Blogok

Százhatodik rész

A státuszköltő nagyjából olyan viszonyban van a valódi lírával, mint a békebeli hadvezér a győzelemmel.

Mysty Kata
December 25.
 
December 25. kettős örömünnep
ez a nap, - Isten szent Fia ,
és fiam születése napja!
 
Bennem érlelődött egy kicsi
élet magja: - a kegyelemtől
 legdrágább gyümölcse, szerelmi.
 
Szentestén hozzánk is betért a Jézuska,
 és mi csodás születésnapra virradtunk.
A legdrágább ajándékot kaptuk;
fiúgyermekünk lett az Életünk.  
 
A szülés; - anyaságom születése ...
az apaságé szintúgy áldás!

Ha eljön hozzád újra a karácsony,
és mégis bánt egy fájó gondolat,
keserűt érzel az ünnepi kalácson,
ha egy jótét lélek pont azt osztogat...

'Mennyből az angyal'... Hallod mindenütt,

Már ki is ástuk a legszebb fát, apró tobozokkal,

melyben csendben, fázón összébb bújtak a magvak.

Éhes cinkék búsultak, s így szóltak a "zokkal",

mert a rügyekben-nagyban bíztak; bírnak a faggyal...

Most ez minket, boldog népeket úgy nem is izgat.

Álljon majd csak e délceg zöld, ott benn a szobában!

Aggassuk csak díszekkel tele, csillagot is kap!

Majd, amikor már hunynak a fények, megy ki kukába...

Már sosem állítok "fát". Mért jó az, ha telente

tőből vágjuk el, és így teljesedik be a sorsa?

Fázik a fáradt éjszaka,

Didereg az égbolt,

Lassan minden ködbe borul,

Ami régen szép volt.

—-

Makrancos a vén december,

Bánat hull a jégre,

Egyszer minden létezőnek

Fagyos lesz a vége.

—-

Packázik az élettelen,

Vidul az enyészet,

Friss múltban mosódik össze

Minden apró részlet.

—-

Fennen kárognak a varjak,

Csattognak a szárnyak,

Bürokrata infarktusok

Jelenésre várnak.

—-

Fázik a fáradt éjszaka,

Idő-honát félti,

Elfárad a lelki derű,

 Mysty Kata

A gyöngédség bére

H.Gábor Erzsébet

Advent

Ne félj kicsim, hisz itt vagyok!

Nehéz az út, de van remény,

anyád hitében kőkemény,

vigyáznak ránk a csillagok.

Csitulj fiam, még nem jöhetsz,

ölem gyümölcse, gyermekem!

Tudod, teérted megteszem,

elhordok minden holt követ;

azért, hogy élj, s hogy jó legyen -

addig is „idd” a véremet,

aztán majd hagylak - ég veled!

Ne indulj el még szűz kegyem!

Eljön lassan a pillanat,

A Tejúton csillagszekér csörömpöl,
fazekakat fuvaroz fenn a Göncöl;
jár az ostor a pejtől a deresig,
sok a kátyú, egy-két  cserép leesik.

A szekér oly bánatosan nyekereg,
kenetlenek már a csillagkerekek.

  Orbán Ottó: A vásárló panasza

  "Kedden vettem a légettyűt,
  s másnap a postán még egy gyütt;
  egy is eleget
  tyűzi a leget:
  most meg a két tyű lég együtt!"

Viola d.g. Exiguum egyperces novellája: Légettyű

XXIX Rész

A vadkan meséjét a gyilkosok találták ki jó előre. Az sem kizárható, hogy a megbízatásuk eleve arra szólt, úgy öljék meg Zrínyi Miklóst, hogy a horvát bán halála vadkantámadásnak tűnjön. Józanul számba véve a lehetőségeket megállapíthatták, ez az egyetlen mód arra, hogy Zrínyi halálában ne lehessen azonnal a bécsi körök kezét felfedezni.

Nehéz évnek

Hosszú vége,

Megbékélés,

Öröm kéne.

—–

A türelem tű fokán is átment;

Simogasd meg a lelkünket,

Ádvent.

—–

Rövidülnek a nappalok,

Kósza reménység andalog.

—

Apad a bűn, fogy a vétek,

Gyülekeznek már a fények.

—–

Idő hepehupás útján

Fürge öröm előttünk jár.

—-

Csendes öröm lelket ment,

Ádvent új reményt teremt.

—-

A világban él a Rend;

Ádvent -

Ahogy fent – úgy lent.

—-

Lelkünk fényesebben ragyog,

H.Gábor Erzsébet

Vársz-e még vajon?

Nehéz az ég nagyon.

A felhők dús ölében hó feszül,

a kérdés százezerszer fölmerül -

mi vár reám vajon?

Mi várhat rám, mi még,

ha nem vagy itt velem, s az árvaság

olyan, mint nedv nélkül a száraz ág -

leszek-e még tiéd?

Mi lesz velem, s veled,

hisz nélküled éjjel a nappal is,

szívem útja mindig csak arra visz,

ahol talán lehetsz.

Ahol te vársz reám,

Betlehem, jászol
borulj le pásztor
imádd a kisdedet

adj hálát neki
nagynak születni
mocsokban is lehet

tanít mítosza
megkoszorúzva
is elárul hitvány

örök élteden
kísér végtelen
úri huncutság

bűnök tüze vet
bősz lángnyelveket
szörnyed a tiszta

Kell új megváltás
új hit, új áldás
Jézus, jöjj vissza!

 Mit mondjak? Nem az vagyok,
 akinek látszom... játszom,
 bennem van a gyerek is még,
 egészen belül, szívem csücskén ül,
 ahol a vér áthatol, s a démonok elcsukló
 sikolyától dideregvén áramol.
 
 Szerelmek tőrei a kamrák mélyén
 tétován vágnak léket már,
 bár Ámor nyilai röpködnek,
 céljukat tévesztve ostobán.
 A lüktetése zenés memoár,
 az élet ül pitvara sámliján.
 
 Az élvezetek között botladozva,
 jár - kel az ember
 éltét is megfojtó vadonban.

H.Gábor Erzsébet

Hópihe pelyhez

Hópihe pelyhez, itt van a tél,

lágy lehelettel fújja a szél,

fák csupasz ágán ül meg a hó,

sorfalat állnak, mind eladó.

Törzse a fáknak büszke derék,

tél keze rajtuk, nincs menedék;

jég a ruhájuk, gyöngyük a könny,

ebben a nászban nincsen öröm.

Érdek vezet, vad agy, nem hit,
önzőn osztjuk a nagy semmit.

Bagót sem ér majd az eszünk,
ha mindnyájan rajta veszünk.

Ki ihat itt tiszta vizet,
ha Gaia majd visszafizet?

Oxigénért állva sorba

Szénában, szalmában, juhoknak aklában,
fényesség születik Betlehem városában...
 
Csendesen galambok, ne bégess bárányom,
meleg lehelettel szárítgasd virágom!
Kicsinyke porontyom, szememnek világa

Vágyak nyomában,
december havában.
Adventi fény terel,
s mindenre megfelel.
A hideg apró  
harmatcseppeket szór.
S az éber figyelem
homállyal telt fiolát lát ...
- mint csüng dércsípte ágon.
Szürkülő örvénytől
szabdalt a látóhatár ,
s köd szitálja síkját.
Összehúzom kabátomon
a tegnapok még feszülő láncát.
Ablakot nyitok magamon ;
Karácsonyt várván.

Nekem a boldogság ringatás a te meg énben,
mikor bámulástól halhatatlan két kávészem.

Nekem a boldogság ujjak közt csorgó dinnyelé,
ahogy repülőt nézve mutatunk az ég felé.

Bátoríts még úgy remegő hitemben,
hogy ne féljek már a sötét világban.
Tűzzel ébredjen szeretet világra.
Szállj az Anyára...
 
Zengve kondulj érc epedő imámra!
Szárnyas angyalkák emelik magasba