ÖTVENKETTEDIK RÉSZ
Szólalj meg szép múzsám,
nem bírom a csendet,
bár igaz, az Isten
nem szóra teremtett,
hanem tüzes csókra,
te királyi asszony,
engem kell a lángod
nótára fakasszon!
Áprilisi fagy csikorog,
Kerge fátum gyomra korog.
Félcédulás próféta lát
Alattomos próféciát.
Nyegle dzsihád-felleg nevet
Lusta Európa felett.
Áprilisi fagy csikorog,
A derűs Jövő - nyomorog.
Sátán a láncait rázza,
Felszökik a Jelen láza.
Józan ész mocsárba téved,
Régi démon újra éled.
Áprilisi fagy csikorog,
A hétköznap nem fanyalog.
Tavasz üdve,
Nyár melege;
Lesz még - tudjunk élni vele.
Áprilisi fagy csikorog;
Most kell helytállnunk -
Magyarok...
Ez már a legutolsó stádium..
Éjszaka van,
Avagy dehogy!
Bakacsin napszak,
Cseppet sem sötét,
Jó liberális látja a sörét,
Legfeljebb az orrába önti be,
Nem is fekete,
Nehogy valakit megsértsünk vele...
Teregetjük a világ
Dzsihád-szennyesét,
A Hazát óvni:
"Gyűlöletbeszéd",
S a vén Európa -
Szenilis
Vigyorgó idióta...
Az idő, végtelennek tűnő folyam,
benne csupán röpke szakasz az élet.
Megállíthatatlanul tovarohan,
a kezdet magába rejti a véget.
Ajándék, drága kincs minden pillanat,
mit Isten adott, kár eltékozolni.
Annyi szépséget ígér a virradat,
tudni kell a kinccsel jól gazdálkodni.
Bölcs szívet Te adj énnekem, ó, Uram!
Ne semmibe hulljon az igyekezet.
Akaratoddal irányítsd az utam,
Mint érett kalászból
duzzadt búzaszemek,
tollamból a szavak
fényre törekszenek.
Egymást kézen fogva,
egy se vesszen kárba,
szépen sorakoznak
a lélekmagtárba.
Múltunk odvas törzsét
Rágná "modern" termesz;
Addig élünk, míg Jelenünk
Sivataggá nem lesz.
Árnyas lombok alatt
Jólesik pihenni,
Szeretnénk még a Jövőben
Önmagunkra lelni.
Bennünk nevel Jövőt
Múltunk, a vén gondos,
Rajtunk keresztül áramlik
Minden, ami fontos.
Múltunk odvas törzsét
Sunyi szélvész rázza,
Bértollnok a kuplerájt is
Szűzre magyarázza.
Jelen börtönében
Megremeg a Lélek,
Istent buktatni készülnek
Az anyag-cselédek.
Nem alszik,nyugtalanul
zúg a folyó,
mérgesen áramlik el,
és pusztító.
Nem hagy maga után csak
híg iszapot,
és az befed minden szép
gondolatot.
Javítani visszatér
és a piszkot ,
eltünteti örökre,
de nem piszmog.
Zúg a folyó, fenyeget,
és haragszik:
senki ne háborgassa,
mert aluszik.
Rigófütty-jambussal
ébredtem így reggel,
ringatna még az ágy
csengettyű-rímekkel.
Nincs kéznél írószer:
se plajbász, se papír,
fémszeges kínok közt
fekszik már e fakír.
HUSZONÖTÖDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2015. október 6.
17 40
MŰSORVEZETŐ:
A magyar kormány tehát migránsokat fegyverzett fel, és a felvételek tanúsága szerint bevetette őket fővárosában, a saját népe ellen.
Mi erről a nézők véleménye?
A tiszteletre méltó Ali Ahmed Husseini visszaemlékezéseiből