Az udvaron este járok,
köszöntenek a virágok,
meghajolnak, üdvözölnek,
nyújtják kezük az öregnek.
Az udvaron este járok,
szirmuk bontják a virágok,
illatuk halvány rózsaszín,
jól érzik maguk odakinn.
Arra megyek, meghajolnak,
mert tisztelnek a jámborak,
minden virág hálás nekem:
szárazságban öntözgetem.
Színes karjukba fogadnak,
gyógyszer minden virágillat,
hogyha érzem nyugodt vagyok:
főt hajtanak a virágok.
HUSZONKILENCEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2015. október 6.
17 55
MŰSORVEZETŐ:
A következő telefonáló Mr. Earl O’Rourke Durhamból. Parancsoljon Mr. O’Rourke!
NÉZŐ HANGJA:
A múlt héten ünnepeltem a kilencvenötödik születésnapomat.
MŰSORVEZETŐ:
Gratulálok, Mr O’Rourke! Igazán szép kort ért meg.
KÉTSZÁZÖTVENHETEDIK RÉSZ
„hazám hazám te min – de nem.”
Azt viszont le kell szögeznem: a „lépcsőzetes értelmezés” legszélsőségesebb megnyilvánulása – legalsó lépcsőfoka – egyértelműen kizárható. Parti Nagy verse nem tagadja a hazafiságot, és nem ellenséges a hazával szemben.
A vers további részei egy ilyen felfogást nem támasztanak alá.
„hazám hazám te min – de nem.”
Vajon miért került ez ide?
(Paródiakisérlet)
Lidércálmunk: megyünk a gőzbe,
- két szép kétéltű combja főzve -
mi, Bék Aliz, és Bék Aladár.
A lápra ma rossz idők járnak,
séfek csapnak le, gólyaszárnyak;
szegény brekkencs, most annyi neked!
Fényteli pünkösd, mámoros, édes, tűzpiros ünnep,
jöjj, lobogó Láng, szívbe sugárzó szent örömünknek!
Szállj le, Tüzes Nyelv, harmadik Isten, lenge Fuvallat,
életet izzón átalakító, égi Sugallat!
Töltsd be a lelkünk napsugarakkal, szép ragyogással,
életigenlő gondolatokkal, angyali vággyal!
Hétszeresen bő Lélek-ajándék, szívbeli Jóság,
áldalak egyre életet osztó, tiszta Valóság.
Nyisd meg az ajkam, szólni tanító Isteni Ihlet,
ünnepi szóval hadd köszönöm meg mennyei kincsed,
"Ott" milliószámra élhet,
De "itt" kap nevet az Élet.
"Ekkor", "akkor" hasra eshet;
Cselekedni csak "most" lehet.
"Ott vagy "Akkor" - száraz faág;
Csak "Itt" és "Most" a valóság.
A menny világa oly szépséges,
mit a képzelet fel nem érhet.
Lásd; tavasz, nyár ősz milyen csodás!
E földi szépség csupán fonák.
A Mennyeinek fordítottja,
bűn, s a zord halál árnyékolja.
De ragyog a szép Hajnalcsillag,
igaz hit egén remény virrad.
Keskeny bár az út, kövesd fényét!
Kerüld széles út sötétségét,
mely visz az örök kárhozatba,
pokol tűzét nincs, mi eloltsa.
ÖTVENÖTÖDIK RÉSZ
Senkinek nem létezem,
elvesztem,
mégis látnak az utcán:
véletlen,
nagy kutyák ették meg az
életem.
Nem vagyok,de mindenkit
szeretek,
nem hiszik mások, csak a
gyerekek.
Bennük még él az élet,
nincs veszély,
mind többre hajtja őket
a szenvedély.
Egymás után ülnek a
a hintára,
azt mondja anya, elég
lesz mára.
Ne jussanak oda, hol
én vagyok,
őket őrizgetik az
angyalok.
Engem az ördög vitt el
messzire,
de sokszor visszatérek
e helyre.
Olyankor aztán ismét
Hogy miben hiszek?
Rám tartozik csupán...
Saját hajómon
Magam vagyok
A kapitány...
Saját Hitem
Csupán nekem ragyog;
Nem térítek,
És nem vitatkozok.
Higgyen ki-ki
Amiben akar,
Minden anyagon túli távlatot
Köd takar.
Amiben hiszek,
Engem hajt csupán;
Egyházat,
Prófétákat
Nem kíván.
A Hit apró,
Félénk
És reszketeg;
Azzal osztom meg, akit
Szeretek.
A Hit mosolygós,
Vén öreganyó;
Vele a rozzant kor is
Lakható.
Mysty Kata
Májusi zápor
Májusi zápor mossa a földet;
ragyog is vígan utána a Nap.
Minden frissül a földi folyóban,
Paradicsom-lét szerte a szárban.
Terülj asztalunk, hogy majd megkínáld
Tenmagadat is - , termékeny világ!
Ha árnyékot vet falra a fény,
tiédbe simul át az enyém.
Együvé olvadunk a síkban,
mint két pontocska kurta csíkban.
Ha fény hull ránk, mindkettőnk ragyog,
sugaradban is sugár vagyok,
s ha egyszer eloszlunk a térben,
velem porladsz el mindenképpen.
Kevesen tudják, hogy Sir Isaac Newton egyszer csaknem párbajba keveredett. Jelentéktelen ügy volt, nagy baj lehetett volna belőle.
Newton ellenlábasának, Robert Hooke-nak egyik ismerőse, egy Pemberton nevű katonatiszt egy alkalommal kifejezetten provokálta a tudóst. Tehette, Isaac Newton akkor még nem volt a Royal Society elnöke, és a nevéhez sem kapcsolódott még a Sir megszólítás.
Az ügy észrevétlenül elcsitult.
Senki sem tud róla semmit.
