Kodály Zoltán azon kevesek közé tartozott, akik nem tartottak Rákosi Mátyástól. Szerencséjére ezt “a magyarok bölcs vezére” annak tulajdonította, hogy a világhírű zeneszerző és zenetudós túlságosan belemerült a hivatásába, és nem érzékeli a valóságot.
A hatalom Kodályt ártelmetlen, de nagyon fontos személynek tartotta. Ezért bizonyos “fontos” alkalmakkor elvárta tőle a protokolláris szereplést. Ez elől Kodály nem térhetett ki.
Volt ijedtség,
Megremegtek a kórház-falak;
Száz vizsgálat,
Aggodalom -
Visszakaptalak!
Lányainkat
Isten küldte
Fél országon át;
Helytállásuk
Hazahozta
Az Édesanyát.
Horizonton túl a
Sejtelmes körvonalak…
Visszakaptalak!
Nyugtalan, fekete éjjelen
hiányzó kenyeret sütöttem,
reggelre már el is osztottam,
minden dolgozónak juttattam.
Hogy senki ne szenvedjen hiányt,
s kértem, hogy tiszteljék a kormányt!
Tudják, hogy nem csak támadni kell,
mert az úgy soha nem lehet fer.
Jöjjenek inkább segítséggel!-
szegény hazánk- neki nagyon kell,
amit hirdet a Népszabadság?-
tagadhatja az egész ország.
Fidesz és emeszpé, tudjátok,
mondom, hogy közösek a gondok,
akkor, Fidesz, Fidesz, emeszpé,
úgy lesz a haszon az országé!
TIZENHATODIK RÉSZ
Nyugtalan éjjelen
kenyeret sütöttem,
és vigyáztam nagyon:
mindenkinek jusson!
Ne lássanak hiányt,
tiszteljék a kormányt!,
Népszabadság morog:
súlyosak a gondok.
Nem csak támadni kell,
úgy az cseppet sem fer,
segítsenek inkább,
azt várja az ország.
Fidesz és emeszpé,
tartozzunk együvé
csak az egység segít
arra van szükség itt!
Gyakran visznek álmaim
oda, hol most is kék az ég,
diákjaim emléke hív haza,
hallom a rézcsengő hangját,
érzem, hogy most
csak nekem rázzák.
Felkészülök lélekben
a nagy találkozásra,
és fiatal drukkal lépek
az osztályba. Más a bútorzat,
másak a falak, más emberekre
világít az ablak.
Idebent sorakoznak az emlékek;
felnőtté váltak a gyerekek.
Fejlődtek, nagyok lettek,
szellemileg használnak
a szülőföldnek: általában
hazatérnek.
A hagyományt nem törik meg:
Sarmaság szép kisváros lett,
Mi lesz majd utánam? Mi lesz, ha nem leszek?
Fog még érni szőlő? Zsongnak fürtjén legyek? -
Kéz, amely szüretel, mondd, marad-e elég?
(Hisz enyém föld-falta, csúf kukac-eleség.)
Milyen lesz a liget? Nőnek tovább erdők?
(Remélem síromnál szarvashiba "felbőg".) -
Nyár torkán lecsúszik akkor is a hőség?
És ríttok ugyanúgy, hogy mikor jön bőség?
A barack - fenn a fán - hamvas lesz azután?
(Miközben senki sem hív már így: anyukám.) -
Valamint a folyók; folynak szakadatlan?
Kiapadhatnának, amikor meghaltam.
Vidámnak akartál ma látszani,
Mosolyodtól fel is vidult a kórház…
Csak mi aggódtunk Érted egyre jobban…
Várunk haza,
De minél hamarabb.
A ház,
Az élet
Üres Nélküled,
Gyere haza!
Milyen fontos lehet minden
Veled,
És mennyire nem az most semmi sem;
Gyere haza!
A dolgok takaréklángon sem égnek;
Gyere!
Adj újra értelmet
Szívem nyitva
Piros rózsa zöld a levél,
szíveket nyit egymás felé!
Tüzesebb már nem is kéne,
illatozó nyári réten.
Megfogom hát a két kezed,
fölolvasztom jégszívedet.
Halkan súg meg, más ne hallja,
csókomért - hogy ég - az ajkad!
Tava ragyog mosolyodnak,
meg is csobban mosolyomban.
Mint a bimbó lágy kelyhében,
Élünk egymás szerelmében
ÖTVENKETTEDIK RÉSZ
Az ostrom komolyra fordult.
A vár elleni közvetlen, módszeres ágyútűz megindulásával a védelem esélyei kétségtelenül csökkentek. A török tüzérségi tűz „kegyetlenül az várat rombolta”. Az ütegállások a védők számára csaknem teljesen hozzáférhetetlenek voltak. A kitűnő fedezékek minimálisra csökkentették annak esélyét, hogy a védelem valamelyik lövege eredményesen tüzelhessen rájuk, a janicsárokból és egyéb gyalogsági alakulatokból álló éber fedezet pedig kilátástalanná tette a kitörést.
Írjon csak mindenki úgy, ahogyan tetszik,
hadd szárnyaljon fenn a szabad akarat,
míg papagájtolla színe ki nem feslik
rongyfelhők felett, az izzó Nap alatt.
Aki szeret – szeretem,
Aki tisztel – tisztelem.
Hogyha pedig lélek lelket
Kölcsönösen látogat,
Elfogadom,
Aki engem elfogad.
Ami igaz – kölcsönös,
Önkéntes és – ösztönös;
Ha nincs kölcsönös vonzalom
Semmire sem megy soha
Semmiféle
Rossz
Ideológia.
Aki szeret – szeretem.
Aki tisztel – tisztelem.
Otthonomba az jöhet,
Aki jót hoz, örömet.
Törvényt itthon én szabok,
Akárkit nem fogadok.
Aki szeret – szeretem,
.jpg)