Hogyha a szívem üvegből lenne,
meglátnád akkor önmagad benne!
Ám hogyha rajta jégvirág csokra
nyílna, széthullna fényszilánkokra.
Legyen hát inkább hű gyapjúposztó,
hitemet hordó, meleget osztó,
vagy kincset rejtő vén mázas bögre,
s őrizze nyarunk már mindörökre!
Mielőtt még Isten elé kerül lelkem,
ledobom ruhaként a létezés terhét.
Imákat mormolok édes, ma
Mysty Kata : Hóval üzen
Hóval üzen neked a tél,
Szeresd, amíg a tied még!
Itt ez a zimankós vén,
Olvad, ha a melegbe tér.
Eljött, marad, lehűt kicsit,
Korcsolyán fut, síléc visít,
Hógolyó száll, gurítsd, dagaszd!
Állj talpadon ,ne csússz, haladj!
Mysty Kata: Hogy fessem...?
Ha fellobog a gyertyaláng,
a csöpp meleg lelkekhez ér,
s varázsütésre a falánk
Lenn a Földben van a Múlt,
Égben a Jövő
De csak Ég és Föld között
Van életerő.
Álmokat és szellemeket
Elfújhat a szél,
Jót tenni csak az tud, aki
A Jelenben él.
Éjbe szórt milliárdnyi fény-parány az út
Fagy-álmok ropogós jegén
Mendegél a Tél;
Bolyongó jövő-lidércet
Utol sose ér...
Ma minden reményen túlnő,
Égboltig felér,
Holnap a szűk múlt-kabátba
Mégis belefér.
Mendegél,
Mendegél,
Mendegél a Tél,
Mire jégkorszakká serdül
Régen véget ér.
Utópiák mélyföldjein
Homok jégverem,
A lombhullató doktrína
Ott vadon terem.
A polkorrekt Herculesnek
Asszonycsecse nő;
Marx tömött szakállát hordja
Hibrid csecsemő.
Mendegél,
Mendegél,
Mendegél a Tél,
Szerelem első látásra;
Rég elmúlt a nap,
Mégis évtizedek óta
Tart a Pillanat.
Munkahelyi étkezdénél
Van regényesebb
Ismerkedésünknél mégis
Ez volt a keret.
Egymással szemben ültünk le
Egy őszi napon;
Az a pillantás számunkra
Ma is - hatalom.
Szerelem első látásra
Egyszer adatik,
Lélek, világ, Lét, Szerelem
Egybetartozik.
Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;
WC-firka virtuális
Jövendő egére...
A liberál magát
Szabad elvnek adja,
Mégis úgy tűnik, leginkább
Marx az öregapja.
A globál média
Olyasmit dadog ma,
Minek fele ostobaság,
Másik fele dogma.
Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;
Régen a múlt rossz szelleme,
Ma a jövő réme.
Képlet-történelem
Papír hátán boldog;
Embert-Istent teremtenek
A lelketlen dolgok.
Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;
Mint régi téli képeslapokon,
Minden fehér...
A háztetőn,
A fákon,
Hó remeg;
Havas járdákon
Havas emberek.
Tejszínű a házak fagyos fejéke,
Fehéren bólogat
A hideg, téli béke...
Hideg téli béke....
Amerre kiterjed a szemhatár,
Ül csendesen
A hófehér halál...
A hideg fény a fagyban nem fakul,
Vár fehéren
És makulátlanul...
Az anyag pompás
Hófehér hatalma,
Szép, mint
A közöny végtelen
Nyugalma...
Közönnyel néz az égre
Félhomályba botlik a hóba fulladt utca,
szavak nyűtt gúnyáját cibálod csillagokra.