Blogok

Hogy vártad mindig...

Egyre mondogattad,

Hogy egyszer úgyis...

Hogy egyszer mégis...

Hogy egyszer az Életben

Rád talál...

Hiába hitted,

Mindhiába vártad...

Jött helyette

A vén

Lompos

Halál...

Sosem jutott Neked a nyeremény...

Szegény.

Szegény...

Szegény Kisöcsém...

Gyerekfejjel

Bársonyos fűnek tűnik a jelen,

Álmodozni tavaszi éjjelen

A Biztonság maga,

Nyomot hagy testvér,

Anya

És Apa...

Van hová lépni.

Mi a költészet haszna?

A kérdés nyilvánvalóan értelmetlen. A „haszon” szó mai értelme egészen más dimenzióban van, anyagi vagy hatalmi többlet a költészettől nem várható. De ez nem is lényeges. A költészet erkölcsi többletet jelent egy, az anyaginál sokkal fontosabb dimenzióban.

A költészet éppen annyira hasznos, mint amennyire hasznos az ember önmaga számára.

Mi a költészet értelme?

Minden út egyszer hazavisz

oda, hol gyermekkor-gyökerek

nyúlnak a földbe makacsul,

s láthatárt szeg az a hegy-kerek.

Vágysejtéshangok a szélben

elbabrálnak, hajad becézve,

s amott a vén málnabozót

úgy hajlik, mintha eléd lépne.

Bekerít parttalan idő,

a volt és most megáll egy szóra,

lélek-béke pihenőben

kővé dermed a homokóra.

Egyszer minden út hazavisz.

Vándorbotod sarokba rakva

kezed imára kulcsolod,

s arcod ráhűl egy földdarabra.

51. Rész

Nézzük tovább, mit írnak. Ők is felteszik az igazi fontos kérdést:

„Az igazi rejtély: volt-e esélye Zrínyi Miklósnak a független magyar királyság létrehozására, lehetett-e ez konkrét, reális célja a megalázó, a nemzet önállóságát szűk határok közé szorító vasvári béke után?

Igen. Zrínyi életének ez a fő kérdése. A halálának is.

Atlantiszi bank-hatalom?
Napjainkra csak - szánalom...

Akárhogyan is számolom,
A végén ugyanazt kapom...

Ha pénzzé vált az Akarat,
Abból ránk semmi se marad...

Atlantiszi bank-hatalom?
Akkor: élet,
Ma: unalom...

Hevert-e bankó halomba?
Akadt-e, aki számolta?

Hitte-e a pénz-halmozó,
Hogy a pénze mindenható?

Atlantiszi bank-hatalom?
Idő partján vén sírhalom...

Atlantiszi papírpénzek
Nem vetnek gátat a vésznek...

Nálunk már bankjegy se bírja,

Mintha az álmok felsorakoznának:

most én jövök,most én is beléd szállok.

Keringjenek sosemvolt, fojtott vágyak,

lassítsanak halvány, siető csókok.

Ott vannak még kusza mélytudatomban,

vagy zsebbe bújtak olcsó szégyenükben.

Életszerűen már csak rajtad csattan,

Egyenletesen rohanó időben

egyenletlenül, szűk mértékkel élek.

Korda-fegyelem tudatban, ösztönben

futóversenyt nem kínál már idősnek.

Petyhüdt izmokon halk akarat nyugszik.

Ólom a jelen, pehely súly a távol.

Fáradt kezem már segítségre vár itt,

de versbetűket még könnyedén számol.

Nem sérült a nap szentsége,

rendje cseppet sem borult fel,

de halaszthatatlannak tűnt,

ami versenyzett a héttel.

Csak apám vonókésével

faraghattam a sok rímet,

le vagy meg – már nem terveztem,

a forgácsok úgy repültek.

Február már Tavaszért
Könyörög...
Elmúlik az Egyén,
A Lét örök...
Temetni készülök...

Már napsugárban úszik
A határ...
Előbb-utóbb Mindenki
Sorba áll...
Az Óra körbejár...

Vidám színekre vált
A télutó,
Madarak zengik már, hogy
Élni jó..
De - elnémul a szó...

Február már Tavaszért
Könyörög...
Elmúlik az Egyén,
A Lét örök...
Temetni készülök...

Idő partján bajvirágok,
Az elmúlás mindig álnok.

Szürkében ásít a határ;
Gyásszal terhes a február.

Szürke ködök égig érnek;
Az emlékek tűzben égnek.

Múlt felé mélyül az árok;
Idő partján bajvirágok.

Élt-e Homérosz valaha?
Járt-e Nap felette?
Vagy verselő kedvű Idő
Alkotott Helyette?

Került valaha Homérosz
A Múzsával jegybe?
Vagy műveit "sokan mások"
Szerkesztették egybe?

Szívét-lelkét műveiben
Tán hiába adja,
Sose volt, mert Személyét a
Tudomány tagadja?

A bölcs tudomány időnként
Nagyon bután szárnyal;
Sokan írták az Íliászt,
És nagy fáradsággal?

Híres "homéroszi kérdés"...
Mi a titok nyitja?
Homérosz minden műve a
Létét bizonyítja.

41. Rész

Alapvető felfogásunk is ellenkezik. Parti Nagy úgy véli:

„Úgy tűnik, a költészet az a műnem, amelyik a legépebben kijött a 20. századból. Tán mert annyira atavisztikus, annyira luxusa a létezésnek, hogy nem tudott a tömegmédiák, a nagy hepi-üzemek gazdaságos fűtőanyaga lenni."

Az idézet nagyon jellemző. Egyetlen passzusával sem értek egyet.

„Úgy tűnik, a költészet az a műnem, amelyik a legépebben kijött a 20. századból.”

51. Rész

A gyakorlatban ezek a „nagy történelmi folyamatok”, meg „nagy összefüggések” többnyire logikai konstrukciók, amelyeknek a múlt valóságához időnként igen csekély közük van. Puszta képletek, amelyek a múltat determinált mértani jellegű folyamattá degradálják. Ez a „folyamat” alkotja az „elmélet” építményét, amelyhez a tényeket igazítják. Ha a tények nem férnek bele a logikai Prokrusztész-ágyba, annál rosszabb a tényeknek.

Vergődnek körben a Szavak;
Még keresik önmagukat.

Tébolyultan, körbe-körbe,
Sorokba nem tömörülve.

Hétköznapi iszonyatok
Fölött kormos füst gomolyog.

Omladék,
Halál,
Temető;
Fanyarul hallgat az Idő...

Hullámzik és villódzik és ragyog,

mint a folyó – benne kis hal vagyok -,

megkettőzve tükröz és varázsol

a lég. Tornyos felhőket harácsol,

a halványkék ibolyaszínt mutat

a távolban – magas hegyvonulat

a láthatár. Tüdőt tágít az ér,

és elemi nyugalommal felér

a csendesülő szív bizodalma:

itt a helyed. A gond sem fojthat ma.

Gomolyfelhők, mint halottas menet

vonulnak lassan, könnyet ejtenek,

hol a csúcsok felhőket döfnek át.

Villantanak néhol egy glóriát,