Blogok

Fagycipőben

 
Elég volt már, elég,
e kései télből -
március közepét 
nem látni a dértől.
 
Masszív hóbundában
közelít a tavasz -
február futtában
még néhányat havaz.
 
Szomorú e rideg,
vacogós délelőtt -
a kikelet biceg...
fagycipő reá nőtt.
 
(2018. március elején)
 

Érted kondul

Köszönöm a viszonzást,
A távolból figyelsz rám...
A biztatás jó hatás,
A viszonzás jó bor ám!

Ahogy te írsz, élvezet.
Ahogy zenél a lelked,
A játékod egy Veled!
Utánozni sem lehet.

A harangom épp delel,
Időnként , ha kell , felel.
Érted kondul , - létezem!
Áldozat az életem.

A Lantomon minden szó,
Mint folyónak kincse, - tó.
Mint kenyérben pici só...
Az élethez tartozó.

MystyKata; Érted kondul

Kép
Ágnes B. Erdei

Shakespeare: XXX. szonett

(fordítás)

Merengve sorson, édes perceim
idézem én, a múltam láthatom,
sóhaj fakad veszett reményein,
s tetézi új a régi bánatom.

Titokba néha könnyet ejthetek
az elveszített jó barátokért,
szerelmemért a múltba révedek,
és mindenért, mi már a sírba tért.

A bánatomra újra bú tolul,
a régi kínra újfent kín felel,
panaszra számla jön ma zálogul,
úgy, mintha nem rendeztem volna el.

De hogyha elvezet hozzád az út,
a gondom elvetem, felejtek bút.
 

És az eredeti: 
 

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 12.

Az 1850-es évek történettudománya kategorikusan tagadta Trója létezését, és a homéroszi eposzokat hiteltelennek, "fikciónak" minősítette. A Homéroszt szerető emberiség fütyült a tudományos vaskalapok véleményére, mert mindig is tudta, hogy Trója létezett. Priamosz és Hektór városának neve olyan mélyen beleégette magát az emberiség kultúrájába, hogy a nevét nem véletlenül őrizte a kollektív emberi emlékezet. Szóba sem jöhetett, hogy a létét megtagadják. Szkepticizmusok, szkeptikusok jöhettek és mehettek, Trója az emberiség közös kincse maradt, és az emberiség sohasem mondott le róla.

A Líra

Mysty Kata
A Líra

Csomagban várakozik,
Nem viszi el a derűt...
Kendő, sál, árva zokni
Szavakkal rímbe merül,

Vers zendül, hív ritmusa,
Zenét ír himnusz és dal,
Tavaszt nyit, míg tél szusszan...
Úgy alkot, ahogy él s hal.

A Líra ernyőd, ruhád,
Nagyon bő a választék.
Te döntesz, mi illik rád...
Tél viselt nyarakért!?

Kinek mit, írsz egyet s mást...
Talpán áll - magyarán!
Ha kötve - mind, mind mentsvár!
- Mint étek Úr asztalán.

létnemlét

 
 1
kergetem
               az időt,
 hirtelen
              megszédül
fenyegeti
                 a halál,
nem  tud
                 védekezni!
  mi lesz az idővel
                   elbújik
azt tenné :
                    szégyelli!
szégyellős
                     az idő
nem lehet
                      az igaz
a halálnak nincs
                      ideje,
az időnek nincs
                       halála!
ugye mennyire
                      egyszer
nincs ez se,

Fényesen jött, csúful végzi

Fényesen jött,
Csúful végzi;
Olvad már a hó;
Doktrínák szülte világban
Élni sose jó.

Minden fagynak
Véget vet a
Meleg és a fény;
Előbb-utóbb újjáéled
Mindig
A Remény.

Pénz-gólemben ölthet testet
Lomha túlerő;
Szőrös mancsa közt nem vár ránk
Értelmes Jövő.

Fényesen jött,
Csúful végzi;
Olvad már a hó;
Addig élünk,
Míg szabad az érzés,
Meg a Szó.

Most vagyunk a mérlegen

Legyen Jövő?
Ne legyen?
Most vagyunk a mérlegen...

Döntéshelyzetben vagyunk,
Az lesz, amit akarunk...

Mit akarunk?
Mi kell hát?

Látszat-demokráciát?
Vagy maradjon élhetőnek
A Hazai
Kis
Világ?

Most vagyunk a mérlegen.
Legyen Haza?
Ne legyen?

Maradjon identitás?
Vagy legyen valami más?
Jöjjön a behódolás?

Nyálas szirénénekek
Nemzetközi hangzavara
Nyekereg...

Most vagyunk a mérlegen,
Perspektíva,
Cél,
Értelem
Legyen-e,

Shakespeare: XXIX. szonett

(fordítás)

Veszítve, jaj, szerencse s nép kegyét, 
csak egyre sírok árva voltomon,
hiába száll egekbe szép beszéd,
magamra nézve sorsom átkozom.

Irigylem azt, ki tud remélni még,
ki több, avagy csak népszerűbb talán,
művész, tudós, vagy más személyiség,
s nem irkafirka áll az asztalán.

De míg magamba nézek megvetőn,
eszembe jutsz, s a lelkem általad
(pacsirtaként e földi rút mezőn
csapongva száll) a mennybe áthalad.

A hű szerelmed nékem annyit ér,
a sorsom el nem adnám trónokért.

 

Gyötrelme édes

 
Egy kellemes nyáreste a szabadban,
hűs fű, s harsány nevetésed felvidít -
karodból úgy buggyan ki az ölelés,
hogy fészkére térő lelkemen simít.
 
Gyújtósként hat rám réveteg nézésed, 
szemed szikra, mellyel szítod a tüzet -
szívem máris rőt lángok mardossák,
vérem izzik és bőrt szánt a hevület.
 
Kóstolgatunk...ajkunkat kínálgatva,
kecses bájjal szed ízekre a gyönyör -
főfogás a vágyunk, s közös köretek, 

Ézsaiás

 
Azóta hívsz és emlékszel nevemre,
mikor még jó anyámnak méhe ringatott.
Nem volt, ki Tőled vissza- s elperelne,
neked születtem. Féltem, vágytam is karod.
 
Megtisztítottál, s mint parázs az ajkon,
szavam pirít, ítéleted zsong nyelvemen:
nem engedem, hogy népem megtagadjon,
pusztuljatok, ha pártot üttök ellenem!
 
Nyilam legyél, igazság hordozója,
megromlott szíveteknek férgét tépve ki!
Mosdj meg, sietve menj a nagy folyóra

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 11.

A szabad akarat

 

Láthattuk tehát, mi nem tartozik a szabad akarathoz, és milyen cselekvéseket nem tekinthetünk szabad választáson alapuló emberi cselekvésnek. Most meg kell vizsgálnunk, mi is a szabad akarat.

 

A szabad emberi cselekvés lehetősége vagy lehetetlensége nagyon fontos témája a mindenkori lírának, voltaképpen ettől függ a líra értelmezése.

 

Fagy vigyorog a képünkbe

Fagy vigyorog a képünkbe,
Rossz jövő fejünkre ülne.

Családgyilkos gender-tanok
Rongyjövő-arca kavarog.

Birodalmi lázálmokat
Hozna ránk migráns-áradat.

Fagy vigyorog a képünkbe
Múltunk - Jelenünkre hűlve...

Távolban fellegek gyűlnek,
Megtévesztettek örülnek.

Rossz jövő fejünkre ülne;
Fagy vigyorog a képünkbe...

Anya, hallod?

Jeges a szél, ajkam ma megküzd e faggyal, 
csúf pengeszilánkkal döfköd meg a sátán. 
Nélküled elbotlom az időnek rácsán,                     
tudom őrzöl onnan, féltőn, mint egy angyal.
 
Utam szegélyezted kedves mosolyoddal, 
a lant pengetése lett az én végzetem. 
Rezzen a bánatos húr, immár féktelen. 
- Anya, hallod?- neked szól e szomorú dal. 
 
 
 
 

 

Oldalak