Könnyek történelmen túlról,
Mítosz-korból,
Messzi Múltból...
Holt emlék - az Idő vére;
Könny hull Jövő ösvényére.
Szkepticizmus anyagelve
Minden lelket agyonverne.
Időtlenség csendben lapul;
Halott Atlantisz könnye hull.
H.Gábor Erzsébet
Leborulok, - vigaszt hoz,
Ez most mindent visszahoz!
Ünnep ez a pillanat,
Szívem úgy ver! Hogy szalad!
Hálát adok Érted én.
Bárcsak lennél, - élhetnél!
Elkésett - e, mennyit ér.
a megvallott értem élsz!?
Urunk másként gondolja,
Irgalma nagy, hatalmas!
Kegyelmébe fogad ma,
Mindenképpen elfogad.
Amíg élek, bennem élsz,
Feltámadsz, mint költemény...
Sirató meg könyörgés,
Nem mint góbé, - énregény,
párbeszédes, cselekmény,
Hőse is van, te meg én,
Peregnek a szerepek,
Nem kell új dogma-világrend,
Akárki ígéri;
Ezután is csak
Békében,
Nyugalomban
Lehet tovább
Élni!
Mesterséges keveredést
Az ördög ne hozzon;
A Jövőben
Minden ember
Hazájában
Békében lakozzon.
*
A pénz nem Isten követe,
Nem is földi mása,
Tervezett világállama:
A pokol padlása.
Nem akarunk szemeinkre
Globális rémálmot,
Sem unokáink nyakára
Vérengző dzsihádot.
Emberhez méltó Jövendő
Legyen,
Szép és áldott,
Szilveszter előtti napon - boldog új esztendőt kívánva
Hogy mért akartál mindenáron menni,
utólag én azt meg nem mondhatom,
mert nem maradt a vágyott célból semmi,
csak folt a földön, szürke porhalom.
Útközben égett el vagy lángja sem volt?
Hiszen vetett a szíved pár lobot,
s féltőn borult le rád a tiszta mennybolt...
Most már magad hiába vádolod.
Mint tó, amit december fénye rezget,
olyan szemed, ha néha feltekint;
de lásd meg újra: nincsen vég, csak kezdet,
s ha hinni tudsz még, indulj el megint!