Blogok

Csendes és  némán konok

nagyapám nem hitte, hogy angyalok

lebegnek az égen felhők gyanánt,

Kellemes júliusi délelőtt volt. Hosszú, fárasztó sétám végén letelepedtem az erdő melletti játszótér kopott padjára. A melegben jólesett egy kis pihenés. Kinyújtóztattam fáradt lábaimat, kényelmesen hátradőltem, és mélyet szippantottam az olajfa illatú levegőből. Élveztem a nap melengető sugarait. Ekkor könnyű fuvallat kerekedett, és belekapott az erdő fiatal tölgyfáinak lombjába.

Erdő szélén öreg fószer kószál,
hol tanyát vert néhány hontalan,
nem érdekli, hogy sorsuk mit kóstál,
bizonyára nagyobb gondja van.

Petyhüdt arca gyűrött és borostás,
csapzott haját borzolja a szél,

Halk morajom hallod-e még?
A tenger nem áll meg sosem,
legyen bár zord ballon az ég,
füstölögjön sziú totem.

Örök kagylók lakják méhem,
titkok ringnak vízhátamon,
delfinek holdtáncát nézem,
apály-dagály kék vállamon.

Csak a sirály látja valóm
- ahogy kört ró, beleremeg -
tudja embercsontos hajóm,
mindig meghal, kit szeretek.

2013.

Elfáradt a vers,

nincs benne erő.

Magam alatt fekszem,

nincs egy ép gondolat.

Valami hideg közöny

telepszik rám.

Széttörnek a szavak

kezem alatt.

Összetépem próbélkozásomat.

Hallgatagon kattog a csend.

A falon hamuszínű árnyak

suhannak.

Szólnék, de csak dadogok.

Várakoznak a hajnalok.

Maradék kedvem összeszedem.

Felcsillanok!

Minek írni, ha olvashatok!

Mysty Kata
Törékeny kis remény
 
         Csak nem reményvesztett lettél, szegény!
Botlik alattad a Föld,
feletted inog az Ég!
Építesz magad egy vágy-templomot
álmaid anyagából,
Törékeny kis remény lesz,
darabokra hullik, porrá válik.
azért mégiscsak Remény!
Nem teljes, nem is egész.
Hiányzik a puzzléd-ből egy darab,
Darabkák? - Visszhangozza
felnőtt, és a gyerekszáj.
  Összerakható, hogyan, miként?
Lehetnél maradandóbb,
sőt örökbefogadó,

XXVIII. Rész

Minden előkészületet be kellett fejezniük. Maglianinak szüksége volt egy gyors, az átlagos paripánál sokkal gyorsabb lóra. Ha átgondoljuk a tervet, könnyen belátjuk, hogy ez elkerülhetetlen. Zrínyi udvarában sok embernek, elsősorban sok fegyverfoghatónak volt kitűnő lova, és ezekkel kell esetleg versenyt futni.

H.Gábor Erzsébet

Mire ideérsz

Én is őrzöm kedves, őrzöm, amíg élek;

az ég küldte nékünk azt a szép tavaszt,

emlékek ölelnek, vágyom rájuk, s félek,

nem jöhet már vissza az a pillanat.

Úgy remélem mégis, hogy egyszer hazatérsz,

s szemem, szemed tüze lesz, mint hajdanán -

megvetem az ágyad, és mire ideérsz,

dús gyümölccsé érek sorsod asztalán.

- Ez pont olyan, mintha belecsöppentél volna egy szerelmi dráma kellős közepébe - mondta Chris kaján vigyorral az arcán.

Fehér akác levelét tépve
vágyódunk társra, ölelésre.

S aztán, ha jön princessz, királyfi,
vakon hisszük, már nem kell várni.

A drága kéjek fáklyalángja
a pillét vonzza így magába.
 

 
És újak jönnek (vagy nem jönnek),
s az évek lassan elpörögnek,

termés termésre, mag virágból,
létek sarjadnak életfáról,

s az idők közén itt is, ott is
kopunk, veszítünk ezt is, azt is,

magunk vagyunk fehér akácunk,
homokba kötve lép a lábunk,

Démonmadár vállamra szállt,
hess madár!
Gondolataim csapongva gyötörnek,
hess madár!

Jer csak mégis közelebb!
Hadd lássam szemedet!
Mit takar e szembogár?
Hess madár?
Jer madár?

Rosszabbul is voltunk már,

Leszünk jobban is,

Élet-halál az idővel

Kompatibilis.

—–

Mindig lesz majd újabb Tavasz,

Véget ér a Tél,

Minden Élet mindig újabb

Életet remél.

—-

Fut tovább az Élet útja,

Soha meg nem áll,

Minden halálnál erősebb

Egy kis szalmaszál.

—–

Rosszabbul is voltunk már,

Leszünk jobban is,

Elcsüggedni, míg vér kering

Nem rentábilis.

—-

Föld lélektelen gyermeke

Hőség, meg a hó;

Az igaz szó, meg a remény

Hamvasak a dűlőutak,  
mint fonott kalács -
porcukorral behintette
az égi szakács.

Fenyők gyantaillatával
enyeleg a lég,
ott fent ezer fényes csillag,
itt lenn gyertya ég.

Most ádventi koszorúba
két karom ölel,
örvendezzünk, mert a remény
ünnepe jön el!

Szívünk pirosra sült cipó,
élő szeretet,
kap belőle minden gyermek
egy-egy szeletet.

2013. dec. 2.

Csillagcsodádban
csengő csilingel,
kék-fény kabátban
kérdőn kilincsel,
bámul, bolondoz.
Hű Hold, hamar hozz
fénnyel fagyöngyöt,
glancold a Göncölt,
csillag viruljon
szentek szemében,
vihar csituljon
hegy tetejében...

(Független Álmok Közössége)

Óriások élnek ebben az erdőben,
magába zárkózott fenség mindegyik,
megvetve a lábuk anyaföldben, kőben,
egek felé törve a fényt tisztelik.

Mysty Kata
Sok-sok gyerek szívet vár

 Mikor jössz vén Mikulás,
sok gyerek csak szívet vár!
Hozz törődőst, hozz eleget,
karjukat tárják ki neked!
 
Hozz nagyon sok örömet!
  Víg kedvet - tölts beléjük!
Legyen belőle tartalék!
Szeretetük áramoljék!
 
A kézbe vett ajándék,
egy jelképes üzenet,
s a szívben egy dobbanás,
lelkesítő pillantás.
 
  Szeretet-ajándék - máglya;
melegsége teleknek!
Belülről érlel vetést,
csodatevőt és mesést!

Gyermekként nem értettem,
mit jelent az, hogy kín?
Boldogan felébredtem,
s játszottam odakinn.

Nem voltak nagy álmaim.
Nem volt rá szükségem.
Nem űztem a vágyaim.
Nem éltem szükségben.

De mind felnövünk egyszer,
én is naggyá váltam,
s lám, megváltozott minden,
mire úgy vigyáztam.

Mert gyermekként nem tudtam,
mit hívnak úgy: gyönyör?
Már rájöttem, kínunkban
a rossz szó is gyötör.