lnpeters blogja

Meghitt magyar Március

Újra itt terem,

Mélyen a tél közepén ellanyhul a fény lobogása,

Álmokat, Életeket vastagon ellep a hó.

HARMINCHATODIK RÉSZ 

Újesztendő

Függöny-arcán

Már bő tíz éve írtam egy Ludas Matyit, de akkor egy huszonnégy fős csoport számára.

Januári reggelen

A világunk jégverem.

Száztizenkettedik rész

Még rakoncátlan, nyers

A friss Erő,

De néha már megáll a levegő.

Már felszikráztok,

Mint a csillagok;

Isten áldása Rajtatok

Ragyog.

Hit, tehetség boldog jövővé válik;

Vigyázzatok rá,

Éljetek sokáig!

A világ jelen-múlt kínjait nyeli,

Boldogságotok jobbá teheti.

A felelősség tisztességet hordoz;

A bátorság a hűség önmagunkhoz.

Akármilyen nyirkos idő jöhet;

Mindig nagyon jó látni

Titeket.

XXXV. Rész

Bús, csepegő január

Hópehely lovagra vár.

Száztizenegyedik rész 

A közönséggel szembeni felelősségnek számos aspektusa van, és mindenféle prekoncepcióval ellentétes.

Januári csúf eső,

Bánatok csorognak,

XXXIV. Rész 

Miért gondolom azt, hogy nem sokkal élhette túl a merényletet?

Aggodalom

Száztizedik rész

 Még mindig ugyanott tartok: a költőnek a közönségével szembeni felelősségénél. 

Kondul a hajnali szürke, sivár köd;

Lomha a tétova égbolt,

XXXIII. Rész

 Mi lehetett a „B” terv? 

Most újabb gyűrűt növeszt a spirál,

A fák egy ujjnyit vastagodnak újra,