Kányádi Sándor emlékére
Kidőlt egy tölgyfa, egy óriás,
koronás fő volt, ma glóriás.
Tudta az oltalom szent kegyén,
hogy „valaki jár a fák hegyén”.
Átvészelt sok telet, sok nyarat,
hiánya örökre megmarad.
Ha jársz a ritkáson, nyílt közön,
róla a rigó már nem köszön.
A gyenge embertől mi telik?
Parnasszus csúcsára cipelik
siratva, pedig Ő boldog ám…
Áll, mint a kereszt a Golgotán.
2018. jún. 21.
Első fejezet.
Világfa ágai között
Isten egy szál rózsát őrzött.
Ahányszor a rózsa virul,
Új Ég, új Föld, új Út indul.
Susog ma is - csodát várva
A világfa minden ága.
Világfa ágai alatt
Friss Jövendő mindig akad.
Ami Élő - élő marad;
Világfa ágai alatt.
Isten velünk sose pöröl;
Nyár ablakán kikönyököl.
Látja, ha a folyam árad,
Hallja a rossz doktrínákat,
Vágyunkat nem igazgatja,
Csak a vállát vonogatja.
Isten velünk sose pöröl;
Nem gyógyít és nem öldököl.
Vétkeinkre rá nem legyint,
A nászágyunkba sem tekint.
Bottal, lángpallossal nem ver -
Isten dogmákat nem ismer.
Nincs benne sértődés, harag;
Hisz bennünk a Vén Hallgatag.
Körbe vesz a szeretet,
Ápol, vigyáz, - szíved ver!
Körbe ölel, érzed ezt?
Valóság, - nem képzelet...
Éjjelt nappal igazít...
Sem láb, sem kéz nem lazít,
Törődésben lelkes hit,
Erőt adva szentesít.
Van, 'ki hozzád így rohan,
Amit csak kérsz megkapod...
Amíg szíved csak dobban.
Kerek szép a holnapod.
Melletted egy igaz társ,
Jó, hogy vagy még, - nem vitás!
Férj, az apa; - egy áldás!
Biztonságban a család.
Perverzitások korában
"Elit" - rózsaszín masszában.
"Színesül" az oldott kéve;
Omlik a pénz fenekébe.
Civilizáció-tábor
Kifordulna önmagából.
Perverzitások korában,
Pénz-ördög profán poklában...
Parttalan "emberi jogok"
Mögött "Allah akbar!" kopog.
Hibbant Európa néni
A Koránt receptnek nézi.
Perverzitások korában,
Pénz vigyorog - álruhában.
Párhuzamos társadalom
Mögött sunyi pénzhatalom.
Profán - önmaga markában...
Perverzitások korában...
Mint bolond ember szörnyű vízesésbe,
Ugrottunk mélybe,
Mélyek mélyébe,
Nem is egyszer...
Kétszer...
Kerge, részeg parti,
Szedett-vedett talon...
Két világháború
A német oldalon...
Kétszer tűntünk el odalent...
Kétszer adtunk Jövőt,
Jelent...
Mint bolond a vízesésbe,
Zuhantunk a vérfürdőbe
Halál-ékül,
Golyó-fékül,
Minden értelmes cél nélkül...
Mindent elvesztettünk
Végül...
Kráterek
Fetrengenek
Virágos rét helyén,
Részeg a győztes túlerő,
Szegény Medárd - citerázik;
Negyven napig ázik-fázik.
Szürke égbolt dörög-morog,
Esőfelhő-raj gomolyog.
Fellegben eső-barbárok;
Jeget zúdít légi átok...
Szegény Medárd..
Egykor régen
Püspök volt - még életében...
Holta után lett belőle
Időjárás védőszentje.
Negyvennapos por-elverő
Nyár eleji Medárd-eső...
Posztumusz szent-kultusz megárt..
Tán már tudja
Szegény
Medárd...