Kívánom az új esztendő
Küszöbére érve,
Minden igaz embernek
Legyen boldog éve!
A szerencse egész évben
Szorgosan szolgáljon,
A lehetőség a vágynak
Útjába ne álljon.
A globális fő gonoszság
Jövőre henyéljen.
Minden Család békében és
Biztonságban éljen.
Igazság és szent hagyomány
Maradjon erőben,
Ezt kívánom Mindenkinek
Az új esztendőben!
A vadonban megteszi egy fokos,
no meg egy kés, ha gazdája okos.
Megél, aki győzi ésszel, szusszal,
vasizommal, meg bölcs spiritusszal.
Mára a sors már mindent átrendez,
szuper világ, örvendetes trend ez!
Okos lett a telefonod, órád,
a kocsiban a GPS szól rád.
Pezsgőfürdő nyalja ki a farod,
s a Marson élsz, hogyha azt akarod.
Nem tartasz már repedtsarkú szolgát,
digitális robot végzi dolgát.
A római ifjonc közel ötvenéves volt, és erősen kopaszodott. Arcát azonban ugyanolyan sűrű fekete borosta borította, és tömött, kajla bajszát is ugyanúgy a golyóstolla végével simította ketté, ahogy húsz-huszonöt évvel korábban tette. Nagyon megörült Frazer jövetelének.
— Robert! Mi szél hozott erre? Ezer éve nem láttalak!
Sir Robert elmesélte a bíborossal folytatott beszélgetését, Matakumba bíboros halálát, és mindazt, amit a titkártól megtudott. Az olasz rendőrtiszt tekintete elkomorodott.
Az év vége felé
Gorombul a hideg,
Vadul csapkodják az
Ajtókat a szelek.
Álmos a vén világ,
Tán rossz is a gyomra,
Kora sötéttel tér
Hamar nyugalomra.
Új év készülődik
Az Idő peremén,
Remények röpködnek
A képzelet egén.
Az év vége felé,
Hideg téli esten,
Magában csendesen
Imádkozik Isten.
Ez a szó immár nyomasztó,
ösztönző is, de fárasztó.
Állandóan üldöz engem,
hogy rímekbe szedegessem!
De a rímtől még nem lesz vers,
csak egy szöveg,amely még nyers.
Nagyon nyers, és az is marad:
nem díszítem írásomat.
Úgy, ahogyan megszületik,
rögtön versnek neveztetik.
Ezt a bűnt én követem el:
büszkélkedem verseimmel.
Azt sem veszem figyelembe,
hogy a ritmusa is gyenge,
kép csak ritkán jelentkezik,
az olvasók azt szeretik.
Mindez engem nem érdekel,
csak az írás készüljön el!
HETVENHARMADIK RÉSZ
Napsárkány dühödten meredt rám.
Tapintom a heves lüktetést,
- nem esik már ez a gond zokon -,
talán egy vad vihar gyűr vetést,
s tajték ver sziklát a zord fokon.
Máskor meg csendesen ketyegi
ütemét, akár a metronóm,
amikor egy míves, egyedi
hangszeren keresztet vet vonóm.
Bárhogy is méri ki taktusát,
méla szón, lázadó versíven,
győzze a csendes vagy vad tusát
szolgálni, úgy, ahogy ver szívem!
Karácsonyi szent Nyugalom;
Darabomat írogatom...
Lágyan simogat a bársony,
Puha, jó meleg Karácsony.
Kis karácsony - csendes álom;
Körülöttem a Családom.
Jelenemet lapozgatom;
Karácsonyi szent Nyugalom...
Karácsony első napja van...
Karácsony első napja van..
Fenyőfaág
Szent illatát
Kortyolja most
A Lélek;
A vén Idő ma feltűnően
Félszeg...
Kezünk alatt
A Jelen selymes szőre,
A gondok elszunnyadtak egy időre,
Ép
Az Erő;
Még istennel sakkozik
A Jövő;
Vágyak táncolnak cirmos-vidoran;
Ma Szent Karácsony
Első napja van....
József gyámolítja, fáradt, izgatott,
szomja is gyötörte kinn az ugaron.
Benn az istállóban párás nyugalom,
friss széna ontja a tömjénillatot.
Kiáltani kéne, feszít benn a szó,
de tán erőt spórol a bölcs hallgatás.
Vajákos vénasszony a hold, balga társ;
gondot visel rá a jó Mindenható.
Hazai fehér karácsony,
Megtisztító, szent lepel,
Eljöttében,
Szentségében
Hinni lehet,
Hinni kell...
Ki tudja, hogy Betlehemben
Esett-e hó valaha?
Az itthoni karácsonyon
Áll jól a fehér ruha.
Újrakezdés fehér leple
Borítja a földeket,
Ünnep van, és Szent Nyugalom,
Utána jobb is jöhet.
Hazai fehér karácsony
Fénye meghitt,
Tiszta fény;
Amíg karácsonyt ülhetünk,
Sose hal meg a Remény.
Egész évben sóvárogtunk utána,
Most betoppant,
Eljött a kis szobába...
Áldott karácsony!
Fenyő illata...
Világ közepe most a kis szoba...
Sok hétköznap közt
Kis csendes szövétnek;
Kicsi otthonban
Gyertyafények égnek.
Nem glória, ami szentté tehet,
Csak a Lét értelme,
A Szeretet...
Szent karácsony
Nyugalma ránk talál.
Talán ma még
Az idő is megáll.
Öröm és béke
A tekintetekben...
Karácsonykor
Velünk örül
Az Isten.