Blogok

Drága Barátaink,
Szeretetet hoztok,
Segítséget adtok;
Talán észre sem veszitek,
Mekkora Kincs vagytok!

Hozhatnak gondokat,
Bajt a hétköznapok,
Minden szép marad a
Végén - Általatok.

Ilyen Barátokkal,
Ameddig csak vagyunk,
Anikóval együtt mindig
Boldogok maradunk!

Ők tartanak minket
Szeretetben.
Hitben,
Minden kedves Barátunkat
Áldja meg az Isten!

  3. KUTYA VAN A KERTBEN

Januárt záró csendes éj,
Az égbolt - fekete karéj.

Már útra kelt a nagy hideg,
A reggel másutt éri meg.

Cipősarokra sár tapad,
És lucskos minden hócafat.

Januárt záró csendes éj
A Múlt - hallgatag meredély...

A Jelen - tűnő pillanat,
A Jövő sötét, mély garat...

A kockázat sosem csekély;
Januárt záró csendes éj.

Szepesi Zsuzsanna

A rácson kívül

Érzem ujjaid begyén,
nem vagy teljesen itt,
simogatásod kemény,
bármi nyugtalanít.
Távol jár a gondolat,
rejti lehunyt szemed,
elárul a mozdulat,
s te észre sem veszed,
milyen messze kerültél,
karod mily idegen,
didergető, fagyos tél,
míg ölel hidegen.

Lelked börtön, benne kín ül,
s ott vagyok a rácson kívül.

Magunkban őrizzük mindannyian,
Ki rejtve,
Félve,
Bízva,
Ki meg hitetlenül,
A Hitre vágyva...
Hátha Valaki
Egyszer
Megtalálja...

A Kapu...
Ezüst-békesség szárnyú,
Arany-alapú...

Nem hozza el
Se pénz,
Se harc,
Se kegyszer,
De ha akarjuk
Megvalósul egyszer...

A Kapu
Egy békességes, alkotó világba...

Tagadják kajla fanatizmusok,
Pökhendi rációk,
Azt állítván:
Isten halott,
S a Cél - bezárt fiók.

Azt mondják, itt a végső kánaán,

Süt a nap, de még csak hiteget,
mosolya negédes fals vigyor;
meguntam e cudar hideget,
mikor jössz, Kikelet, mondd, mikor?

Fúj a szél, teljesen áthatott,
zsebembe nőtt mind a két kezem,
sajnálnak a parti fák amott,
hogy magam ellen így vétkezem.

Engedj be, nyisd ki a kapudat,
a fülem lefagyott, szenvedek,
mint a láz, úgy átjárt a huzat
testemen, s a lelkem benn remeg.

Elibéd szaladna a vágyam,
s ne hidd. hogy egy csókkal beérem;
mint a tűz, úgy ölelj át lágyan,
ne fogjon vissza a szemérem!

Utam végére érkeztem,
a rögöket kikerültem,
küzdöttem az ellenséggel,
őrhelyemet nem hagytam el.

Bízom benne utam végén,
táplál még az életremény,
örömök várnak még reám,
hogy azok eljutnak hozzám.

Másképp mit érne az élet?
A rossz napok nem kellenek!
Volt belőlük éppen elég:
kerüljék az utam végét!

Szép öregséget szeretnék:
lengje be az utam végét!
Ne kellene megkérdeznem:
Istenem, hát miért éltem?

Magam elégedett vagyok:
utam végén is dolgozok,

Lesz-e ennél hidegebb?
Az ördög se tudja,
A tévé időjósának
Szájhúzásra futja.

Csúcspontján grasszál a Tél,
Fagy már hetek óta,
Mínuszokról, didergésről
Szól a téli nóta.

Lesz-e ennél hidegebb?
Még Isten se tudja,
Sose talál Jóra, aki
A rosszat kutatja...

2. A SZÉLKAKAS

Tartja magát még a Tél,
Szürkésfehér szemfödél;
Idő síkján a vénséges
Vándor halál mendegél.

Éjszakától reggelig
Néma fagy terpeszkedik;
Prüszkölő, kehes Reményre
Ködfüggöny ereszkedik.

A hó keményen ropog,
Gonosz végzet andalog,
Kertek alatt hoppon maradt
Pénz-jövendő csámborog.

Tartja magát még a Tél,
Befagy a Múlt, zúg a szél;
Az egykedvű Felelősség
Most is velünk mendegél.

Régen rágja pénz agyara
Vén Európa fülét,
Oroszország ellen újra
Háború kellene még...

Hogyha ilyen csúf időket
Adna még egyszer az ég,
Akkor a magyar nem lenne
Más, mint ágyútöltelék.

Világmédia adja meg
A pénz-kórus ritmusát,
Fennhangon szidják Oroszhon
Imperializmusát.

Szinte minden bal-hangszeren
Ott nyekereg ez a dal,
Ostoba, nyegle szövege
Kiagyalójára vall.

Hogyha a fő gépi szólam
Rikácsolva bereked,
Vén obsitosok írkálnak
Háborúsdi-könyveket.

 Mysty Kata: Nem múlik...
 
Gyógyulni vágyó szívem
Dobogja most is; igen!
Szerelmed örök; hittem,
Hűségem eléd hintem.
 
Kövess árnyékként , Szívem,
Ne veszítsem a hitem!
Nem lesheted a másét,
Fizetni kell a" vámért"!
 
Nem szakít el a féltés,
Nem mérgez félreértés.
Nem rabol idő, se tér,
Lelkem s lelked összeér.
 
Szárnyakat táplál a vér,
S ez egy világgal felér!
Nem múlik el, mi örök,
Szeretni csupa öröm!

Volt már egyszer, de még
lehet:
sütünk finom lágy
kenyeret.
Anyám egyszer jól
meggyúrja,
és kukurókra
szaggatja.
Letakarja, hogy
pihenjen,
a bele szivacsos
legyen!
Finom tejfölt önt
reája,
s a családja
elfogyasztja.
Vagyunk hozzá épp
elegen:
velem együtt
tizenegyen.
Szülők ketten:
tizenhárom.
Nem voltunk,
de megszülettünk,
gazdag jövőt szántak
nekünk.
Az már csak jövőben
jön el,
hogy jóllakok lágy
kenyérrel.
 

Sir Robert a taxiból felhívta egykori kollégáját.

Bitorlók tódultak e honba,
mint gomba a kultúrvadonba.
Engedtük – ezt a malőrt! –
most rólunk nyúzzák a bőrt.

Bevonni akartak: gyere hát,
renegát adja be derekát!
Ördöggel nem kell e flört,
a bicskánk rég beletört!

Lelépni – lett volna száz okom,
mint ahogy tette azt pár rokon.
Mehetnék, a lámpa zöld!
Hű vagyok, s vén, mint a föld.

Úgy vágtak taposómalomba,
akár a fát „hűvös halomba.”
Vért kíván, nem korsó sört;
ki fizet utolsó kört?