Európa vaksötétben,
Mégis naiv,
Mégis tétlen...
Dogmagépezet zakatol,
Hajdani kerteket tarol.
Cél lett az euró-talmi...
Mintha meg akarna halni...
Európa vaksötétben,
Pénz-mákony varázsködében.
Eszeveszett őrültségek
A piedesztálra lépnek,
Kéjeleg a perverz máris,
Szélsőség lesz a normális.
Európa vaksötétben,
Hamis, virtuális szélben.
Feltámad rossz, ősi vénség,
Sűrűsödik a sötétség.
Recseg-ropog a vén kürtő,
Érlelődik a vérfürdő.
48. Rész
Olyan is akadt, hogy olvasatlanul vágta rá a „szaktekintély” a sertés-mítosz valamelyik ellenfelének írására azt, hogy „semmi újat sem tartalmaz az előzőekhez képest”, és „azokat már mind megcáfoltuk”.
„Száz szónak is egy a vége: harcoljunk történetszemléletünk torzulásai ellen, de a tényeket fogadjuk el tényeknek!”
Így is van. De hol vannak a sertés-mítoszban a tények?
"Szabad sajtó"?
Mostanában?
Legfeljebb Meseországban...
Világszerte médiumok
Hatalmas serege csacsog.
Mindegyiknek van gazdája,
Ahogy az fütyül, úgy járja.
Ahol még számít a lélek,
Szabadok a vélemények,
Másutt meg polkorrekt sereg
Száraz dogma-nyelven mekeg...
Az igazság -
Temetetlen;
S a túlerő - nem "független"...
Szabad sajtó mostanában?
Naiv emberek álmában...
Január, profán lét ura;
Hófehér fagy-harmónia.
Az ég alatt minden fehér,
Öröklétre vágyik a Tél.
Csillogó globál pénz-erő,
Hófehér, hideg jövendő...
Január, profán lét ura,
Fagyos orrát fennen hordja.
Néha némi kegyet kreál,
S akkor a hóesés eláll.
Máskor zordon képe mutat,
S máris szél hordja a havat.
Január, profán lét ura,
Nem játszik, csak egy kapura.
Egyenlőn mér minden kinek,
Eszményképe:
A nagy hideg.
Ritkán hajlandó alkura
A halál?
Fehér végtelen...
Az Élet?
Kis pont a Hegyen...
Semmi nem lesz önmagától;
Isten is havat lapátol...
Világból épp annyi akad,
Ahány teremtő Gondolat.
A halál?
A semmi csöndje...
Az Élet?
Állandó zene...
Élet halálból nem fakad,
De ha már él,
Élet marad.
A halál?
Fehér végtelen...
Az Élet?
Kis pont a Hegyen...
Hóesésben - autóval;
A világ nagy fehér sóhaj.
A hajnal félénken lebeg,
Vad hópelyhek örvénylenek.
Fenn az égbolt sötét, fakó,
Lenn fehéren ragyog a hó.
Óvatosan,
Hosszú sorban...
Az Idő soha nem torpan.
Isten hiába nem szólal...
Hóesésben...
Autóval...
47. Rész
A vasvári béke ratifikálására csak a következő esztendőben került sor, érdemleges ellenállás nélkül. A gyilkosok megbízói jól számítottak. Zrínyi Miklós esetleges magyar királyságának eszméje elbukott a kursaneci erdőben 1664. november 18-án.
Széchy Károlynál, a Zrínyi-monográfiák atyamesterénél és öregapjánál semmi olyat nem leltem, ami az én elgondolásaimmal szemben a sertés-mítoszt igazolhatná, bőven találtam azonban csúsztatásokat.
Ördöngösnek áll az Élet;
Aki nem szól - ritkán téved.
Megalkuvás-kövületek
Medrében a Lélek - beteg.
Elrendelés ellen élünk,
Ha nem,
Félembernyit érünk.
Ördöngösnek áll az Élet;
A Szép mindig újra éled.
Nincs Élet a jelszavakban;
Isten sohasem parttalan.
Ami nem alulról épül,
Az csak globálissá - vénül,
Isten kezét elereszti,
Életképességét veszti.
A Lét soha nem ér véget;
Ördöngösnek áll az Élet.
Oly zöld volt a táj!
Mellettem álltál,
mellettem voltál...
Kikelet okán...
Tavasznak híre,
Keresve keres,
Ég és föld felett.
Pázsitnak íve
már a szívemet
festi meg, igen!
Erembe vés be,
csöndje fojt bele.
Nem ereszt, lefest,
Él ez az ecset...
A reményvesztett
szín megtér ( a) kékhez!
Kata Mysty Kata
Mellettem voltál
Atlantisz az Idők mélyén;
Rossz tagadás meredélyén.
Mivel nem illik a képbe,
Feledtetésre ítélve.
A Múlt hallgatag bugyrában,
Minden gonoszság útjában.
Atlantisz az Idők mélyén,
Örök Emlékezet szélén.
A jól nevelt történelem
Eleve rendelt síneken
Globál teóriák nyomán
Fut doktrína-szekér után.
Atlantisz az Idők mélyén,
A jövő-borotva élén.
Múlt és Jövő foglalata;
Minden dogma cáfolata.
Remények örök mezsgyéjén;
Atlantisz az Idők mélyén.