Hajónk a ködben megrekedve,
gigászi álmok csendje benne.
Nézünk, a messzi partra vágyva,
előttünk leng a Mája fátyla.
A kétkedés a bőrbe fúrja
mérges fullánkját újra, újra.
Megduzzadt szívem bús-anyátlan,
derengő reggel ajtajában
Téged remél a szél, a hullám,
tengernyi véred cseppje hull rám.
A léc alattunk hogyha roppan,
legyél ott végső mondatomban.
Ne rejtőzz el, Márton,
Ne menj a tyúkólba,
A világ elé kell állnod,
Itt a csillagóra!
Nem kell már kifognod,
Császáron, se tiszten,
Végre magadat kell adnod,
Megsegít az Isten.
Tiszta álmok mellett
Vannak piszkos tények;
Megesik, hogy harcolnia
Kell a kereszténynek.
Ne rejtőzz el, Márton,
Ne bámulj az égre,
Püspökké választottak meg,
Gyere elő végre!
Magányos hit-szóra
Hallgatnak az esték,
A világban cselekedni
Pedig - kötelesség.
Jó verset elvben bárki írhat, gyerektől az aggastyánig. Mindenkiben megvan arra a lehetőség, hogy – akár életében egyszer – jó verset írjon. Abban a versben ő a költő. Lehet, hogy soha többé nem válik azzá, de abban az egy versben mindaddig az marad, amíg bárki olvassa vagy szavalja.
Novemberi falevelek
Sárgulnak a világ felett.
Lét rejtélyeit vizsgálja
Az Ősz titkos misztikája.
Titok-világ égi mása;
Élet-halál körforgása.
Novemberi falevelek;
Öreggé érik a gyerek.
Csend és Titok glédába áll;
Egymást űzi élet, halál.
Isten idő-szava pereg;
Novemberi falevelek...
A Föld hangján
- Kocsis Zoltán emlékére
Aznap egész nap esik az eső.
Ez elgondolkodtatja, "talán
még kapok lehetőséget a hibák
kijavítására"...Készülő művén
igazít itt-ott, hogy letudja tenni
arra a képzeletbeli asztalra...
Szimfóniájának a föld