Istennek nincs marketingje
Beküldte lnpeters - 2014, május 20 - 00:48Istennek nincs marketingje,
Nem profitra hajt az Ég,
Istennek nincs marketingje,
Nem profitra hajt az Ég,
Én nem ringatok magamban álmokat,
nevetni talán már sosem fogok,
egy könnycsepp csillan, mint gondolat,
s közben egy régi dalt dúdolgatok.
Engem már senki nem fog úgy ölelni,
mint, amit egy lány megálmodott,
mit rontottam el, hogy nem tudnak szeretni?
Ez a sorsom, már marad örök titok.
Mit szánt nekem az élet, Isten a tudója,
miért kerülnek el a boldog napok?
Sorsomnak lettem udvari bolondja,
s én már csak sírni tudok.
A magyarországi török uralom fináléja az 1697. szeptember 11-én vívott zentai csata volt. Savoyai Jenő úgy döntött, nem várja be a kissé lemaradt hadtápot, hanem minden teketória nélkül, menetből támadja meg az éppen a Tiszán átkelő oszmán hadat – amivel a Habsburg-birosalom történetének legjelentősebb győzelmét aratta.
Legszentebb bűnöm lettél,
áttetsző remény.
Tűzhajnalokra virradó,
falatnyi gyümölcskenyér.
Ha nem szeretnélek,
lehet, szégyelleném;
életemben egyszer hazudtam érted,
te hófehér,
nekem fogant,
púderillatú pillanat.
Az égboltozatot áthasítja
egy csillagszekér,
míg a képzelet hozzád vonja ujjamat.
Mire virrad, tökéletesre rajzol;
milyen szép vagy,
hozzám a legirgalmasabb,
langyoshúsú nevetés.
Talán meghagy
szeretni a holnap.
Nevelnélek, mint szőlőszemet,
és ha belőlem fellélegeznél,
Nekem az ég sokszínű szövet,
arany s ezüst fénnyel áttört,
az éj, a fény és a szürkület
kék, matt és sötét ruhákat ölt.
Lábadhoz teríteném mindet,
de nálam csak álmokat találsz.
Lábadhoz hát álmaim terítem,
s lágyan lépj, mert álmaimon jársz.
*
formahűbb változat:
Lét-tengeren gond-hajó;
Az Élet makacs folyó.
"Pajtás,daloljunk szép magyar hazánkról",
még nem láttunk belőle szépet,s eleget...
Érte nyíljon száz szóvirág a szánkról
szárnyaljon lelkünk is mint a képzelet...
Erdők, mezők, hegyek-völgyek lankák,
rejtenek mókust, szarvast, őzeket
A szelíd folyókat vízi-népek lakják
és ég felé nyúlnak a dérrel ősz hegyek...
Itt nincsen oroszlán, csak farkas, néha medve...
Nyúl, ha zavarják, riadtan szalad.
Fajdkakas dürrög, ha szerelmes a kedve
úgy becserkészné a szép fajd-tyúkokat...
E széles világon annyi szép és jó van
Édeni szépség
Orgonaillatban fürdik a hajnal,
liliom mámorral vegyülve bódít.
Levélre, virágra gyöngyharmatot hint.
Gyémántja csillan a felkelő napban.
A forgatókönyv előre meg van írva,
lehet, mi még nem tudunk róla,
csak játszunk a magunk módján,
nevetünk, vagy sírunk a következő strófán,
a szereplők mindig mennek-jönnek,
szavakat dobálunk, folynak a könnyek,
eljátsszuk a hőst, majd várjuk a tapsot,
ünneplünk együtt, és bedobunk egy snapszot.
Élünk és halunk, fordul a színpad,
reflektorfények gyúlnak és hunynak...
aztán, a végén felhangzik a végszó,
hiába dolgozik oly lelkesen a súgó...
sötétség borul a színi világra,
Valami szépet kellene írnom,
hogy ébred a rügy és dalol a madár,
valami nagyon szépet...
Felnézek az égre, s ott valami
sötét felhő mindig a napnak
útjában áll.
Valami szépet szeretnék írni,
hogy itt a tavasz, és eljön majd a nyár,
valami nagyon szépet...
A fecskék is mindig visszatérnek,
éled az orgona és a tulipán...
csak az a kis sötét felhő ne ülne
ott a szememnek bal sarkán.
Valami szépet akarok írni.
Valami nagyon szépet neked,
Ronggyal tömött kócbabába
szerelmes lett egy huszár,
kinek kóró a két lába,
s a lova is csutkaszár.
Mátkája szemérmes fajta,
de ő bőszen udvarolt,
ám a szöszből pödört bajsza
minden csóknál útba’ volt.
Szia Anyu!
Szia Anyu! Látod? Megint rossz felé indulok,
hisz még csak második anyák napja, hogy
nem tudom kezedbe adni ezt a hülye virágot.
De megyek, nyitom a kiskaput, kereslek
kapával a kezedben, ott a virágos kertben,
de nem vagy ott... nem jössz elém mosolyogva,
szemeddel könnyben úszva, meghatottan...
Nem látlak görnyedten, és most nem szólok,
hogy gyere be, mert nagyon tűz a nap,
a munka megvár...hagyd csak ott, jó lesz holnap.
Galaktikus álmom; sátorozni vágyom a Holdon.
Függök ezer szálon, legyen csak egy oda! Kibontom.
Elkötöm végleg a véges-végtelen Űr hajóját,
irigyeljenek az emberek, (hogy ez milyen jól járt,
övé lett a hold túlsó oldala!)
Ott Nap sem süt, és nem hull hódara...
Talán odajár búsulni a Kis Herceg is,
ha rózsáját a gaz tetvek végképp ellepik
És ott van az otthona minden szörny nejének,
kik átkos sorsuk felett eszmét cserélnek?
Forrófejű kamaszok szerelemgyümölcsei,
Lelked palettáján tobzódnak a színek,
tompulnak az árnyak, újra éled a fény…
Hogyha mellettem vagy, csengőbbek a rímek,
pergőbb ritmust dobol verője a szívnek,
s ereimben újra utat tör a remény.
Olyankor érzem azt, mennyire szeretlek,
tűzbe mennék érted, pokolra is akár,
Az előző felület megszűnésekor tettem fel ezt a témát, így már nem kerülhetett sor rá. Ezért most újra felhozom, talán segít másnak is.
A Fazekas meghatározásai alapján megpróbáltam összehasonlítani őket, előrebocsátva, hogy csupán vitaindítónak, és nem teljeskörűnek szánt dolgozatra törekedtem. :) Az közös feladatunk lehet...
A hegy mögött bíborderengésben,
lassan, csendben lecsorog az alkony.
Hintaágyon ringok elrévülten,
csillagsátor alatt, elnyom az álom.