Blogok

Kerengő

Sólyom vagyok, éhes sólyom,
prédára  les sóvár szemem,
rejtőzz hát el,  Isten óvjon,
karmaimat most rád fenem.

Szárnyam, itt a szelek hátán
kereng, körét büszkén rója,
magam vagyok tán a sátán,
a szelídek megrontója.

Elhagyatottan

Mostanában, csak magamnak írok verseket,
van néha olykor véletlen, kedves olvasóm.
Néha azt várom már, valaki elhesseget
majd e  mesebeli, verssel teli oldalról.
 
Hiába zúgná az erdő, gyere kedvesem,
ma éjjel én foglak beringatni álmodba.
S hiába kacagna nekem a szél kedvesen,
nem hinnék neki, csakis a te mosolyodban.

Marcang

A dráma a gyomorban kezdődött,
s rágta magát beljebb a belekbe -
kínt hasított, étvágyat temetve...
minden ebéd beteg lett, fertőzött.

Száműzötté vált a szép, halódott,
helyébe csúf, deformált kép lépett -
torzult, groteszk világba rém révedt...
és becsapva önmagát - űrt pótolt.

.....

Reménytelen embermás öltözz át!
Lélekrongyod vesd tűzlék hevébe! -
Hittel varrass, szabódat cseréld le, s
fércelni sem tudhat majd az önvád.

A Nap ugyanúgy ragyog - XXIII.

HUSZONHARMADIK RÉSZ

-         Téged kereslek, Rebetelk.

-         Ha azért jöttél, hogy engem munkára nógass, hát bátor ember vagy, de jobb, ha távozol!

-         Azért jöttem, hogy meghallgassalak!

-         Zavard el, Rebetelk! – ordította az egyik óriási termetű rabszolga. – Ez is a gazdagok kutyája! Zsoldos pribék tipródik ott mögötte!

Szerelem és líra - CXC.

SZÁZKILENCVENEDIK RÉSZ

A nemzetállam számos támadást kapott az utóbbi időkben. Túlhaladottságát, korszerűtlenségét emlegették, számos alkalommal próbálták nagyon rossz színben feltüntetni.

Nem érdemes vitatni, hogy nemzetállam a maga ideális formájában sohasem létezett, és nem létezik ma sem.

A nagy csaló

H.Gábor Erzsébet
A nagy csaló
 
A fáradt fák tövén dús avar lapul,
sorsát tudva vár, néma szótlanul.
A szél is sírdogál, hangja búskomor,
mindent szárnyra kap, s messze elsodor.
 
Egy rőt levél vacog - hullna már szegény!
Élni kéne, de nincsen rá remény!
Az árva gesztenyék barna fényszeme,
mintha reszkető könnyet rejtene.
 
A Nap csak tántorog, fénye gyenge már -
bár az Indián, titkon erre jár,

Szívzörej

Valami hangosan zörög
idebent, remegés rázza
szikkadt, koravén lelkemet.
 
Talán a szívem nem bírja
az eszeveszett rohanást,
amint utánad loholok.
 
Valami hangosan zörög
idebent, pedig nincs itt most
semmi remény, se válaszok.
 
Mosolyod már csak halovány
árnyként lebeg szemem előtt,
s a könnyem az avarba hull. 
 
Valami hangosan zörög 
idebent, s én megadóan,
csendben tűröm hiányodat.

Őszi snittek

 
Felhő álarc mögé bújt
a megfáradt napsugár,
indián nyarunknak vége.
Elővették szürke felöltőiket 
szőlőtőkék és hársfák.
Színes leveleikből mesés,
de gyorsan enyésző szőnyeget
szőtt Dionüszosz és a Hórák.
Idegen égi vándorok
gá-gá-gilik kiáltása 
hallik párába rejtőzött
tavunk felől, miközben
görcsösen szorítom kezed,
becézgető csókjaimmal
hintem tele ajkadat.
 
Csillogó szemedben azt látom, 

A Múzsám csókja

H.Gábor Erzsébet
A Múzsám csókja
 
Velem a Múzsám mindig itt van -
van mikor csöndes, meg se nyikkan,
s van mikor fátylas hangja lebben, 
dalokat fújva egyre szebben.
 
Amikor szunnyad, árva csend ül,
szívemnek húrja meg se pendül,
de mikor fönt van, s csókja selymez -
lehullik minden ócska jelmez.
 
S hogyha az ihlet lángja lobban,
alkotni mindig kész a tollam,

Sharia a kapuk előtt

Ősz van – minden lélek törött;

Sharia a kapuk előtt.

 

Tömeget hoz Korán hátán

A sunyi, koravén sátán.

 

Ősi muszlim csodafegyver:

Vad, végtelen embertenger.

 

A világ ködbe öltözött;

Sharia a kapuk előtt.

 

Sok ezer eleven fegyver,

Követ, vagy gyermeket emel.

 

Dönget képzelt jólét-falat

Sok ezer kéz,

Egy akarat.

 

Európát megvívni jött;

Sharia a kapuk előtt.

 

Nem nézik, hány bábu vész el,

Sátán állt össze

A pénzzel.

Kóbor cica

Kóbor cica ballag felém,

olyan csapzott, ványadt szegény.

Szívem dobban, úgy sajnálom,

reggelivel megkínálom.

 

Nyújtom felé két kezemmel,

de neki az én ujjam kell.

Belé harap, meg is karmol,

vérem fröccsen, abból majszol.

 

Ej te cica, túl mohó vagy!

elijeszt’lek bús jajszóval.

Nem vagy veszett, azt remélem,

e kalandot tán túlélem.

 

Schvalm Rózsa

 

 (2015-09-29)

 

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - LIX.

ÖTVENKILENCEDIK RÉSZ

A nádor azonban eldöntötte, hogy a rendelkezésére álló hadat a lehető legóvatosabban használja fel. Zrínyi Miklós ellenkezése dacára úgy döntött, hogy Babócsát veszi ostrom alá, és a diverzió eszközével vonja el a budai pasa hadát Szigetvár alól.

A nádor nem bízott abban, hogy a parancsnoksága alá rendelt hadak képesek volnának zökkenőmentesen együttműködni egy nyílt döntő ütközetben. Az ő szemszögéből nézve kétségtelenül ez volt az optimális döntés.

Mégis Zrínyinek kell igazat adnom.

Elégedettek

Egyedül unatkozom az üzletben,
mert nincs otthon egy falatnyi kenyerem.

Nem szolgálnak ki a drága asszonyok,
veszek én a polcról, és elrohanok.

Azt hiszi a világ, hogy tolvaj vagyok:
éhen halni ártatlanul sem tudok.

Családomért feláldozom magamat,
húst szerezni bejárom a boltokat.

Gyanús személy vagyok így a városban,
félelmemben sokszor elsírom magam.

Azért edzek, hogy érzékeny ne legyek,
ezután is kell szereznem kenyeret.

Jól élünk, a családom elégedett:
gyermekeimnek hozok édességet.

Vérhold

 

 

A világosság idejét hittem,

s vérholdat árny  takart.

Jeleket küldöz folyvást az isten,

föld reng! ház dől! sebesültek sitten –

ez az, amit akart?

 

Tegnap árvíz volt, és cunami ma,

tájfun. És bomba hull.

Nem elég neki már sárlavina,

Betört hozzánk az Ősz-sereg

Betört hozzánk az Ősz-sereg,

Vén fák esőkönnye pereg.

 

Hull a sárba levél-adó,

Ősz – az új betolakodó.

 

Mindent eláraszt bús hada,

Szaporodik a pocsolya.

 

Betört hozzánk az Ősz-sereg,

Vén halál sárban hentereg.

 

Nyarat oszlat, vált ködökre,

Azt képzeli: mindörökre.

 

Ősz, a sanda élet-kufár

Vén fanatikus Télre vár.

 

Betört hozzánk az Ősz-sereg,

Nyár-lelkünket kísérti meg.

 

Nem vendég. Világát hozta,

Őszi varázs

 
 
Bűvöl a bíbor pompa, varázs,
szél tenyerében csöppnyi darázs
úszik az égen, tarka levélen,
köd takarója bontja serényen 
ősz aranyát.
 
Sárga, mosolygós és zamatos
fürtjeit ontja, pírja poros,
harmatos kedvvel, édes a reggel,
duzzad a szőlő tünde szemekkel,
csurran a must.
 
Rőtszín a felhő, fodra topáz,
csitkebozótban pinty danolász,
festi a termést Nap lila karja. 

Oldalak