Blogok

Úton a végtelen felé

Beküldte Sztancsik Éva - 2016, január 10 - 16:00
 
Méltatlanul bán' a Sors az öregekkel,
ellopja szemükből a fénynek csillagát -
homályos utakon poroszkál már a láb...
bukdácsolva bokáz a táncos reggellel.
 
Reszkető kezekkel kell fogni a bögrét,
kilöttyen a kávé, a kanál szambát jár -
micsoda butaság, a szék is hasmánt vár,
mert felborult éjjel... ráült az öröklét.
 
A szoba épp lehűlt, nincs, aki begyújtson,
megnőtt a távolság az udvar végéig...
régen közelebb volt (a vén így emlékszik),

Tavaszváró

Beküldte Márkus László - 2016, január 10 - 14:49
Csitt, csitt, csitt!
Így örvendezik
a hópaplan fedte 
csendet megtörve
egy picinyke cinke.
Fél dió lett bére,
hisz kedves lénye
oly kevéssel beéri,
míg újra hívhatja
jó Tavasztündért.
Nyítnikék, nyitnikék!
vígan csengő szavára
barkák bolyha bomlik,
ragyás rügyek pompás
virágokat bontanak
s színes, miniszoknyás
lábak tipegnek újra
friss tavaszi szélben.
 

Tél trónol a latyak hátán

Beküldte lnpeters - 2016, január 9 - 23:24

Tél trónol a latyak hátán,

Az Idő semmit meg nem bán.

 

Nedves, nyűgös hideg-sereg

Tél-indulata szemereg.

 

Hódara, fagyos pocsolyák;

Sárban fuldoklik a világ.

 

Tél trónol a latyak hátán,

Buta fülbe súg a sátán.

 

Sáros szemellenző-fátyol;

Rossz szkepszis mű-jövőt tákol.

 

Sár, média, hazugságok;

Kopasz ágon varjú károg.

 

Tél trónol a latyak hátán,

Istenkéz az Élet vállán.

 

Mulandó a sár, a fakó,

Csak a Lét örökkévaló.

 

Jorge Louis Borges: Ádám kivettetése

Beküldte Haász Irén - 2016, január 9 - 17:43
 
 
Volt az a kert, vagy álom volt csupán?
Leszállt alkonyban töprengek egyre, 
vigaszt várva, ősmúlton merengve, 
melyet e nyomorult Ádám uralt bután,
 
hogy Istennek tán nem volt oly pazar 
illúziója ez a föld valamikor. 
Emlékeimben a tiszta Paradicsom 
képe fakul, de él, virulékony, gazdag.
 
Sajnos nem nekem. Büntetésem a föld, 
a lét, Káin, Ábel, és minden meggyötört 
ivadékainak vérfertőző viszálya.
 

Az időfolyam

Beküldte Schvalm Rózsa - 2016, január 9 - 14:09

Végtelennek tűnik az időfolyam,
megállíthatatlan, jövőbe rohan.
Medrében röpke pillanat az élet,
gondold meg jól, a jelent miként éled?

Ha az árral könnyelmű’n tovasodródsz,
élsz a mának, a holnappal nem gondolsz,
összecsapnak a hullámok fölötted,
ébredj, mielőtt a mélység legyőzhet!

Keresd a miértet, lásd a küldetést,
mindig tartsd a jó irányt, kövesd a fényt!

2015. - XI.

Beküldte lnpeters - 2016, január 8 - 23:58

TIZENEGYEDIK RÉSZ

 

Betiltottminketahatalom.hu

2015. október 6.

 

Add tovább!

 

Összegyűjtöttük azoknak a magyar nőknek a listáját, akiket szeptember tizedike és október ötödike között megerőszakoltak, vagy akikkel erőszakoskodtak a migránsok. Láthatjátok, hogy a lista zömmel fővárosi lányok és asszonyok nevét tartalmazza, de nincs már olyan megye az országban, ahol ne történt volna atrocitás.

 

Tiltakozz velünk Te is!

 

Gyanútlan mennyország

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, január 8 - 20:56
Gyanútlan mennyország,
várod-e jöttömet?
Ragyogj rám gyöngéden,
mint ablak üvegén
az otthagyott mosoly.
 
Hitem oly kitartó,
mint szélcsend idején
az elnyomott vágyak
igaz lobogása,
és szilárd, mint lelkem.
 

Szerelem és líra - CCIV.

Beküldte lnpeters - 2016, január 7 - 23:37

KÉTSZÁZNEGYEDIK RÉSZ

 

Nézem tovább:

 

„Toll fut, futol, karistolódik,”

 

Újabb szegmentum kezdete, az előbbieknél sokkal fáradtabb sorral.

„fehérre fehér rajzolódik,”

 

A „mélyértelműségre” való törekvés mindig ilyesmit eredményez. Nemcsak Lukács György helytelenítette…

 

„fehérre fehér”

 

Belemagyarázással többféle „értelmét” is találhatjuk, de ez csak ennyi:

 

„fehérre fehér”

 

Fehér. Halovány.

 

Patak

Beküldte kékszem - 2016, január 7 - 21:21
 Ott gőgicsél,hangicsál a kert alatt, 
látja a diófát, élvezi árnyékát, 
a nap simogatja, fényes sugarait küldi
rá, s betakarják a diófa levelei.
Várja: menj le hozzá, a nyári hőséget 
örömmel enyhíti, leülsz a szélére:
elbeszélgetsz vele, kicsit ölelget,
aztán megfürdet langymeleg vizével,
bearanyozza napodat, s elváltok, 
mert hazaküld az este.

Ha majd egyszer

Beküldte Sztancsik Éva - 2016, január 7 - 17:27
 
Hamis a nézés, hamis a mosoly, 
hamis dallam száll léttelen légben -
hamis ritmust fúj rá egy füstgomoly,
mikor rágyújtasz, hogy cigid égjen.
 
Hamis világban, hamis emberek 
(talmi témájú, mesterkélt nyelvű
igéket hintve) mű-vért mentenek
az eljövendő, kontár-könnyelmű
 
jelmezt öröklő, nyakas-modoros

Új év, régi Szerelem

Beküldte lnpeters - 2016, január 6 - 23:35

Új év,

Régi Szerelem…

 

A vén Idő új körbe kezd,

Új hónap-mag,

Új év-gerezd,

A volt Jövő

Ismét Jelen..

Új év,

Régi Szerelem…

 

Mind megöregszik,

Ami karakán;

Együtt nézünk ki

A Szerelem ablakán.

 

Új év,

Régi Szerelem…

 

Pénzem,

Kocsim,

Karrierem

Lesz – vagy nem lesz nekem;

Életben tart

A régi Szerelem.

 

Az új év akármit terem,

Legfontosabb:

Anikóm és

A régi Szerelem.

 

Bennem örökre

Beküldte Csilla - 2016, január 6 - 11:39
 
 
Bennem moccan a tűnő idő csendje,
széteső napok megnyílt végtelenbe
hulló dalának halkuló hangjai.
Szeretném minden bűnöm bevallani.
 
A felriasztott szívnek kondulása
visszhangot vet a fagyott, téli tájra
és belesüpped, mintha nem is lenne,
mélyre húzza a mulasztások terhe.
 
Fölém nőnek az üresség árnyai;
a kimondatlant, Uram, ki mondja ki?
Reszkető madár sír az éjszakában
kétségbeesve, tudja már, apátlan.

Hótündér ölén

Beküldte Mysty Kata - 2016, január 5 - 20:22

Hiába fázom, bentről azt látom,
Csodát tesz a tél!
Menyasszony közel, párjával jön el..
Szűzies, szerény.
Fejdísze a hó, szeretni való!
Meg ne rontsd, szeszély!

Az arcán csapkod, gondpelyhet lemos...
Ápolón egy kéz!
Tisztul a lég is, fehérbe térít,
Áldás lesz a jég!
Fehérben végig, egész az égig,
Patyolat a fény!

Rőzselét

Beküldte hzsike - 2016, január 5 - 19:50
H.Gábor Erzsébet
Rőzselét
 
Nézd, pihéz a hó, a fák ruhája gyolcsfehér!
Pelyhe, kóchajamra száll, s remegve olvad el.
Elcsitult a szél; ma csendesebb, nem is zenél,
ám, ha megpihent, repül tovább, nem adja fel.
 
S nézd az útszegélyt, a leple, mint a tiszta liszt!
Gondosan, szitálva hinti rá az égi pék.
Jó veled, gyönyörre várva, végre, újra itt!
Oly szelíd a csók; becéz, akár a lágy pihék.
 

Oldalak