Blogok

Minden igaz Szeretetben
Tovább él bennünk
Az Isten..

Minden kedves gesztus áldott;
Együtt teremtünk világot.

Minden szép szó, minden mosoly
Jövendőt alkot valahol.

Tovább él bennünk az Isten
Minden igaz Szeretetben.

MystyKata; Botlásaid

Ruháját és rohamát
Csodálta a fél világ...
Hogyha megjelent egy század,
Tábornokok,
Kisasszonyok
Azt dörmögték,
Sikoltozták:
"Hej, micsoda katonák!"

Elpirul a kósza nyár,
Megremeg három határ,
Sok festőt megihletett, ha
Rohamra ment
A huszár.

A világ csodája lett,
De senkit sem érdekelt,
Hogy miből lett...
Hogy honnan érkezett...

Hogy miféle tragédiák szülötte
A huszár...

Megszűnt a Múlt,
Eltűnt a fenn,
S a lenn,
S karddal a kézben kényszerült

Egy nappal Szent László
Ünnepe után,
Esőcseppek mosolyognak
A vén körtefán

Emlék-kalitkába
A Múlt sose fér,
Amíg van Élet és Jelen,
Mindig hazatér.

Hallgat, ami fontos,
Fecseg a profán.
Egy nappal Szent László
Ünnepe után...

Válasz az öröm, válaszd, ha ködös
Tér, kő választ is el, mégse add fel!
Győztes szívöröm lesz a gyönyöröd...
Élet s harc között,
útja beköszön...
Vesztes a közöny!Hang és szín kötöz,
Semmit sem töröl...Kitart, nem ötöl-
Hatol, nem flörtöl. Öröm a válasz,
Mindenkor támasz.
Szívedre játssza, vidám a játszma...
Boldog a tánca,Ha veled járja,
Élet a tárgya...
 
MystyKata
Szívöröm

Kacag a nyár, jó aránk
bő áldását szórja ránk,
őrült veszti így eszét,
kincsét hintve szerteszét.

Rubin lángra gyúl a tűz,
amit smaragd lombra fűz -
cseresznye meg meggyözön,
csábja hív a  Hegyközön.

És ha ez még nem elég
málnabokrok szeme ég.
A kis Luca arra jár,
tele van a marka már.

Szalad Anna, ő se rest,
meggy levével szájat fest,
blúzán piros az azsúr:
kezdődhet a babazsúr!

Lila, profán ál-jövendő
Dörömböl a hegyeken,
Azt rikoltja, mostantól a
Barackfán - kókusz terem.

Csiricsáré rózsaszínben
Az Élet - a holtaké;
Tótágasra állt a világ,
Ülepe néz felfelé.

Lila, profán ál-jövendő
Szellemvilágot idéz,
Kalitka lesz a szabadság,
És szégyen a józan ész.

Sohasem szabad feladnunk
A Múltunk értékeit,
Nem kerülhet szemétdombra
Sem az Erkölcs, sem a Hit.

Vagy Atlantisz mellé megyünk
Idő rejtelmeibe,
Vagy a hitvány lila profán
Tűnik el a semmibe.

Szerelemről szól az Élet...
Te csak engem..
Én csak Téged!

Dús áramú hétköznapok
Árnyékában - itthon vagyok.

Van Hitünk és van kenyerünk,
Szépen élünk,
Isten velünk.

Élhetünk még sok szép évet.
Szerelemről szól az Élet.

Oly vidám a nyár, csupa fény, ragyogás,
liliom, rózsa illatárban pompáz.
Madárcsicsergés, pillangó szárnyalás,
éter hullámin öröm száz hangja száll.

Isten kegyelme gazdagon áradó,
megérint-e vajh, ó földi halandó?
Vagy csak pillanat örömét keresed,
nem gondolva rá, hűtlen száll feletted?

Ma virulása, holnap hervadása,
ébredj időben a jövőbe látva!
Ne szalaszd el a jelen ajándékát,
amit bőséggel áraszt most az ég rád!

Szívedben hála szép virága nyíljon,
élet vize hull rá, el ne hervadjon.

Tán "független" a tudomány?
Vajon mitől?
S mikor?
Istenként trónol valami
Tudós Olümposzon?

Talán kívül a téridőn
Tudomány-manna hull,
És ott alkot a tudomány
Háborítatlanul?

A tudomány gáncs nélküli,
Mennyei, szent sereg,
Ahogy azt bőgve bégetik
Az álszent közhelyek?

           *

Nemigen...
A tudomány nem volt "független"
Sohasem...

          *

Tudós lehet "független",
De - intézmény soha...
Az intézmény minden esetben
Politika.

Éltek, haltak - nagyon régen..
Alszanak
A Múltban -
Mélyen...

Létüknek ezernyi nyoma,
De tagadja minden dogma.

Az Időbe kövesedve,
Kitiltva,
Elfeledtetve...

Éltek, haltak - nagyon régen..
Akkor is Nap volt az égen...

Akkor is fű nőtt a hegyen,
Akkor is élt a Szerelem.

Nincs már se sorsuk,
Se nevük..
Mi volt, ami elbánt Velük?

Éltek, haltak nagyon régen...
A Föld akkor sem volt éden...

Miért nem néznek az égre?
Tudni kéne...
Tudni kéne...