Anyánk
Beküldte Mysty Kata - 2014, április 29 - 11:11
Tegnap valóság volt,
Ma már csak ünnep;
Az én kislányom szorgalmas, okos,
ráadásul kellően szerény;
hogy szorul fiatal, asszonyos,
szép lobos
fejébe ennyi emberi erény?
Ó mennyi kellem, mennyi grácia,
csoda e filigrán jelenség;
a világnak ezt kell látnia!
Voltam…
Vágyak mély tengere alatt
ne keresd az arany halat,
elég egy-egy szép pillanat,
kis boldogság, mit sorsod ad!
Vitéz Mihály havasalföldi vajda fontos ikon a román történetírásban. Állítólag ő kísérelte meg először Erdély, Havasalföld és Moldva “egyesítését”.
Mysty Kata
Halvány sárga rózsa
Halvány sárga rózsa, mintha lelke volna,
anyukámról szólna, mandalába róva.
Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sápad, hervad aki, nagyon sokat szenved.
Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sárguló színében önmagát kereste.
Szerelemmel kézen fogva
Nem vagyok a sorsnak foglya.
Íriszedben csoki-selyem lakik,
pőreségem öltözteted vele,
vannak olyan dolce vita-pasik,
akiknek mind lolli-pop a szeme.
Édenforró capuccinó reggel,
hedonista, két sárgájú tojás,
Margaritha sajtos pizzát rendel,
Alfonznak jár kávés tejszínfolyás.
S kakaófény gördül, bőrön csurog,
sós párákkal szimbiózist kiált,
kipárolgás bennünk összezubog,
cukrosságok mögött egóm summáz:
Míg eperlő létem édes burok,
képes vagyok szülni bonbon-fiát.
Magányba zár
Köröttem néma csend,
magányba zár az est.
Rám teríti fátylát,
ezüst szőttes árnyát.
Hűvös van, borzongok.
Sötétlő égbolton
felhők kergetőznek,
csillagok rejtőznek.
Vagy mégsem, ott távol,
ni csak, szinte lángol!
Nem vagyok egyedül,
égi fény rám vetül.
Schvalm Rózsa
(2014-04-25).
Síndarabon rozsdás szegem
kalapáccsal egyengetem.
Bajlódtam sok deszkalappal,
s kihúzgáltam egy kalappal.
Kínnal verem ám a vasat,
mert az egyik körmöm hasadt,
de sok szeg kell majd a nyáron,
ha az ólat eszkábálom.
Egyik kajla, másik görbe,
vagy derékban el van törve.
Eső, idő szétmardosta,
pereg róla a vakrozsda.
Egész este kalapálom,
míg szememre nem jön álom..
Üllődallam pengve kopog,
szórakozom, ritmust fogok,
Szép az élet, ihaj, csuhaj!
Kopp, kopp, kopp, kopp - jaj, jaj, jajj, jajj!
Elringat az éj...
Mysty Kata: Anyák
Születtek, szültek kínnal,
nyeltek mosollyal,
soktűréssel; idegszál hegedűvel.
Kaptak - adtak életet...
"Szeretet - bűn"elkövetők,
másokéért vezeklők.
"Szeretet-börtön" foglyok:
önfeláldozásban visszaesők,
áldozathozó áldozatok.
Arcuk örömfény-tűzkarika,
forog belső lélekpáholy
tengelyén; Lángját elnyelő
bűvészcsodák tetteik...
A tradíció a líra egyik legfontosabb témája, a költészet azonban a hagyománynak nem csupán kifejezője, hanem alakítója is.
Felhő száll a kert fölött,
lebeg ég és föld között.
Éj óvja az árnyakat,
bánat ül a fák alatt.
Temetőben fáj a csend,
galamb lelked itt kereng.
Kihunytak a csillagok,
csak egyetlen fény ragyog,
szemedé, mit őrzök én,
törött szívem rejtekén.
Tavasszal mindig újrakezdünk
Hitet, Reményt és Életet;