle.
—–
Mélabús Történelem,
A kánon tanítja,
Globalizált pusztulásnak
Benne van a nyitja.
—–
XVII. Rész
Elérkeztünk oda, amikor ideje alaposabban szemügyre vennünk Magliani meséjét, ami rövid terjedelme ellenére szinte hemzseg az ellentmondásoktól, illetve a gyilkosságra utaló közvetett bizonyítékoktól.
Előtte azonban gyorsan idézzünk emlékezetünkbe valami fontosat.
Bethlen tanúvallomásában minden szónak, minden részletnek külön jelentősége van. Minden részletnek, és minden részlet hiányának.
Sok éve történt,
Ezen a napon;
A vén Idő megállt egy pillanatra,
Mint fáradt vándor, aki azt kutatja,
Akad-e szállás a szőlőhegyen,
S Te azt mondtad:
Igen.
—–
Azóta évek,
Napok jönnek-mennek,
Mindennap újabb igenek teremnek,
S köszönöm Neked
A Életet.
——
Összenőttünk,
Mint tölgyfa ágai,
Mint lustán hömpölygő ikerfolyó,
S ha életemben van valami jó,
Az mind Te vagy…
——–
Köszönöm, hogy
Vagy!
Eső ásít odakint,
Felhő fátylat csavarint,
Álmos a világ;
Elmélázva nyújtózkodnak
Házak,
Körtefák.
—–
Küzdelmes kis holnapok
Előszele kavarog,
Sóhajt a vidék;
Kérdésekre választ nem ad
A hallgatag
Ég.
A következő félórában elmondtam a két grófnak, miféle terv született a fejemben. Hamarosan beszólították Gaudi András urat, és másokat is. Szinte mindenkinek volt valami meglátása, javaslata, kisebb ellenvetése.
A tanácskozás után Guzics várkapitány összetoborozta az embereket, akikre szükségem volt: kovácsokat, ácsokat, asztalosokat és egyéb mesterembereket, meg a szükséges segítőket. Másnap már csaknem ötszáz főnyi csapatot kommandíroztam.
Kilencvenharmadik rész
A Kádár-korszakból, a korszak közéleti toposzaiból egész sereg maradt meg ideológiai köpönyeget váltva, de változatlan mechanizmussal. Eltűnt az „élen járó tan”-ra való örökös hivatkozás, a marxista blabla, de a vele kapcsolatban álló sablonok ma is élnek.
Nézzünk néhány ilyet:
Annak idején a korszak ideológiai közvéleménye igen fontos fogalmakat sajátított ki. Például:
v Szabadság
v Haladás
v Igazságosság
v Elnyomás
v Hősiesség
v Forradalmiság.
Kedélybeteg,
Fáradt egek
Aurájában
Lebegek.
——
Milyen szép is hazajönni;
Alig győzöm megköszönni…
—-
Világ arca: lelki bádog;
Fáradt csapadék szivárog.
—-
Fenn sötétlő
Fáradt egek;
Őszi-lanyhán
Pihenjetek…
—–
Hazai kutyaugatás,
A kapun belül
Minden más.
—-
Milyen szép is hazatérni,
Itthon mindig lehet
Élni.
——
Vén, reszketeg
Fáradt egek;
A világ mindig
Gyermeteg.
—–
XVI. RÉSZ
Magliani elment. Hamarosan a többi lovas is utána. Bethlen és a többi vendég gyanútlanul beszélget.
„mü ott a hintónál beszélgeténk.”
Most történik a gyilkosság. Zrínyi Miklós, az ország legfontosabb és legtehetségesebb embere most kap halálos sebet. A gyilkosságot egy vadkanra fogják, és Magyarország helyzete hamarosan még rosszabbra fordul.
Senki nem tart semmitől, senki sem számít katasztrófára. Békés és enyhe novemberi délután van.
Esik a hideg eső,
Ázik a Múlt-temető,
Emlékekből főz befőttet
Az Idő.
——–
Csatornából víz csorog,
A csóró Jelen kopog,
Vérszomjas filozófia
Sompolyog.
——
Sárrá lesz az út pora,
Tart a remények kora,
Szegények asztalán még van
Vacsora.
——
Esik a hideg eső,
Sóhajt erdő és mező,
Függöny mögött hallgatag a
Rendező.
—–
Hideg szeptemberi szél
Csalódásokról mesél,
Idő apó kampósbottal
Mendegél.
—–
Fű helyébe sár terem,
Csillagos az Ősz ege,
Tere Jónak, vésznek;
Galaxisok nyájai
Csendben legelésznek.
——
Atyáskodó szeptember
Serkent most dologra,
Hullanak a levelek
Csendesen susogva.
——
Eltávolodik az Ég,
Föld néz az Időre,
Ólomsúlyú hétköznapok
Sorjáznak előre.
——-
Csillagos az ősz ege,
Fény a Lélek vére;
Remény nélkül válhatna csak
Koromfeketére.
—–
Lusta, sötét éjszaka,
Mint a tele bendő;
Eltűnik a szörny gyomrában
Talán a jövendő.
—–
Davis hadmérnök újabb hosszú levelet írt – ez már a regény alternatív történelmi időszakában játszódik.
A valóságban is volt egy Magyarországon harcoló angol hadmérnök, Richards volt a neve, ő 1683-ban, Buda felszabadítása idején írt a harcokról naplóbejegyzéseket; amikor egyébként a későbbi Berwick herceg is a magyar főváros ostrománál tanulta a hadi tudományt – őfelsége, az angol király rendeletére…
———
Kilencvenkettedik rész
Valamit gyorsan le kell szögeznem: az irodalom vagy a költészet terén semmiféle „rendszerváltás” nem történt. Ugyanazon tendenciák folytatódtak, amelyek a posztkommunizmus időszakában kezdődtek; csupán a „demokratikus ellenzéki” címkét kellett „liberális demokrata” önelnevezésre cserélni. A jelentéktelenség megmaradt.
Verőfényes magyar Ősz,
Szelíd napsugár;
Amíg élünk
Állandóan
Véget és a Nyár.
——-
Lombkoronás őszelő,
Gyenge, kósza szél,
Még a fákon
Nyújtózkodik
Sok ezer levél.
—–
Esőkönnyes magyar Ősz,
Szürke pirkadat,
Meggyászoljuk
Ha kell, ha nem
A forró nyarat.
—–
Elszürkül a Horizont,
Az Isten velünk;
Mért nem a Jóra,
Mért csak a vészre
Figyelünk?
——-
Tanévnyitós magyar Ősz,
Újra iskola;
Diákzsivajtól lesz hangos
XV. RÉSZ
Bethlen tehát semmi olyasmit nem mond, hogy „Magliani elsütötte a puskáját”, a „puska” kifejezést nem is említi. Ez véletlen lehet? Eddigi szövegelemzésünk arra mutat, hogy nem. Bethlennél az Önéletírásnak ebben a részében nincsenek véletlenek. Ha Bethlen Miklós nem említi Magliani puskáját, annak csak egy oka lehet: Maglianinál nem is volt puska.
Miféle fegyver lehetett akkor Magliani kezében?