Blogok

Mysty Kata : Szemem szemedért...

Csupán az akarat becsületes,

A végzet?

Sunyi, kivénhedt lotyó.

Kushad, ha nem lesz áruló a tett,

Vagy a szó.

A szükségszerűség?

Csupán az Élet,

Vagy a halál,

És minden más a tisztességen áll.

A ki nem mondott szó halálos méreg,

És üdvösséget nem hoz,

Csak a Tett.

Csupán az akarat becsületes,

Híd az a nemlét káosza felett,

S a felelősség

Istentől ered.

A pénz? Játék.

Ha nyögi a világ;

A demokrácia csak formaság.

Nagy öröm: unokánk született,
kisleány, immár a negyedik!
Ez most tán egy égi üzenet,
hogy fenn a szelíd szót szeretik.

Ezzel biz magunk is így vagyunk,
s Te, ki a sors könyvét vezeted,
jó Uram, figyelted óhajunk,
imába foglaljuk nevedet.

Magasra száll a hang,
és szívbemarkoló,
a sas lenéz, alant
jajong a tremoló,
mint sok apró harang
jajong a tremoló.

A levegő ura
lesunyja vad fejét,
lenéz a hattyúra,
ki nem leli helyét,
reszket a nádbuga,
ki nem leli helyét.

A víztükör sima.
Lankad a hattyúnyak.
Végső dala ima:
a többi hattyúnak,
szép vigaszt adni ma
a többi hattyúnak.

A hang magasra száll,
míg elénekeli,
bár gyors halál kaszál,
a lét örömteli,
ha szakad is a szál,
a lét örömteli,

Mysty Kata
Különc kölönc

Különc kölönc
külön ül,
sőt elkülönül.
Nem különb,
közömbös,
 és néha kileng.

  Kitér más elől…
- másfelé! Letér
de önmaga felé.
Egyet sem ért,
 nem tűr ellenvetést.
"Magába  se száll",
magára sem talál.
Soha nem felel,
- csak"mellesleg".
De - önmagának
mindig megfelel.

Haragra gerjed
sebeket ejtve.
Nagyokat nyel,
ha magából kikel,
és harcra kelten
démonokat kerget.

Megértem azokat az Olvasókat, akik kifogásokat emelnek a téma széthúzása miatt, hiszen látszólag megtehetném, hogy egyetlen posztban összefoglalom a témát, és elbagatellizálom – ahogy a jelenlegi történettudomány zöme.

Nem tehetem, Kedves Barátaim!

Ki adja majd tovább?

Az anyanyelv szeretetét,

A magyar lélek szent hevét,

Hitét és bánatát

Ki adja majd tovább?

Az Elődeink elhozták nekünk

Vérengző korok szenvedésein,

Ezer halálon, pusztuláson át.

Ki adja majd tovább?

Ki adja majd tovább?

Ezerszázévnyi friss csodát,

Egy nép létének ritmusát

Ki adja majd tovább?

A lelkiség?

Tüskés bozót;

Taplón recseg a fülbedrót,

A múlt?

Vén nagykabát…

Ki adja majd tovább?

3.változat

Mysty Kata
Lombhalál…

Le-lenézek, oda lépek,
zizegnek a levelek,
Rekedt hangú ének zendül,
a szél tánca ettől serdül.

Fel-felnézek, - lombtalanság…
és mindenütt nyugtalanság,
Kapuk nyílnak az ég felé…
az ősz hallgat , a tér beszél.

Fel-felnézek, - lombhalál!
Mindenütt - nyugtalan ág…
Kaput nyit az égi Fél,
ősz a gondról nem beszél.

Kisüt a nap, sápadt kárpit…
vénasszonyt még el- elcsábít.
Ágak lyukas ereszén,
fröccsen a fény szerteszét.

1. változatban

A kis levél nagy fán fakadt,
csodálta fönn az ágakat,
hogy lám, ezernyi társa van,
csupán a fája társtalan.

Akit a balsors elkerül,
ha szingliléttel szembesül,
hiába néz, orráig lát,
s nem érti másnak bánatát.

Éppen száz esztendeje kezdődött az első világháború. Pokoli idők voltak.

Megdöbbentő, hogy a háború elején milyen könnyedén fogadta az elképesztő tömegmészárlást a magyarországi közvélemény. A Monarchia – és benne Magyarország – lakossága nem sejtette, miféle tétje is van a számukra ennek a borzalmas háborúnak.

A közvélemény nem gondolta azt, hogy a Monarchia – és főleg Magyarország – ne volna fenntartható. Ma a történetírás szinte kizárólag az erre utaló jeleket keresi, és ezeket – mintegy utólag – felnagyítja.

                                                                               Kígyóvonal

                                                                                - Regény -

Mysty Kata: Sóhajok

Emlékem a kulcs,
hozzád ismét benyitok.
Ahol már csak a múlt...
veled ment el a titok.
Hiába várlak,
csak sóhajok szállnak...
Elepedek utánad.
- Jaj, te kegyetlen!
Meghaljak szeretetlen?

Színházban

Itt a temérdek lelkesedés meg munka halála;

Szép játék sem ment szánalmas darabot.

—–

Kánon-költészet

Brancs-uralomban díjat habzsol a nyegle halandzsa;

Lírai költészet nincs itt, csak hivatal.

—–

Pénz és magyar futball

Régi időkben kis pénzért még nagy foci volt itt;

Mára a pénz lett nagy, a futball meg pirinyó.

—–

Rendezői színház

Több drámát rejt most a fiók, mint Rákosi-korban;

Befutott a szárnyashajó
a kis bécsi kikötőbe,
partra száll a Rossz és a Jó,
délibábos álmot szőve.

Széltolóból van már elég,
akivel a nyugat számol,
dologtalan vad csőcselék
hada tódul a Balkánról.

Mögöttem az erdő,

Ablak

Jó ablaknak lenni,
falak vigyáznak rá,
kinéz, a fényt látja,
ha befelé fordul,
a meleg fogadja.

Szárnya épp annyi van,
ahányat csak akar,
de nem repül velük,
otthonát szolgálja,
így fény van mindenütt.

Törlik, vigyáznak rá,
hogy átlátszó legyen,
és, ha nem kétszínű,
beszámítják neki,
mindig a mérlegen.

Elrepülni vágyik,
s egyszer majd megteszi,
hogy világot lásson,
szárnyait használja,
s átrepül a házon.