SZÁZKILENCVENKETTEDIK RÉSZ
Át kell állítanunk a váltókat – mindenféle értelemben. Meg kell keresnünk az élhető jövőt biztosító prioritásokat.
A válságjelenségek elkerülése érdekében – illetve azokra válaszul – három dimenzióban kell gondolkodnunk:
v Magyar
v Kárpát-medencei
v Európai
Mysty Kata
Alkotó a....
Alkotó a Szeretet,
mint maga is az...
a szerelem!
Alkotó az igaz Hit,
táplál, kreatív...
sosem avítt.
Alkotó a Bizalom,
mert nagy hatalom,
hű oltalom.
Alkotó a csendes Társ,
mint jó barát,
ha melletted áll!
Alkotó a Nyugalom,
megérlel, kibont,
nem fukaron.
Alkotó a tilalom,
ritkul limlom...
nincs jobb alkalom!
Alkotó az őszi fény
csak szétgurul...
így megőrzivén!
Ők tudják, hogy leginkább a
Szeretetből élek;
Azonnal meg is rohannak,
Amint hazaérek.
Bölcs német juhászom, Nala
Elém dől a földre,
Viháncolva szalad közben
A kis Zoe körbe.
Nala, mint bölcs öreg barát,
Zoe, mint kis ördög;
Szeretetükben percekig
Vagy tovább is fürdök.
“Nagyon kellesz nekünk, gazdi!”
Szemeik üzennek,
Ezer pszichiáternél is
Több haszna van ennek.
Kutyáim ragaszkodása -
Tükör…
Az a lényeg,
(Ego sum...)
Legyek mondatnemző
termékeny varázsló?
Legyek jelzőt-termő
boldogan parázsló?
Vagy: lehetnék komor,
kit levertség sodor... -
netán vidám vicclány,
poén-bomba villám.
Jobban szólna versem,
ha "mértékkel" teltebb?
Esetleg egyszerűbb...
semmi lentebb-fentebb?
Hagyjam a rímeket?
Kell még itt a szabály?
A szótagszám-dagály?
S a ritmust szíveled?
Sületlenség téma...
probléma mélysége... -
könnyed, cserfes hablaty,
mi kéne, mondjad csak.
– Gyere, itt a kávé, hoztam tejet, cukrot,
a mi szertartásunk – te is így szereted!
Szívvel főztem most is, nem játszom szerepet,
látod, kerítettem ugyanolyan csuprot,
mint az a régi zöld, amelyik berepedt
lenn a konyha kövén, ahol kettőt ugrott.
Akkor is szeretlek, amikor nem mondom,
HATVANADIK RÉSZ
Azért foglalkozom ezzel az eseménnyel ilyen hosszan, mert Mohács és a század végének úgynevezett „tizenöt éves” háborúja között ez volt az egyetlen olyan alkalom, amikor egy jelentős létszámú keresztény hadseregnek – amely ráadásul magyar vezetés alatt állt – lehetősége lett volna, hogy tönkreverje az akkori magyarországi török hadak fő erőit. Ráadásul még Szulejmán szultán életében…
A nádor óvatoskodása ezt a lehetőséget vette el.
Mendegélünk csak előre,
Holnapba,
Vagy temetőbe.
Holnapba vagy temetőbe;
Előbb-utóbb mindkettőbe.
Isten nélküli világban
Közhelytermő pusztaság van.
Pöffeszkedik, ami talmi,
Az Igazság készül halni.
Mendegélünk csak előre -
Szól a lárma nyakra-főre.
Profán bölcsesség így béget:
A több fogyasztás – jobb élet.
A Múlt a semmibe réved;
A Jövendő – szerteszéled.
Mendegélünk csak előre,
Holnapba,
Vagy temetőbe.
Nyiladoznak a virágok,
zöldellnek a levelek,
eső készül úgy hirtelen,
gördülnek a fellegek.
Érkeznek az esőcseppek,
kinyílnak az esernyők,
és hatalmas jégdarabok
csapkodják a háztetőt.
A földekről futnak haza-
kapával a vállukon-
arra emlékeztet a kép,
hogy lehetett egykoron.
Hallgassuk, mit mond a jelen,
fejlődtünk-e valamit?
A traktor és a cséplőgép
a munkában kisegít.
Erőltetve írtam ide
az előző sorokat,
nem lenne teljes a versem,
ha az a kép elmarad.
Az újabb hullámhegy megint pokolian magasra emelkedett. Trevor McIntosh csak ereje megfeszítésével tudta irányban tartani az Arielt. Közben a tajték végigvert a hajóorron, és a dereglye megrázkódott.
Bennem nincs semmi önmagamból,
egy nagy, fekete lyuk beszívta
minden emlékem
nullától tízig
és nem ereszti.
Láthatatlan tintával írták létem vásznát,
vagy megpörkölődött a fecni
nullától tízig.
Az is lehet,
hogy kiradírozták belőlem
mint árkus papírról kriksz-krakszot
minden emlékem
nullától tízig.
Csak annyi maradt,
lőnek, a sarkon tolonganak,
mi szaladunk lélekszakadva.
A másik, hogy az újságpapírt
fűztük fonállal füzetekké,
(Radmila Markovic nyers fordítása alapján)
Hol fájdalom, ahol nyomor,
- a dal fukar,
hol intrikus, ahol komor,
- dalt úr ural.
Hol az ember csodálatos,
- dal vet magot,
hol mások a gondolatok,
- a dal habog.
Ősz király trónjára ült,
Hideg hajnal járja,
Mégis melenget a lombok
Búcsú-színpompája.
Erőtlen napsugarak,
Vénül az esztendő,
Próbálgatja szárnyait a
Tétova Jövendő.
Ősz-pompában a világ,
A kalapja csálé,
Ősz pompája az Istené,
A gond a világé.
Ősz király trónjára ült
Szép napokat látni;
Öntudattal, cselekedve
Kell a jóra várni.
Bölcsebbé öregedik
A jó őszi elme,
Ifjan tartja az Élet és
A Társa Szerelme.
HUSZONNEGYEDIK RÉSZ
Hajnalban útra keltünk. Szinte lopva ereszkedtünk le a hegy lábához, ahol vásároltam egy szamárkordét, és a komótosan battyogó füleseket nógatva elindultunk a főváros felé. Ugyanazon az úton haladtunk, amelyen a fényes királyi lófogat hozott. Azóta eltelt egy néhány napos örökkévalóság.
SZÁZKILENCVENEGYEDIK RÉSZ
Úgy tűnik, nekünk, magyaroknak sorsdöntő szerep jut Európa jövőjében. Európa közepén élünk, nincs területi sikerélményünk, ami zavarhatna bennünket a tisztánlátásban. Nálunk egy évszázad alatt gyakorlatilag az összes létező társadalmi rendszer megbukott. Nincsenek illúzióink sem a kommunizmussal, sem a liberalizmussal, sem pedig a jelenleg folyó globalizációval kapcsolatban.