Eléd teszem
Tiszta égbolt a hűség,
Felhő sehol, nyugalom
simul, játszik a tükrén...
Mint a csönd az ugaron.
Veled összefonódva
- te már a szerves részem
maradsz, az vagy, régóta
nem engedlek el Téged,
Vétek lenne, nagy hiba
ha nem lennél itt velem.
Kell, hogy még te se engedj!
Légy mint egy fejedelem...
Szolgálva én követlek...
Mindenem eléd teszem.
Októberi csendes eső,
Ázik a vén gránit lépcső.
Ködben az Idő eleje,
Susog mítoszok erdeje.
Nem látunk,
Csak látni vélünk...
Nem biztos, hogy egyszer élünk.
Októberi csendes eső;
Rozsdás lesz a vén acélcső...
Vénülnek a meghitt gondok,
Meg a profán nézőpontok.
Múló, szürke anyag-dogmák
Hullái közt enyészet rág.
Októberi csendes eső;
Vénülni kezd a Múlt-tető.
Ha a Hagyomány megreped,
Ágyból nézhetjük az eget...
Ha meg nem újul a tető,
Hogy ki voltál nekem?
A Mindenem, - hittem...
Sok kis szikraszem-ihlet...
Küzdőtársam, s a hitves.
Az örök-nincs-hiány...
(könyörtelen, hitvány!)
Fáradtan is szeretők,
a túl korán elmenők.
Hogy ki voltál, te sem
tudhattad, -megértem,
A Könyv lapjai között
a préselt katáng örök!
Hármas keresztúthoz értünk;
Jóra találni remélünk.
Kettő mindig pokolra jár,
A harmadik Jövőt talál.
Jóság,
Szerencse,
Alázat;
Tévedésre nincs bocsánat.
Hármas keresztúthoz értünk;
Három közül - jóra térünk.
Az egyiken végzet mancsa,
Légbe száll a jóslat-mantra.
A másikon pompa-profán;
Dogmák nőnek eszmék porán.
Hármas keresztúthoz értünk;
A harmadikra kell térnünk...
Hármas keresztúthoz értünk;
Megyünk...
Megyünk...
Mendegélünk...
Kezemben egy szál őszirózsa...
Elviszem, ha virrad az Óra!
A temető csöndje hull reám,
Mint levél a rőt avarhullán...
Pihen a Lélek megnyugodván,
Az édes álom hosszú útján.
Aludj,
Semmi sem zavarhat már!
35. Rész
Most ugorjunk vissza 1664-be.
Úgy gondolom, a brancs számára a szentgotthárdi diadal minden eddiginél nagyobb félelmet jelentett. A háború folytatásában saját bukását látta.
Miért?
A harc sikeres folytatása esetén mit támogat a Rajnai Szövetség, a pápa és a francia király? Meg az esetleges többi szövetséges, Velence és Lengyelország?
Mik a magasabb szempontok?
Lehet-e a világ boldog,
Míg benne a legtöbb egyén
Kóborol a bánat hegyén?
Ez csak média-boldogság.
A pénz- meg hatalom-kórság
Hazugságot szór szemünkbe;
Nincs szükségünk az ilyenre.
Mik a magasabb szempontok?
Életek, vagy csupán csontok?
A multikulturalitás?
Vagy esetleg - valami más?
Mi fontos?
Globál hivatal,
Vagy amit az egyén akar?
Mik a magasabb szempontok?
Hogy napozzon a vakondok?
A görbe legyen egyenes?
Mysty Kata
Októberi fényben
Októberi fényben
selyemkönnyű szél leng...
Zöld levélen réved,
rajta el nem téved!
Októberi fényben
rejtőzködő vének
szunyókálnak szépen,
merengenek, élnek.
Októberi fényben,
aranylóbb az élet...
Varjak szerte, lazán,
halottaknak napján.
Októberi fény-szett,
csábítóan ékes.
gyönyörködtet, áthat,
színpompás e játszma!
Októberi tavasz,
mint az éhes kamasz,
levélágyban ölel,
szerelmetes hölgyet.
Hiába szólt hamis nóta;
Tudjuk évszázadok óta.
Őrizzük,
Lélekbe rejtjük,
Nem tagadjuk,
Nem feledjük.
Bármit csácsog a hivatal,
Többé senkit meg nem zavar.
Magyar népünk eredete;
"Tudományos" por lepte be...
Indogermán világ-bikák
Bőgték végig a vén Dunát.
Indogermánná festik át
Szkítát, hettitát, szarmatát.
Indogermán világ-ének;
Beálltunk a kisöccsének...
Sarkkör mögött az őshazánk,
Belénk is mart minden falánk...
Krónikáink lenullázva,