Tükröt tartó hétköznapok;
Halk szavú Békét hoztatok.
Mindennapjaink fűszere
A munka meghitt öröme.
Hétköznapok tükre tiszta,
Valódi énünk néz vissza.
Célt,
Létet,
Hitet adtatok;
Tükröt tartó hétköznapok.
Myty Kata: Ujjlenyomatom
A felkelő napom örömben ragyog.
Ki is tart , mint kell , bár nincsen hitel.
Oly jó , hogy süt ránk, melege átjár....
Az ősz is issza, magát rá bízza.
Kezem kitárom, sugár az álmom...
Jó lenne látnom mennybéli táncot!
Élek , s meglehet, túlélem e napot,
Hagyom kézjegyem. - Ujjlenyomatom!
Szegény elnyomott celebek
Felett "diktatúra" lebeg.
Nyafog a kikent mű-kamasz,
Száll posztmodern luxuspanasz.
Extrém paradicsommadár;
Nyomorában - világot jár.
Szegény elnyomott celebek...
Aki ráér, az kesereg.
Régi osztrák konzerv-nóta,
"Modernné vált - Kádár óta.
Párttitkárok megcsócsálták,
Énekelték,
El is járták.
Tagad
Múltat,
Elvet,
Nyelvet;
Két századot átszenvelgett.
Telivér sznob,
Mű-fatális;
Vörös volt,
Ma - liberális.
Kádár-apparátus főzte,
Lelkünket folyvást legyőzte.
Felejtsük a hun álmokat,
És Brezsnyev szovjetté fogad.
Utolsó csatlós rossz turul
Esszeszkává magasztosul.
Ne rágódjunk elmúlt koron,
Múltunk csupán jövevényszó,
Magyar érzelmű vagyok
Míg élek, az maradok.
Apám Hitét hagyta rám,
Van Istenem,
Van Hazám.
Van Otthonom,
Családom,
Idegenbe nem vágyom.
Magyar érzelmű vagyok,
Múltunk bennem kavarog.
Magyar érzelmű vagyok,
Megalkudni nem fogok.
Látod, a múlás ajtónkat zörgeti,
gyávaságunkért vajon ki fizet meg?
Szaporodnak földünkön a gondok,
beléndeket ettek a bolondok.
Szájuk habzik, mikor azt kiáltják,
övék a lány, s az egész királyság.
Hamis szólam, eresszük a szélnek
ezt a dumát, mert félrebeszélnek!
Felszökött a globalizmus láza,
Istent tagad, s a hívőt gyalázza.
Aki mindig profitot imádott,
semmibe sem nézi a családot.
S ha az ország gyenge, mint a harmat,
más nem lehet belőle, csak gyarmat.
Ránk fenik a fogaikat éppen,
állj sarkadra, büszke magyar népem!
Egyik napról a másikra
Őszül a világ,
Rezignáltan elhullajtják
Lombjukat a fák.
Hever már a sok levél, mint
Öreg szemfedő,
A szél is azt találgatja,
Lesz-e még Jövő.
Rendbontásra készülődnek
Megint valahol,
Szeretnék, ha idejönne
A földi pokol.
Egyik napról a másikra
Közeleg a Tél,
Haza-dunnát keres, aki
Még élni remél.
Nagy bevándorlási hakni;
Jó belőle kimaradni.
Alattomos globál suskus,
Akciós a terrorizmus.
Aprópénzért nyerít a ló;
De - a Haza nem eladó!
Felhők közt nem jártam még soha,
repülni akarva sem tudok,
de sorsom itt lenn sem mostoha.
A bőrét viszi az ostoba
olcsón a vásárra, mint tulok,
ha teste lázálmát kergeti,
úgy kell neki!
Mint sárból szakasztott kis darab
jól érzem magam a földön is.
Ha szemed felragyog, mint a nap,
a lelkem aranyló szárnyra kap,
nem szúr a talpamba-tört tövis,
s tollamat szoktatom tempóra
– ez szent óra!
Amint hazaérsz,
Teljesebb az Élet,
Az Otthon újra megtelik,
Veled;
A lelki Tavasz tüstént újraéled,
És minden, ami él,
Élni szeret.
Amint hazaérsz,
Kigyúlnak a Fények,
Ragyog velünk a kicsi házikó;
Én csak
Neked,
Veled,
Általad élek;
Kis Feleségem,
Drága Anikó!
"Kísértet" járja újra Európát:
Az eszelős, álarcos hatalom
Polkorrekt világ-utópiájának
Halva született lombik-szelleme....
Óbégat rossz műanyag doktrínákat;
Némi anyagelv,
Némi fanatizmus,
Koponya-arcán modern szájkosár,
Kaszájában meg már ott a dzsihád.
Nyílik,
Csak egyre nyílik
A verem;
Az álhumánum sáriát terem.
"Kísértet" járja újra Európát,
A nemzetállamok ellen uszít,
De felszámolná a családot is.
"Még az se baj ám" ha erőszak éri
Európát,
Meg az asszonyainkat,
NYOLCVANEGYEDIK RÉSZ
Csodálkozva néztem rá.
Holdsarló csendesen bólintott.