Blogok

(imajo) Japán vers

   Mysty Kata
Igen, őrködöm


Betakargat őszi lomha lomb,
el nem rejthet , mert nem is hagyom..
Hallgatagon belesimulok
árvaságom mese, indulok.
 
Hívogat a tarka fénymező,
a bánatot majd eltemető,
Várakozom, visszatér a nyár ..
édes élet benne visszajár.
 
Öröm ködök , igen őrködöm,
a barátság szép , - gyönyörködöm.
Virtuális bár, de oltalom,
Elszakadni? - jaj, ez borzalom!
 
Túléli az őszi hervadást...
Téli fagyban is vigyázzban áll.
Szív repesve várja a tavaszt,
Isten kertje termi a malaszt.

(A forradalom 25. évfordulójára)

Hosszú volt a rabság negyven éve
a bűn véres csillaga alatt,
kinek rendőrlámpa süt szemébe,
szűk gyomrába alig jut falat.

Egy életünk van, és nem kezdhetjük újra,

amit elrontottunk, mind árnyékként követ,

hiába akarunk lépni napos útra,

lábunk elé görögnek az átlépett kövek.

Egy életünk van, és ezt kell élnünk végig,

ha megbotlunk egy kőben, még felkelhetünk,

de túl sok a kő, s lábunk több sebből vérzik,

kimászunk az útról, s többé már nem szenvedünk.

Hiányzik az érintésed,
szétszakadtak a szavak,
megdermedt a levegő,
az idő megállt, s a hinta is,
amikor épp fölfelé szállt.

Állókép lett a mozdulat,
a szerelem, az ölelés,
forró csókunk párája
az üvegre jégvirágot mintáz.

Egy fájó dobbanás a szívben,
fagyott könnycsepp koppan,
meghalt a világ.

SZÁZHARMINCNYOLCADIK RÉSZ

Az elmúlt másfél évszázad igen nagy részben a tradíció válságáról, útkereséséről szólt. A század első felének avantgárd mozgalmai legdühödtebb támadásaikat a tradíció ellen intézték. Bebizonyosodott azonban, hogy a tradíció puszta tagadása jelentős értékek teremtésére minden tekintetben alkalmatlan.

Sátán, a vén aktakukac

Bús iroda-töltelék,

Istennek jut a Szerelem,

Ördögnek a kartoték.

A körmönfont bürokrata

Folyvást packázik velünk,

Kiszorít az életünkből,

Hogyha rosszul ügyelünk.

Nem marad majd az életben

Se szépség, se ráció,

Egyéb sem lesz a világon,

Csak dokumentáció.

Sátán, a vén aktakukac

Rendet tenne ízibe’,

Űrlapok sodornák el a

Világot a semmibe.

Bürokratikus világban

Nyakig ér a lelki sár,

Vegyük szemügyre a támadókat!

Az 1566-os hadjárat a források egybehangzó tanúsága szerint nem volt váratlan. A szultán már az előző esztendőben elhatározta. Magyarországon hónapokon keresztül találgatták, mi lesz majd a támadás célja, melyik vár. Eger talán, hogy kiköszörülje a tizennégy évvel korábbi csorbát?

Netán Győr, a Bécs felé vezető utat fedező legfontosabb erőd?
 

Esetleg Gyula vagy Szigetvár?

Vajon melyik?

A találgatások között csak ritkán bukkant fel Bécs neve.

      Megtörtént egy pici csoda az életem őszén, hiszen tavaszt élhettem át ezen az estén.
 Verseimet olyan emberek olvasták fel , akik szinte családtagnak számítanak... nem profi előadók de ,szeretik a verseket, az enyémeket is, - bevallom engem is. Elfogadva és feltétel nélkül a szeretet hangján adták   közre...élményszerű pillanatokat szereztek. Ők válogatták ki maguknak többől...
      Örömmel töltötték meg az est minden percét.

Tudsz velem még újra szépet álmodni?
Mondd, az árnyékokat tudod feledni?
A sötét múltból lépjünk ki a fényre,
ha akarjuk, még szállhatunk - remélve,

remélve, hogy lehetünk még boldogok,
hisz’ egy a lelkünk és együtt álmodunk,
sose nézzünk hátra, mindig csak előre,
lelkedet adtad, s én enyémet – örökre!

Budapest, 2014. 09. 13.
 

Szeptemberi partokon

Az elmúlás vén rokon.

Ködbe vész a révület,

A Jelen megint süket.

Jövő – csupasz szirtfokon;

Szeptemberi partokon.

Szeptemberi partokon

A túlélés monoton.

Pesszimista tegnap-ár;

Sose létezett a Nyár.

Szél mereng a romokon;

Szeptemberi partokon.

Szeptemberi partokon

Fáradt szellemlét oson.

Ha ballag Idő lova,

Nyár-ünnep gördül tova,

Isten nem veszi zokon

Szeptemberi partokon.

Cifraszűrhöz szűrdolmány, virágos ködmönke

réztarajos sarkantyú, lekvárral bödönke...

Ímhol tekeredik varangyos boszorka,

fűzre csavarodik vedleni bokorba.

Gúnyáját leveti, csupa ótvar-bőre,

nadálytejt csurrogtat zsombékra, gödörre.

Kótyagos ég alatt bömböl a toportyán,

nádi rigó fütyül, fészek-féle formán.

Egy római szenátornak volt egy rettentően csúnya lánya. Sehogy sem sikerült férjre találnia.

Az apja óriási hozományt, készpénzt és tucatnyi értékes ingatlant helyezett kilátásba. Ez rövid időre felkeltette az érdeklődést.

Kiderült azonban, hogy a lány hisztériás, fennhéjázó és ostoba. Sőt. Nyilvánosa agyba-főbe verte a rabszolgalányait. Ez még a nem túlságosan finnyás római hozományvadászokat is elriasztotta.

A hattyú dúlt, és Léda vár.

Csak jön, csak jön a nagy madár,

a föld is döng, homok repül,

ahogy közelg szünetlenül.

Tán isten ő, hogy ekkora…?

Kitárt szárnya két kupola,

térül-fordul, körülveszi,

elfutni nem, nem engedi,

lenyűgöző csábtáncot lejt…

Szégyent, zavart, mindent felejt,

reszket Léda, irul-pirul,

pelyhek selyme, hogy rásimul,

birtokló vágy öleli át

dús csipejét, szép vádliját.

Elbájolja Szépség, Erő,

nem áll ellen, végtére nő,

Jó szél fújt. Por betemette már a régi világot.

Jött, mikor éppen strázsált a bánat bús ragyogásban,

s felcseperedtek rút dögevőkké gnóm-szerü lények.

Titkos rendjüket senki se merte szóra emelni

bűnük súlyát torolni főleg ..."jöjjön hát a nagy

és végső tetemre hívás, porba vetése a bajnak!"

Vajh, ki akarná látni vesztét, ha szolgamód görnyed a lélek?

Ősz mosolya hallgatag;

Semmiért kell lebontani

A Múltat,

A szép Nyarat.

Egész világ bánatos,

A táj dekadenciától,

Elmúlástól

Harmatos.

Nyirkos őszi paszomány;

Ősz nevében elvetendő

Minden régi

Hagyomány.

Ősz mosolya éteri;

Magát mindig okosnak és

Haladónak

Képzeli.

Ősz mosolya hatalom,

Sose lesz itt rajta kívül

Semmilyen más

Uralom.

Ősz mosolya: rossz jelen;

A világban ő egyedül

Az igazi