Blogok

Vénusz hintája

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, január 8 - 19:39
 
Hintázik az ágon az Esthajnalcsillag,
(Vajon mitől boldog ily fagyos reggelen?)
vakítón csillámos, angyalfényű silbak
vigyázza egünket felhőtlen, fesztelen.
 
Szemébe ha nézek, jaj, oly sokat látok...
eszembe juttatja a megtett utamat -
tükrében múltidőt nevetek  és fájok,
gyatrán villannak fel kiégett sugarak.
 
Egy halvány parázsra rátelepszik lelkem,
(már nem éget, nem szúr, csak néha pislákol)
hamujában mélyen érzésgyermek rebben,

Furcsa tétel

Beküldte hubart - 2019, január 7 - 22:56
Azt állítják brit tudósok
(azokból meg akad jó sok,
ahol az ész lángja lobban),
hogy annak a nőnek jobban
prosperál az agykereke,
akinek nagy a feneke...
 
Meglepő és furcsa tétel,
mire nem képes az étel,
ha pudingon, csipszen hízott
reklámügynök, vagy megbízott
tudósasszony írja, mondja,
mert egyébre sincsen gondja.
 
Nem szoroz, nem oszt a tényen,
mégis más a véleményem:
Nem fontos a popsiméret,

Angyal jár köztünk

Beküldte Csilla - 2019, január 6 - 14:44
 
Angyal jár köztünk, ismerem tavalyról,
pólyába göngyölt fák alatt oson 
madáralakban, szép fején aranytoll,
a hangja átzúg, s túl a városon.
 
Miért akartál itt maradni, látod,
húsodból esznek, isszák véredet;
félek, hogy nem hisz senki jobb világot,
útján a balga téged félrevet.
 
Sír, sír, szemében mintha csillag égne,
sérült szárnyakkal küzd az emberért,
hogy álmukat valóra váltsa végre,
mert már a menny a földdel egybeért.

Lakoma

Beküldte hubart - 2019, január 4 - 11:50
Nagy bánatára szürke tapsifülnek
halott a táj ma: tüske és bogáncs,
a rét füvére dérvirágok ülnek –
az almafán kacér a zsenge háncs!
 
Gyerünk a kertbe, hogyha űz az éhed,
lerágni mind, a kár kit érdekel?!
A vaksi gazda nem vesz észre téged,
s a fák maholnap úgyse férnek el.
 
Az ötletet goromba tett követte,
amazt pedig sebes vadászsörét,
imát alig rebegtek el felette,
rotyogva főtt a paprikás ebéd.
 

Tört életem

Beküldte Mysty Kata - 2019, január 2 - 22:15

Leborulok, - vigaszt hoz,
Ez most mindent visszahoz!
Ünnep ez a pillanat,
Szívem úgy ver! Hogy szalad!

Hálát adok Érted én.
Bárcsak lennél, - élhetnél!
Elkésett - e, mennyit ér.
a megvallott értem élsz!?

Urunk másként gondolja,
Irgalma nagy, hatalmas!
Kegyelmébe fogad ma,
Mindenképpen elfogad.

Amíg élek, bennem élsz,
Feltámadsz, mint költemény...
Sirató meg könyörgés,
Nem mint góbé, - énregény,

párbeszédes, cselekmény,
Hőse is van, te meg én,
Peregnek a szerepek,

Regösének

Beküldte hubart - 2019, január 2 - 11:57
De jó lenne szépen élni,
haj, rege róna,
a holnaptól sose félni,
haj, rege róna!
 
Maradjon meg Európa
mindig kereszténynek,
szóljon hozzánk pap és pópa –
ne müezzin ének!
 
Legyen hite a magyarnak
haj, rege róna,
kit globális karmok marnak,
haj, rege róna!
 
Az ifjúnak, bármily fura,
itthon legyen dolga,
itt legyen a maga ura,
ne másoknál szolga!
 

Nem kell semmiféle spekulatív "új világrend"!

Beküldte lnpeters - 2019, január 1 - 23:48

Nem kell új dogma-világrend,
Akárki ígéri;
Ezután is csak
Békében,
Nyugalomban
Lehet tovább
Élni!

Mesterséges keveredést
Az ördög ne hozzon;
A Jövőben
Minden ember
Hazájában
Békében lakozzon.

        *

A pénz nem Isten követe,
Nem is földi mása,
Tervezett világállama:
A pokol padlása.

Nem akarunk szemeinkre
Globális rémálmot,
Sem unokáink nyakára
Vérengző dzsihádot.

Emberhez méltó Jövendő
Legyen,
Szép és áldott,

Messzi-mami

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, január 1 - 17:06
 
Én vagyok a Messzi-mami,
kocsim röpít hozzád, ami:
suhan velem dombok között,
s látom az ősz... átöltözött.
 
Felvette a meleg ruhát,
fehér bundát, csudi-puhát,
jóllakottan  gömbölyödött,
jégcsapokkal lámpán bökött.
 
Visszafelé (ahogy megyek)
már nincsenek hófellegek -
leolvadt a tél ködmöne...
figyelem: a tavasz jön-e.
 
Na, de nem ám, csalafinta,
szélvédőmön eső-minta -

Máglyatűz

Beküldte hubart - 2018, december 31 - 17:05
Az édes ajkadon fogant szavad
fülembe súgva szívemig hatolt
– belé azóta új szerelmet olt –,
s nem éri tűz a lepkeszárnyamat.
 
De szívem, ó, az árva, ócska rom
a suttogó  varázsra lángragyúlt,
el is feledte már, hogy fájt a múlt,
s ma máglya ég e boltos udvaron.
 
Reá vetek megunt üzelmeket,
lobogva füstbe száll egy árnyalak,
ne vétsen újra ily hibát a vak!
 
S te óvd tovább tüzem, ha kell neked!

Jégcsipkét lehel

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, december 31 - 12:15
Hópaplanban alszik most a hegytető,
szív remeg, szerelmi vágyat sejtető.
Kint szegény Holdunk a fagyban elalél,
ablakunkba jégcsipkét lehel a tél.
 
Könnyű álom úszik fönt az ég alatt, 
lám az ősz kabátja mára szétszakadt.
Tölgyfaágon gubbaszt künn a jégmadár,
míg a kert alatt Karácsony jő ma már.
 
 

Oldalak