Fenyegető fellegek
Hada égre hágott;
Viharokkal teremtette
Isten a világot.
Újabb Nyár
Új stáció,
Láthatókban látom a láthatatlan cselekvését,
áthatja szelleme az élet minden rezdülését.
Szerető, gondos kezekkel átölel mindeneket,
nap sugarával, holdfénnyel szövi át a kék eget.
Friss harmattal, esővel termővé teszi a földet,
búzát érlel dús kalászban, faágon gyümölcsöket.
Ha körülnézek, szívemben viszont - szeretet ébred,
ének szavával dicséri Istent a hálaérzet.
Schvalm Rózsa
Ajándék a szellem fénye,
SZÁZHUSZONKILENCEDIK RÉSZ
Régi göröngyeivel gyötör engem az út amin élek.
Bús zivatarban a lét, újra a múltba idéz.
Ködbe veszett szakadékban a táj és hunynak a fények.
Ringat az álomadó, és lehanyatlik a kéz...
***
Anyja konok szerető szemein csügg; érti a féltést.
Éber a gyermeki arc, csillog a szem s belefér
még az idő, az a ház hol játszani úgy szeretett, de
rést üt a képzeletén, cincog a gond-kisegér...
Magasan jár a Napunk;
Élni,
Mysty Kata
Focis dal
Száll a labda; foci-ball,
pattog, gurul, égbe száll,
kapufáról betalál...
benn a gól is tapsra vált.
Mosoly, hurrá, van öröm...
szép játék meg gólözön;
katarzis és köszönöm.
Jobb a játék, nincs közöny.
Csatár-cselek, több öröm:
a közönség megköszön...
Lábról lábra jár a labda,
hosszú lesz a focibál,
gólra éhes a család,
az aréna teletál.
Új mezőkre, új utakra
vágyom mindig szüntelen.
Messze szállva vágy tanyája,
szerteszét a nagy világba',
szívemben még egy helyen.
Hogyha hív a szél nevetve,
dombok lankás oldalán;
visszanézek otthonomra,
nem figyelve bús napokra,
búcsút int szívem talán.
Majd, fülembe szél sodorta
hívó, zengő dal, ha száll;
átölelve és karolva,
úgy emel fel összefogva,
mint jóságos griffmadár.
ÖTVENNEGYEDIK RÉSZ
A magyarországi török hódoltság történetével kapcsolatban a leggyakrabban hangoztatott közhely körülbelül így hangzik:
Mysty Kata
Foci-sors
Pályára hív
az élet,
a foci -sors
kemény lesz.
Zöld utat
remélhetsz,
de te küzdj,
egészen!
A küzdés
lehet szép,
a győzelem
egy esély...
Gólzápor -
-nem elég,
győzni jó,
édes méz!
Gólokat
csak remélj...
a Vég is
új kezdés.
Néha elég csöppnyi fény,
gyertyaláng az asztalon.
Képzeletem andalog,
hallom a nyár-est énekét.
Az ezüst vándor mosolyog,
arca most csupa derű,
örülni neki egyszerű,
mindennap látja a Napot.
Mennyi-mennyi csillag ragyog
az éj sötét abroszán,
csak bámulom tétován,
vajon melyik lett otthonod.
Repülni vágyok, hívogat a fény,
meglesném kimért sorsomat.
Fenyegető fellegek
Hada égre hágott;
Viharokkal teremtette
Isten a világot.
Ha szólni kell Rólad,
elcsuklik a hangom,
sóhajt minden mondat,
ha bánatom mondom.
Csóktalan éjszakák,
szívem, mint metronóm,
a hajnalok fájnak,
nem ölelhet karom.
Nincsenek álmaim,
csak furcsa, néma gyász
elkopnak vágyaim,
rám csak Isten vigyáz.
Hadd legyek ma
védő háló,
üggyel-bajjal
rád találó.
Hadd legyek ma
ki-be 'járó,
innen-onnan
téged látó.
Hadd legyek ma
fülbe mászó,
dalban, szóban
ellen'álló.
Hadd legyek ma
könnyet ejtő,
érte, érted
tűzbe menő.
Hadd legyek ma
kapucsengő,
szívből szívbe
csilingelő.
Hadd legyek ma
fénylő kendő,
szélben, kékben,
Napra lelő.
Hadd legyek ma
enyhe zápor,
harcra készen,
mindig bátor.
Hadd legyek ma
Valami besúgó közölte a genovai titkosrendőrséggel, hogy a híres forradalmár, Giuseppe Mazzini a városban tartózkodik, és éppen Pareto márki vendégszeretetét élvezi.