Blogok

Júdásaink

Beküldte titus56 - 2018, február 1 - 07:52
Júdásaink
 
Kihull belőlünk egyszer úgyis,
a júdáspénzen vett gondolat,
elpattan dalunkban a húr is,
akár rosszul égetett agyag,
 
s a széthulló cserépszilánkon,
csak elvérző lépésünk marad,
nem lesz ki nyílt színre kiálljon,
hamis hitünknek ina szakad,
 
ránk köszönt végül az alkalom,
hogy újragondolt ember legyünk,
üres tányérral az asztalon
végre érdemelt legyen helyünk.

Közeredő

Beküldte Sztancsik Éva - 2018, január 30 - 19:08
 
Gondolatkezeim átölelnek téged...
lényed éget, amint testedben áramlok 
és múltadon szántó vérrögre ráhajlok
árva-bújón (félőn), hogy lehessek részed,
 
parány egészed, hát fogadj be már, kérlek...
(együtt ne kövessünk semmilyen parancsot,
velem találd meg az "örökkön" kalandod)
... egyetlen, festetlen arcomra cseréllek.
 
(2018. január)

A jel

Beküldte Haász Irén - 2018, január 29 - 17:07
 
 
Durcás vagy ma és sértett, és szemednek 
varázscsilláma nem tündököl rám. 
De várok. Meg sem rebbenti pillám 
türelmetlenség. Így is szeretlek.
 
Te érzékeny vagy, mint a mimóza, 
mi érintésre szétpattan vadul, 
vagy gyermekláncfű pihéje, ha fúj 
egy kis szellőcske, s gömbjét kínozza.
 
Édes a méz keserű után is, 
s megbékélni veled, akár a méz 
dús borostyánja ínynek – úgy látszik, 
 

Görbe utakon

Beküldte hubart - 2018, január 29 - 10:46

Kinyitva a világ sok titka,
emberke fogant a lombikba’!

Mi várja a Földön? Nem kevés
probléma, erőszak, szenvedés.

A Mammon irányít, pénz vezet,
felemészt a hamis élvezet.

Szövetség árul el, írt liga,
féreg fúr, cselszövés, intrika.

Becsvágy és hatalom csal tőrbe,
nem lesz már egyenes a görbe!

Te  szegény, itt csak a baj fogad.
Klónozzunk hát inkább majmokat:
nézzünk a tükörbe!

Posztmodern

Beküldte hubart - 2018, január 27 - 11:51

Dekadens pátosza émelyít,
kódokkal van minden vers tele,
nincs ritmus, holt sorok rímeit
elfújta a század nyers szele.

Úgy tűnik, szúrta a nagybetű
a vaksi váteszek mord szemét,
s a vessző, az ezeréletű
meg a pont: légypiszok, szórt szemét.

Űzz csúfot a nyelvből kiskomám,
vesd tűzre, hadd égjen lobogva,
divat lett a kánon kéznyomán,
halandzsa hat ma a  sznobokra!

Magyar szó új sarját ne keresd,
elnyelte a pesti puszta rég,
aki ma  szépségért esdve esd,
annak az útszéli dudva ég.

Ripők

Beküldte Sztancsik Éva - 2018, január 24 - 20:12
 
Az érdemtelenek nagy szigetén
tapsorkán morajlik más sikerén -
(tenyerem vöröslik, fáj is néha...
hagyni kéne ezt már, lennék léha)
 
.....
 
Akit nem hizlaltak elég ésszel,
annak agysejtjein dúl a kényszer
futni hosszú távon "aranycipők"
nélkül, annak neve...az, az: ripők.
 
Pökhendi, kérkedő, faragatlan
fazon, s épp erre tart sas-alakban
és vállamra röpül, csőrét mélyen
a húsomba vájja, hogy (jaj) féljem,

Szemben önmagammal

Beküldte kékszem - 2018, január 24 - 00:13

  Szemben magammal

Nem tükörben nézem magam,
verseimből olvasok,
én magam azoknak írtam,
és most látom: nem azok!

Néhány jobb is volna köztük,
azoknak megbocsájtok,
a többinek elnézés jár,
mert nem ők a hibások!

Én vagyok az elkövető,
én is kényszerből tettem,
nem akartam elhinni,
hogy nincsen tehetségem!

Megkövetem olvasóim,
kiket csúnyán becsaptam,
és mint hozzáértő ember:
méltán szégyenlem magam!

A jó versek barátaim,
és azok is maradnak,

Megmelenget

Beküldte Csilla - 2018, január 23 - 17:45
 
Sóhajomra fényt szitál a végtelen,
felhevít, de nem muszáj megértenem
ezt az érzést, mely varázslat és titok,
melyre mindig, minden percben áhítok.
 
Gyönge szómat felkarolja, s ostobán
 – mint egy szűz a venetói gondolán,
álmomat a lét csodája lengi túl,
szép szavakra pőre lelkem elpirul  –,
 
azt hiszem enyém az érdem, én vagyok
tér, idő, a cél, a kezdet és az ok.
Rájövök, ha éj lesz, fázom, s fáj a csend,

Kesztyűpár

Beküldte Mysty Kata - 2018, január 22 - 13:53

Most tél van, nem havaz,
Fagy se köt, jó alany,
Kézben a vérerek,
mint a lábban merevek.
 - Volt egy pár, kesztyűpár...
A egyik megunta tán?
El is tűnt, messze jár
A másik minek már!?
Kukába hát vele!
Ha nincs meg a" fele"!
Kiesett, leesett!!?
Meglesz-e, az mindegy?!
Kukában, balos idegen utakon....
A jobbos meg úton,
hallgatag, valahol a szatyor legalján.
Így maradt szalma(özvegy) a lány!! Volt, nincs, kesztyűpár...
Páratlan, minek már?!
Most tél van, "fagy-ravasz"..

Oldalak